Emberfia, őrállóvá tettelek!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Dátum: 
2018. július 29. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ez 33,7

Olvasmány: Ezékiel könyve 33,1-11
Alapige: Ezékiel könyve 33,7

"Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!"

Az elmúlt héten felsős hittanos gyerekekkel voltunk táborban, és ennek mind a helyszíne, mind pedig a témája az Őrség volt. Igékkel, játékos feladatokkal azt jártuk körbe, hogy Isten milyen sokféle szempontból őrökké, őrizőkké tett minket.

Például ránk bízta a teremtett világot, hogy „műveljük és őrizzük” azt. És őrizői vagyunk egymásnak, a társainknak (még ha Kain szemtelen kérdésben vetette is oda Istennek: „Talán őrizője vagyok a testvéremnek?”). És őrizői vagyunk önmagunknak is, ahogy az Ige mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert onnan indul ki az élet.” A tábort azzal zártuk, hogy amikor innen hazamegyünk, helyileg már nem leszünk az Őrségben, de mégis őrségben maradunk.

Őrségben vagyunk. A felolvasott Ige ma hozzánk is ezzel az üzenettel fordul. „Emberfia, őrállóvá tettelek téged – mondja Isten a prófétának.

Amikor valaki őrségben van, az ő feladata a figyelés, míg a többiek pihennek. Akár katonai őrségre, akár egy mai éjjeli őrre gondolunk, az őr felelőssége abban van, hogy ő többet tud, mert neki van nyitva a szeme és a füle, és ezért neki kell veszély esetén a szükséges lépéseket megtennie.

Amikor Ezékiel ezt a megbízást kapja Istentől, a nép egy része már fogságban volt, a többség azonban még otthon. Ők abban a hamis hitben ringatták magukat, hogy vége a veszélynek, az Úr úgyis megvédi majd népét. Mit sem tudtak arról, hogy az igazi veszedelem még csak ezután következik!

„Őrállóvá tettelek – mondja neki Isten, ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket!” Te többet tudsz náluk, te ismered Igémet, te tudsz a veszélyről, figyelmeztesd hát őket!

Minket, mai hívő embereket is ugyanez a többet-tudás tesz őrállókká. Mert ismerjük Urunk akaratát, értjük az Igéből, akár otthon olvassuk a Szentírást, akár itt, a gyülekezetben halljuk az Igét. Most is, amint ezt halljuk: „Őrállóvá tettelek téged” – máris rajtunk van ennek felelőssége. Ránk vannak bízva mások, akik nem tudják, nem látják, nem hallják, amit mi.

Reményik Sándor Fáklya verem előtt c. verse pontosan erről szól.

Talán csatornát javítottak.
Tán repedt csövet forrasztottak össze.
A város földalatti erei
Megpattantak valahol, – azt keresték.
Dolgoztak napestig térdig lucsokban.
Azután hazamentek.
Utánuk tátva maradt egy veremszáj.
Fáklyát tűztek a verem szája mellé,
Lobog.
Hányszor láttam így éjjel útközépen
Fáklyát verem előtt!
Mért nem tudok most nyugton továbbmenni?
Sötét lelkemből sötét éji pillék
Kirajzanak.
Kergetőznek a piros jel körül.
Lobog!
Lobog!
A vízióim körüludvarolják.
Micsoda jel!
Hány verem tátong most a nagyvilágon?
Farkasverem,
Halálverem,
Pokolverem,
Gondosan előkészített verem.
Csak fáklya nem ég a verem előtt.
Voltam-e én, vagytok-e ti,
Lesznek-e ők
Ilyen magányos éji lobogás,
Vigyázz-kiáltás tévelygő felé:
Fáklya verem előtt?

...

„A lámpást azért gyújtják, hogy világítson mindenkinek a házban” – mondja Jézus. Amint a fáklya és a lámpás is rendelkezik a maga „többletével”, amivel neki kell szolgálnia, úgy a keresztyén ember és Isten egyháza is. A mi „fényünk” Isten Igéje, s a mi szolgálatunk annak továbbadása!

Persze nehéz az őrálló felelősségét felvállalni. A felolvasott Igében is súlyos szavakat hallottunk. Ha te nem figyelmeztetted, akkor ő meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon – mondja Isten.

Aki másokat figyelmeztet hibájára, bűnére, az bizony haragosokat szerez magának. Ezért aztán sokszor inkább nem is szólunk. „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nem akarunk haragosokat, nem akarunk kellemetlenkedni, ezért inkább hallgatunk.

Csakhogy az ilyen őrálló ahhoz a sofőrhöz hasonlít, aki bóbiskol a volánnál, vagy éppen telefonját babrálja vezetés közben, pedig ott ülnek mellette a szerettei. Egyedül ő van őrállói helyzetben, az ő kezében a kormány, az ő lába alatt a fékpedál, de ő felelőtlenül mások életével játszik.

A csöndben maradó „őrálló” lelki értelemben ugyanilyen halálos veszélyt idéz elő hallgatásával. Az egyháznak, a hívő embernek, kinek-kinek a maga helyén kell betöltenie felelős hivatását, hogy a baj elkerülhető legyen.

Lényeges ebben az Igében az is, hogy Ezékiel nem önmagát teszi őrállóvá, hanem Istentől kapja ezt a feladatot. „Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben.” Vagyis nem beszélhet akármit. Voltak minden időben olyan „udvari próféták”, akik kenyéradó gazdáik, a királyok tetszése szerint prófétáltak. Az őrállónak azonban mindig azt, és csakis azt kell továbbadni, amit Istentől hall, amit Igéjéből megért.

A felolvasott Igében azt hallottuk, hogy az őrállónak kürtöléssel kell figyelmeztetni, felébreszteni az alvókat. Nyilván nem véletlen, hogy éppen egy erős hangú kézi hangszert említ. Nem a fuvola lágy hangjára van szükség a veszedelemben, hanem a kürt hangerejére.

Minden őrálló megkapja a maga hangját Istentől, és mindig az a fontos, hogy amit mond, azt Istentől kapja. Vannak helyzetek, amikor éppen a halk és szelíd hang ér célba, de van olyan is, amikor erőteljesebb hangra van szükség.

„Emberfia, őrállóvá tettelek téged!”

Áldjon meg minket Isten, hogy megtaláljuk a saját hangunkat, és „kürtöljünk” a saját őrhelyünkön, aszerint, amit Urunktól hallunk! Ő adjon nekünk hűséget a helytállásban, hogy egy lélekért se érjen vád minket!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Igehirdetések

2018.09.23.
Zak 8,6
2018.09.16.
Lk 18,28-30
2018.09.09.
Lk 6,1-5
2018.09.02.
Lk 15,13.18; Ézs 48,17; Lk 5,27-28
2018.08.26.
1Móz 4,6-7

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Szeptember 25-én kedden 17 órakor presbiteri gyűlést tartunk, melyre szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
Október 20. szombatra gyülekezeti kirándulást szervezünk Pápára. A helyi lelkész fogad minket, akinek vezetésével megtekintjük az új gyülekezeti központot, a templomot, vállalkozó kedvűek a toronyba is felmehetnek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész városra. Ellátogatunk a gyönyörűen felújított ótemplomba, az ottani Pannonia Reformata Múzeumba, ahol izgalmas interaktív kiállítás mutatja be hitünk tiszta lényegét, múltunkat és dunántúli gyülekezeteink jelenét, az épület pincéjében pedig egy ókori egyiptomi múmia van kiállítva. Meglátogatjuk az Esterházy kastélyt, a Kékfestő Múzeumot, sétát tehetünk a Várkertben és az óvárosrészben. A kirándulás részvételi díja 3000 forint. Mindenkit szeretettel várunk, jelentkezni a Lelkészi Hivatalban telefonon vagy a lelkészeknél személyesen lehet!
• Elhunyt Bátai László testvérünk életének 98. esztendejében. Utolsó földi útjára szeptember 27-én, csütörtökön 15 órakor kísérjük a református temetőben. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára