Az egyház születésnapja

Alkalom: 
Pünkösd hétfő
Dátum: 
2018. május 21. 10:30
Alapige: 
Ef 4,1-16
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 2,22-42
Alappige: Efézusi levél 4,1-16

"Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben."

A tegnapi, pünkösdi ünnepi istentiszteleten hangzott az Ige üzenete arról, hogy mi a Szentlélek által Isten gyermekei lehetünk, Jézus Krisztusban fiakká fogadtatunk. Hogy kinek-kinek mikor érkezik el élete pünkösdje, megtérése és újjászületése a Lélek által, az mindnyájunknál más, de az az istengyermekké való születésünk napja. Ilyen értelemben tehát pünkösdkor mind egyénként is születésnapot ünneplünk. A mai Ige pedig arról szól, hogy ez egyszersmind közösségileg is igaz: pünkösd az Egyház születésnapja!

Az emberek úgy tartják számon a születésnapjukat, mint életük első napját, noha az élet az anyaméhben már hónapokkal a születés előtt megkezdődik. Az Egyház léte is visszanyúlik a világ kezdetéig, ahogyan a Heidelbergi Kátéval valljuk: Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végezetéig, Szentlelke és Igéje által, magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe. Mégis, a Szentlélek kitöltésének napja ez, amikor megkeresztelkedve, bűneit megvallva „felsírt” az első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben, és valóban elkezdődött egy új korszak az üdvösség történetében.

Ma is ugyanettől a Lélektől várjuk életek újjászületését, egyházunk és gyülekezeteink megelevenítését. Amikor tehát pünkösdről beszélünk, vele egy időben az egyházról, a gyülekezetről is szólnunk kell, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is szinte egy lélegzettel mondjuk: „Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat.”

Együtt vagyunk most a mai ünnepen, de vajon tényleg ünnep van-e a szívünkben? Hogyan látjuk az egyházunkat, gyülekezetünket? Hogyan érzünk vele kapcsolatban? Van-e örömünk, és van-e reményünk? Ezekben a kérdésekben segít nekünk az Ige mai üzenete: „Ő adott!”

Isten az ajándékozó, aki egyrészt Önmagát, Szentlelkét adja nekünk, aki által velünk van, segít, meggazdagít, erőt és vigasztalást ad. Másrészt ennek a szülinapnak ajándéka maga az ünnepelt is: az egyház. Emberek közössége, de Istentől való. Tudunk-e így gondolni rá: ajándék!? Mit kaptunk ebben az ajándékban?

Először is embereket. Pál hosszan sorolja: apostol, próféta, evangélista, pásztor, tanító. Ma is tudnánk hosszan mondani: lelkész, gondok, kántor, presbiter, pénztáros, aktív nőszövetséges, közbenjáró imádság szolgálatát hordozó, … Mind emberek, akik egymástól sok mindenben nagyon különbözőek lehetnek, de mindannyian értékesek – abban a feladatban, azokkal a képességekkel és lehetőségekkel, amit az Úr adott.

Az Egyházban embereket kaptunk Istentől, szolgáló testvéreket, és ily módon valahogyan önmagunkat is, mint akiknek Isten gyülekezetében helyük és fontosságuk van! Magány helyett közösséget, az adni és kapni képességét, az együtt élni és tenni, szolgálni lehetőségét és örömét.

Sok különböző ember, kisebb-nagyobb feladatokkal, egymás felé fordulva, egymásért és Isten ügyéért cselekedve – ebben van erő, ebben van élet! A mai fogyasztói társadalomban, mikor az ember szolgáltatásokhoz és szórakoztatáshoz van hozzászokva, könnyen eshet Isten népe is az ördögi csapdába, és lehet közösség helyett közönség, fogyasztói – és így fogyatkozó gyülekezet!

Igen, embereket kaptunk, de ez nem egy akármilyen emberi közösség, nem egy „egylet”, nem olyan, mint az idősek klubja vagy egy horgász egyesület. Mert az Ő Egyházában kapjuk Isten Igéjét, az igazságot, hogy úgy szereti ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Ez az igazság tesz minket „nagykorúvá”, hogy ne legyünk, mint a gyerekek, kiszolgáltatottak trendeknek, ideológiáknak, hiteknek, babonáknak, népbutításnak, pénz hatalmának, sem reménytelenségnek vagy sorsnak, körülményeknek.

Nagykorúvá tesz az az igazság, hogy a világ nem „gazdátlan” árva, hanem a Teremtő Istené, Aki emberré lett, hogy mi is igazán emberek lehessünk, és valóban életünk legyen, és Jézus Krisztusban az Ő Szentlelke által velünk van minden napon! Aki ezt hiszi, tudja, azt nem lehet szédíteni, megfélemlíteni, végérvényesen megkeseríteni.

Ennek az igazságnak hordozója, e világban hirdetője, megélője is az egyház, a gyülekezet közössége, ott, ahová helyeztetett. Mert végül Isten az, aki a növekedést is adja. Lehet, hogy ezt hallva, magunk kicsinységére, fogyatkozására gondolva csak a fejünket csóváljuk szomorúan. De a növekedés nem feltétlenül létszámot jelent! Persze, a világban igen, ott a részvételi, nézettségi adatok számítanak, mennyiségi kérdés sok minden. Ám itt elsősorban belső növekedésről, hitelességről, élő istenkapcsolatról, bizonyságtévő életekről van szó!

Az Egyház, akár a mi gyülekezetünk is, kicsinységében is létfontosságú, mert só és világosság kell legyen ebben a halálra ítélt világban, az Életre megőrzöttek közössége, Isten jelenlétének, üzenetének hordozója és hirdetője!

S mindezt szeretetben – ahogy Pál is zárja e sorait. De milyen szeretetről van itt szó? Elsősorban Isten szeretetéről. Arról a szeretetről, amellyel egyházát adta nekünk, az Ő megígért jelenlétét, ebbe akar beleölelni, ebben megtartani minket. Egyházát, mely bár esendő, vétkező, emberi, de Őáltala megszentelt és nagyon szeretett!

És ebből fakadóan, a Szentlélek által lehet a miénk is ez a szeretet. Szeretni és elfogadni egymást, mint Istentől kapott ajándékot, aki lehet, hogy néha nehéz próba vagy éppen feladat, de az Úr formál általa. És szeretni az Egyházunkat, minden csalódásunkkal vagy kritikával együtt, mint Istentől kapott lelki otthonunkat

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."

(Lukács evangéliuma 19,10)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Az idei egyházlátogatás június 18-án, hétfőn 18 órakor lesz a Gyülekezeti Házban Lukátsné Orovicz Piroska egyházmegyei tanácsos, várpalotai lelkipásztor vezetésével. Az alkalomra szeretettel hívjuk a presbiter testvéreket!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára