De te uralkodjál rajta!

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap
Dátum: 
2018. augusztus 26. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 4,6-7
Audio: 

Olvasmány: 1 Mózes 4,1-16
Alapige: 1 Mózes 4,6-7

"Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!"

Az elmúlt vasárnapokon többször is emlegettük példaként Kain és Ábel történetét különféle témák kapcsán, mára pedig a perikóparendszer adja elénk alapige gyanánt. Ez, és a többi „ős-történet” is a Genezis könyvének elején, a teremtettségünk és emberségünk alap-történetei, amelyeknek a tükrébe érdemes minél gyakrabban beletekinteni.

Fontos a felolvasott Ige megértése szempontjából, hogy ez nem egyetlen nap történetét tárja elénk, hanem két ember egész életútjának tömörített összefoglalását adja. A két ősi alap-foglalkozást mutatja be, amik egymással bizonyos értelemben ellentétes életmódot is jelentenek. Kain a földművelő, a letelepedett életmód ősmintája, aki utódaival az első várost is megépíti; Ábel viszont juhpásztorként a nomád, vándorló életmód képviselője.

Mindketten abból visznek ajándékot az Úrnak, amijük van, amiből élnek. Ábel a bárányai legjavából választ ki áldozatnak valót, Kain pedig a föld gyümölcséből. Az áldozat bemutatását talán érdemes úgy elképzelnünk, mint egy hálaadó istentiszteletet, a köszönetmondás ünnepét. Mindketten élik az életüket, dolgoznak a maguk hivatása és tehetsége szerint, s amikor eljön az istentisztelet ideje, Isten iránti hálájukat fejezik ki azzal, amit Neki adnak. Ez a hálaadás bizonyára rendszeresen megtörténhetett. 

Kainnak különösképpen fájó Isten döntése, hisz az ő áldozati ajándékát nem fogadta el az Úr, miközben testvéréét igen. Emiatt gerjedt haragra, és ettől kezdve lehorgasztott fejjel járt, és a maga sötét gondolataiba burkolózott.

Az Ige nagyon szűkszavú Isten döntésével kapcsolatban. „Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett.” Egyiket elfogadta, másikat nem. Nem tudjuk, hogy ez konkrétan miből derült ki, de nyilván mindketten érezték Isten döntésének, odafordulásának vagy elfordulásának következményét. Egészen másként folyik annak az embernek az élete, akihez odafordul Isten, szerencséssé teszi útjait, körülveszi áldásaival; és egészen másként azé, akitől mindezt megvonja.

Adja magát a nagy kérdés: Vajon miért éppen így döntött Isten? Hogyan döntötte el, hogy melyiket fogadja el? Mi alapján választott a két ember között?

Ha arra gondolunk, hogy mi, emberek mi alapján és hogyan szoktunk választani, az nem segít a megértésben. Legtöbbször ugyanis egyéni érdekeink alapján döntünk valaki mellett, vagy a szimpátia alapján, ahhoz fordulunk oda, akiben valamit megkedvelünk. Vagy a hangulatunk, a bennünk levő érzelmek vezetnek a döntéseinkben. Isten azonban nyilván nem szimpátia alapján választ a két ember közül. Már csak azért sem, mert mindketten az Ő gyermekei! Milyen érzés lenne, ha nekünk szülőként kellene két gyermekünk közül egyet kiválasztani, akinek mindent megadunk, míg a másiktól mindent megvonunk? Ez képtelenség!

Ez is mutatja, hogy Isten választására nincsen emberi magyarázat. Nekünk ebben az Igében nem Isten döntésének a miértjét kell kutatnunk, ahogy az életünk eseményeivel kapcsolatban sem.

Nem vitás persze, hogy ez a téma nagyon izgalmas kérdéseket vet fel. Teológusok és gondolkodók rengeteget írtak Isten kegyelmi kiválasztásáról. Talán a legismertebb példáink Augustinus egyházatya, és Kálvin, akik számtalan bibliai példán kutatták, és próbálták megérteni és bemutatni Isten kiválasztásának hátterét, kérdéseit. A teológiai dogmatika egyik legizgalmasabb témaköre ez.

A hívő ember szempontjából azonban nem az a lényeges, hogy pontosan megértse, miért és hogyan választotta őt ki Isten a hitben való járásra. Hiszen „a titkok az Úréi”, nem minden kérdésünkre adatik nekünk pontosan érthető válasz. Fontosabb ennél, hogy tudjunk mindenkor hálát adni Isten minket kiválasztó és elhívó szeretetéért.

Mi, emberek, általában szeretjük magukat egy-egy történetben a pozitív szereplővel, itt pl. Ábellel, az áldozattal azonosítani. Mégis, most jobban tesszük, és többet is tanulhatunk abból, ha inkább Kain felől vizsgáljuk önmagunkat. Ugyanis Kainhoz hasonlóan a mi életünk is a bűn örvényei között, a saját indulataink sodrásában zajlik.

Vegyük észre ebben az Igében, hogy Isten Kainra is a gyermekeként tekint! Vegyük észre, hogyan igyekszik Isten megállítani őt, és megmenteni sötét indulatai börtönéből!

Engem mindig megragad ebben az Igében az, ahogyan Isten utánamegy haragos gyermekének: megszólítja, beszél hozzá, szinte csitítgatja őt, és megmutatja neki, hogy van lehetősége kijönni mostani sötétjéből.

„Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” Nem kell így tenned, nem kell így élned! Van előtted más lehetőség is! Hiszen „ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz”. Most elragadtak az indulataid, dühös vagy testvéredre, és valami szörnyűségre készülsz, de még meg tudsz állni! „A bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Van lehetőséged, hogy uralkodj rajta!

Igen, amikor Isten azt kéri tőlünk, hogy uralkodjunk a bűnön, akkor szavában egyúttal az is benne van, hogy igenis megvan ez a döntési lehetőségünk. „A bűn rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Van lehetőséged, hogy uralkodj rajta.

Így kérleli tehát Isten az Ő gyermekét, s próbálja visszatartani attól, amire készül. Tudjuk a történet befejezéséből, hogy Kain másként döntött. Nem hallgatott Istenre, hanem továbbment indulatai útján, és megtette azt, amit sötét gondolataiba burkolózva eltervezett.

Igen, Isten szabadságot adott nekünk arra, hogy másként döntsünk, mint ahogy Ő szeretné. Dönthetünk Ellene is. Fáj a mi Urunknak, amikor így döntünk, de mégsem nem veszi el szabadságunkat, hiszen Ő nem rabszolgáiként tart, hanem gyermekeiként szeret bennünket. Azt szeretné, ha mi gyermekeiként, szabadon döntenénk Mellette, találnánk vissza Hozzá.

Nekünk is, mai Kainoknak, van más lehetőségünk, mint hogy „lehorgasztott fejjel” éljünk. Isten végtelen szeretettel és türelemmel fordul hozzánk, kérlel minket is, mint gyermekeit. Arra bátorít, hogy le tudjunk mondani az indulat-vezérelt üzemmódról, mely mindig fájdalmat és bántást eredményez. Ehelyett engedjük át életünket és döntéseinket az Ő Szentlelkének vezetése alá.

Áldjon meg bennünket Isten az Ő kérlelését meghalló, engedelmes szívvel!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára