Boldogság Krisztusért szenvedni

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Dátum: 
2018. június 24. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Pt 3,14.15.17
Audio: 

Olvasmány: Péter 1. levele 3,8-17
Alapige: Péter 1. levele 3,14.15.17

"De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben... Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata."

A múlt vasárnap a bűnről hangzott az igehirdetés, a bűn sötétjéről és az abból kivezető útról. A mai Ige is egy hasonlóan nehéz témát hoz elénk: Péter apostol a szenvedésről tanít.

A bűn és a szenvedés amúgy szorosan összetartoznak, hiszen a legtöbb szenvedést az emberi bűn és gonoszság okozza. Ezért ahogy a bűn hatalma jelen van, és tapasztalható a világban, úgy a szenvedés is kitörölhetetlenül hozzátartozik. Része a világnak, és része a mi életünknek is.

Persze a szenvedés megítélése nagyban függ attól, hogy épp mennyire vagyunk benne érintettek. Mert van úgy, hogy csak távolról szemléljük, de minket elkerül a baj. Ilyenkor látjuk a hatását, de csak másokon, ismerősön, baráton keresztül érint minket. De egészen más az, amikor zsigeri közelségbe jön: szenvedést okoz akár valamilyen fizikai, testi fájdalom, vagy a lelkünk fájdalma, egy nagy csalódás, vagy egy súlyos veszteség, vagy kívülről érkező támadások miatt szenvedünk.

A szenvedéssel kapcsolatban sokan csak addig a kérdésig jutnak el: Miért engedi Isten? Miért engedi, hogy annyi gonoszság és szenvedés legyen a világon?

Ez a kérdés azért nem segít, mert csak elméleti válaszokat lehet rá adni, de ettől még bennünk nem változik semmi. Sokkal jobb az a megközelítés: Mit tegyek vele? Hogyan tehetem a helyére a szenvedést?

A mai Ige alapján úgy is kérdezhetünk: Miben más a hívő ember szenvedése, mint a nem hívőé? Miben térnek el egymástól? – Valahol itt találjuk a titok nyitját.

Amikor Péter apostol e sorokat írta, a keresztyén emberek a hitük miatt szenvedtek. Azért üldözték őket, mert Krisztust vallották meg Uruknak és Istenüknek, miközben császár az isteni címet magának követelte. A Krisztus-hitük miatti meghurcoltatások, igazságtalan büntetések, rágalmazás, gyalázkodás a mindennapi életük része volt. Ők nekünk abban válhatnak példává, hogy hívő emberekként mit kezdtek ezzel a helyzettel, az őket ért szenvedéseket hogyan tudták a helyére tenni.

Meghökkentő mondatokat olvasunk itt, ugyanis az apostol egy sorba teszi a szenvedést a boldogsággal! „Ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok.” És a következő hosszabb részben is ezt a témát folytatja: Boldogság Krisztusért szenvedni. „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért.”

Egyébként Péter ezzel semmi újat nem mond, csupán azt adja tovább, amit tanítványként tanult. Mert maga Jézus többször is így tanította tanítványait: Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket.

Tehát: Szenvedtek és boldogok vagytok. Vajon hogyan lehet e kettőt összeegyeztetni?

A megoldást egy nagyon egyszerű képben találjuk meg. Köztudott, hogy a keleti pásztor mindig a nyája előtt járt, úgy vezette a juhait. Jól ismerte a rábízottakat, és azok is ismerték a hangját. – Nos, amikor ezek a juhok követik a pásztort, az nem „birkaság”, hanem saját jól felfogott érdekük! Hiszen a pásztor jelenti nekik az ételt és a biztonságot! Tudják, hogy akármilyen nehéz terepen vezeti is őket, legelőt, vizet fognak majd találni. A pásztor védi meg őket a vadállatoktól is. Mennek tehát arra, amerre ő vezeti őket.

Amikor mi Krisztust követjük, akkor nem azt nézzük, hogy milyen nehéz terepen vezet az út, és milyen veszedelmek lesnek ránk, hanem egyszerűen csak követjük Krisztust. Amikor egy-egy útelágazáshoz érünk az utunkon, döntés elé kerülünk, látjuk mi jól, hogy milyen sok más irányt is választhatnánk. Hiszen nem vagyunk vakok, mi, keresztyének: látjuk, hogy egyik vagy másik út talán könnyebben volna járható, talán kényelmesebbnek, szélesebbnek tűnik, nem pedig olyan köves, bozótos, amelyiken éppen ott megy a Pásztor előttünk. Miért nem megyünk mégsem másik úton? Azért, mert nem akarunk egyedül maradni! Nem akarunk a Pásztorunktól elmaradni. Mert nekünk Ő jelenti az életet és a biztonságot.

Ebben találjuk meg a megoldást a boldogság és a szenvedés összefüggésére. Még ha most éppen nehéz is az útszakasz, ha szenvedésekkel van is kikövezve, tudjuk, hogy a Pásztor jó irányba vezet bennünket. Nekünk a Pásztor közelsége a fontos: Ebben van a boldogságunk forrása!

Szenvedtek, de boldogok vagytok. Péter levelének olvasói ekkor éppen olyan útszakaszon jártak, amelyen állandóan bántották, üldözték őket. De Krisztus mellett voltak, aki nekik az életet jelentette. Krisztus közelsége a mi boldogságunk forrása.

Péter apostol úgy biztatja levele címzettjeit: „Krisztust tartsátok szentnek a szívetekben!” Kicsit talán félreérthető ez a kifejezés, mert akit „szentnek tartunk”, úgy gondolunk rá, hogy magasan fölöttünk van, úgy tiszteljük őt. Csakhogy éppen az ellenkezője az igaz: Ő itt van mellettünk, a közelünkben van!

Ő olyan Pásztor, aki pontosan tudja, milyen a szenvedés, mert megízlelte az emberi fájdalmat. Ismeri a mi fájdalmainkat is. Tudja, milyen a testi, fizikai fájdalom, mert volt része benne. Tudja, milyen, amikor magára hagyják a szenvedésben, a sötét órákban. Tudja, milyen becsapottnak, elárultnak lenni. Ő ilyen Pásztorként van mellettünk, és az Ő közelsége életet, biztonságot jelent nekünk. Ezért követjük Őt, még akkor is, ha éppen nehéz és fájdalmas útszakaszon haladunk. Mert Ő tudja az irányt, mi pedig bízunk Benne.

„Szentnek tartsátok” – ezt tehát sokkal inkább úgy kell értenünk, mint egy erős ragaszkodást a Pásztorunkhoz! Szentnek tartsátok, ragaszkodjatok Hozzá, semmi pénzért el ne maradjatok Tőle! Semmiképpen el ne hagyjátok sem Őt, sem azt az utat, amit éppen Ő jelöl ki számotokra, mert az Ő közelsége jelent nektek biztonságot.

Áldjon meg bennünket az Úr, és ébressze fel bennünk ezt a vágyakozást a mi Pásztorunk közelségére! Erősítse meg bennünk a hűséget, hogy bármilyen úton vezet is bennünket, mi az Ő nyomában maradjunk!

„Hű Pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat;
Szent nyomdokodba lépve a menny felé megyünk,
Ó halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.

Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet,
És kóstolgatja minden nap szent beszédedet;
Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat,
És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.”
(229. ének)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet."

(2 Timóteus 1,10)

Igehirdetések

2018.09.16.
Lk 18,28-30
2018.09.09.
Lk 6,1-5
2018.09.02.
Lk 15,13.18; Ézs 48,17; Lk 5,27-28
2018.08.26.
1Móz 4,6-7

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Október 20. szombatra egynapos gyülekezeti kirándulást tervezünk Pápára. A helyi lelkész fogad minket, akinek vezetésével megtekintjük az új gyülekezeti központot és a templomot, vállalkozó kedvűek a toronyba is felmehetnek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész városra. Ellátogatunk a gyönyörűen felújított ótemplomba, az ottani Pannonia Reformata Múzeumba, ahol izgalmas interaktív kiállítás mutatja be hitünk tiszta lényegét, múltunkat és dunántúli gyülekezeteink jelenét, az épület pincéjében pedig egy ókori egyiptomi múmia van kiállítva. Meglátogatjuk az Esterházy kastélyt, talán a Kékfestő Múzeumot is, sétát teszünk a Várkertben és az óvárosrészben. A kirándulás egyelőre szervezés alatt van, pontosabb tudnivalókat később hirdetünk. Mindenkit szeretettel várunk, és kérünk szépen visszajelzést a részvételi szándékról!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára