Az Urat szolgáljuk

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Dátum: 
2018. augusztus 12. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Józs 24,15
Audio: 

Olvasmány: Józsué könyve 24,14-22.25-26
Alapige: Józsué könyve 24,15

"Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!"

Józsué könyvének zárófejezetéhez érkeztünk a Bibliaolvasó Kalauz szerint. A könyvből kiderül, hogy a honfoglalás bizony nem egy csapásra ment, hanem egy hosszú folyamat volt. Isten népének meg kellett küzdenie új hazájáért. El kellett foglalni területeket és városokat, harcokat kellett vívni, hogy birtokba vehessék. Ezt a hosszú folyamatot zárta le a sikemi országgyűlés.

Józsué összehívta a nép vezetőit, a törzsek elöljáróit, és választás elé állította őket: Döntsétek el, hogyan tovább! Az Úr hűségesen vezette atyáitokat, nekik ígérte ezt a földet, és meg is tartotta ígéretét. Az Úr erős kézzel hozott ki benneteket Egyiptomból, most pedig már nagyrészt birtokba is vettétek a nektek ígért földet. Ezzel egy új korszak kezdődik, el kell döntenetek, kinek akartok szolgálni. Megmaradtok az Úr mellett, vagy más istent választotok? – A nép ezután háromszor megerősítette, hogy hű marad az Úrhoz, így újult meg a szövetség Isten és választott népe között.

Dönthettek, ahogy akartok, de „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Egyrészt Józsué határozott bizonyságtétele nyilván nagyban segítette a nép egyöntetű döntését. Másrészt pedig ez a mondat gyönyörűen magába foglalja az egész szövetségkötés lényegét, azt, hogy kik a szereplői a szövetségkötésnek, és mi a tartalma.

A szövetség egyik oldalán nyilván az Úr áll, a másikon pedig Józsué fogalmazása szerint: „Én és az én házam népe.”

Figyelemre méltó, és rendkívül fontos tény, hogy Józsué nem önmagában, egy személyben gondolkodik, hanem egy közösség tagjaként értelmezi magát! Én és az én házam népe együtt állunk az Úr előtt!

A „háza népe” – amint a „Júda háza”, Izráel háza”, „Lévi háza” stb. kifejezések is jelzik – nem a szűkebb családját, hanem Józsué egész törzsét, nemzetségét jelenti. Én és a „házam népe”, tehát akik hozzám tartoznak, akiket vezetek, akikre hatással vagyok, akik rám bízattak.

Így érthetjük ezt mi is a ránk bízottakra: a társunkra, társainkra, a családunkra, a nemzetünkre, a gyülekezetünkre, egyházunkra; azokra, akikkel egy közösséget alkotunk, akikkel együtt állunk Isten előtt, akikkel egy szövetségbe tartozunk.

Miért olyan fontos ezeknek a közösségeknek az egységét hangsúlyozni? Azért, mert kezdettől fogva egy ördögi támadás zajlik az emberi kapcsolataink és a közösségeink ellen.

A Biblia első lapjai elénk tárják, hogyan is történik ez. Az édeni történet pl. azzal zárul, hogy a kígyó egymás ellen fordítja a férfit és a nőt, hogy azok egymásra mutogassanak, kettejüket pedig szembefordítja Istennel. Azután Kain és Ábel története bemutatja, hogy az irigység gyilkos indulattá lesz, és az ember saját testvérének a vérét ontja ki. Afféle típus-történetek ezek, amik arról szólnak, hogy jellemzően így történik ez velünk, emberekkel.

Később is, akár Izráel, vagy bármely nép történelmét nézzük, azt törzsi viszályok, testvérháborúk csúfítják, mind a mai napig sok-sok szomorú példát hozhatnánk erre. Azonban fontosabb ennél, hogy mindannyian a saját személyes példáinkon, a ránk bízott társakon, családjainkon, gyülekezetünkön, a ránk bízott közösségeinken gondoljuk végig azt, hogy mennyire sérülékenyek a kapcsolataink, a közösségeink.

Az újszövetségben az ördög neve görögül „diabolosz”. Ebben a névben benne van az, hogy szétdobál, szétszór, összezavar, összekuszál, szétzilál. Ezek az ördögi hatások gyengítik folyamatosan kapcsolatainkat és közösségeinket.

Vajon mit lehet tenni kapcsolataink szétzilálója ellen?

Józsué hitvallásának második fele nagyon egyszerűen válaszol erre: Megerősítjük a kapcsolatot az Úrral! Megújítjuk Vele a szövetséget: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”

Ez egyértelmű, világos beszéd, és nagyon határozott választás: Minden más istennel, urasággal, irányítóval szemben mi az Urat választjuk! Vele akarjuk folytatni.

Én és a rám bízottak, az Urat szolgáljuk. – Nagyon fontos, hogy ezt újra meg újra kimondjuk, és ebben a döntésben megerősödjünk.

Jézus két alkalommal állította egyértelmű választás elé tanítványait. Először akkor, amikor megszólította, és elhívta őket, nekik pedig döntést kellett hozni, hogy mit lépnek Jézus hívására.

Tudjuk az evangéliumokból, hogy voltak olyan esetek, amikor a Jézus által megszólított emberek végül nem lettek a követőivé. Különféle kifogásokat kerestek, és nem álltak mellé, nem mentek Vele. Akik viszont a tanítványai lettek, azok igent mondtak hívására, és követték Őt. Ez egy fontos döntés volt, amit meghoztak.

A másik eset az volt, amikor sokan elfordultak Jézustól a tágabb tanítványi körből (Jn 6). Nem jártak többe Vele, mert nem értették meg tanítását, vagy nem tudtak vele azonosulni. Akkor Jézus a tizenkettőt is megkérdezte: „Ti is el akartok menni?” Döntsétek el, hogyan tovább!

Erre Péter válaszolt a többiek helyett is: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi tudjuk és hisszük, hogy te vagy az Istennek a Szentje.” Péter válasza világos, döntése egyértelmű: Nincs más Rajtad kívül. Mi Melletted akarunk maradni.

Mit jelent mindez a mi számunkra?

„Az Urat szolgálni” – ezt valahogy így fordíthatnánk a mi helyzetünkre: Az Övéi vagyunk. Hozzá tartozunk. Tudjuk, hogy egész életünk Tőle kapott ajándék és lehetőség, ezért valamennyit mindig visszaadunk Neki a Tőle kapott javainkból az Ő ügyének szolgálatára. „Az Urat szolgáljuk”.

Csakhogy ezt nem elég elméletben tudni és elfogadni; és nem elég egyszer kimondani ünnepélyes fogadalommal, akár a megtérésünkkor, akár a konfirmációnk alkalmán, hanem ezt a szövetséget bizonyos időnként, vagy akár naponta meg kell újítani Istennel.

Az Igében is egy régen megkötött szövetség megújításának vagyunk tanúi. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, aztán megújította azt Izsákkal és Jákóbbal. Szövetséget kötött népével a Sínainál, most pedig Sikemben megújítják azt. És később is újra meg újra meg kell majd ezt erősíteni, mert meggyengül a népben a buzgóság, és eltévelyednek Isten útjától.

Naponta több száz, vagy ezer döntést hozunk arról, hogy mit teszünk az időnkkel, hogy mire adjuk a pénzünket és mire nem, és hogy az erőnket mire akarjuk fordítani. Egy döntés eredménye az is, hogy most itt vagyunk az istentiszteleten, és nem máshol. Ide kellett jönnünk, ez valamiért fontos volt, és hisszük, hogy Isten Lelke is munkálkodott ezért. És a legjobb helyen vagyunk, ahol megszólíthat minket Isten, mi pedig válaszolhatunk Neki, ahol a kapcsolatunkat erősíthetjük Vele, a szövetségünk megújulhat.

Segítsen bennünket Isten, hogy ma is, és naponként tudjuk kimondani, és megcselekedni Józsué hitvallását: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."

(2 Korinthus 5,10/a)

Igehirdetések

2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban
• Gyülekezeti Énekóra vasárnap 17.30 órakor

Egyházkerületi Felsős Hittanos Találkozó lesz november 24-én, szombaton Balatonfüreden, melyen egy kis csapattal mi is részt veszünk. Hordozzuk imádságban az alkalmat!
Dunántúli Református Lap előfizetés: Aki a következő évre kéri a lapot, kérjük jelezze az íven, az előfizetési díj a 4 számra 1.000 Ft.
• A november 4-i gondnokválasztó közgyűlés egybehangzó döntése értelmében gyülekezetünk új gondnoka Bollók Gyula. Köszönjük neki a szolgálat felvállalását, és Urunktól kérünk erőt és áldást életére! – Sipos Károlyné eddigi gondnokunknak Isten iránti hálával köszönjük hűséges szolgálatát, gyülekezetért végzett sok-sok munkáját!
• Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk életének 89. évében elhunyt. Hamvai felett a reménység Igéi szóltak november 16-án, pénteken 13 órakor. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára