Az Úr szája, szíve és szeme

Alkalom: 
Karácsony utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2018. december 30. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Zsolt 33,4.9.10.11.13.15.
Audio: 

Olvasmány: Zsoltárok könyve 33
Alapige: Zsoltárok könyve 33,4.9.10.11.13.15.

"Az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
Amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.
De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.
Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket."

Az esztendő utolsó vasárnapjára egy szép hálaadó zsoltárt kapunk. Azt hirdeti, hogy jó dolog Istenhez tartozni, és örvendező hálaadásra hív. Ha pedig megkérdezzük, hogy miért is tegyünk így, mi okunk lehet a hálaadásra, akkor erre hármas választ kapunk:

A zsoltár megmutatja nekünk, hogy az Úrnak van szája: beszél hozzánk, és adja Igéjét; van szíve: terveiben mi is ott vagyunk; és van szeme: figyelemmel kíséri életünket. Három sarokpont ez, amihez igazodhatunk, és biztonságot ad nekünk. Három olyan viszonyítási pont, amihez képest zajlik az életünk. Ezek fényében tegyük most Isten elé az elmúló 2018-as esztendőt, hálát adva érte!

 Nézzük először Isten száját: „Az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.”

Igen, Isten szavának, beszédének egyik legfontosabb jellemzője, hogy nemcsak elhangzik, hanem meg is valósul.

A mi szavaink sokszor könnyűek, elszállnak, nem tartjuk meg, amit ígérünk, és sokszor csak úgy fecsegünk. – Istennél szó sincs ilyesmiről. Mihelyt Ő kimond valamit, az életre kel, és elkezd „történni”.

Gyönyörű példa erre a teremtéstörténet. „Legyen világosság!” - mondta Isten, – és úgy lett. „Gyűljenek össze a vizek” – és úgy történt. „Pezsdüljön, sokasodjon, teremjen” – és úgy lett, és így van most is, így történik ma is.

Nemcsak a teremtett világra, hanem a mi életünkre is érvényes ez. Adjunk hálát Istennek az Ő megvalósuló szaváért! Minden óráért, amikor Igéjét olvastuk és megértettük Őt, és hogy formálni tudott Igéjével, megújított bennünket.

Az év 52. vasárnapján hálát adunk Neki minden vasárnapért, minden ünnepért, amikor megszólalt az igehirdetésben, tükröt tartott elénk, abban mi megláthattuk fogyatkozásainkat, megérintett minket szavával, felemelt, meggyógyított.

Boldogok vagyunk, mert Őhozzá tartozhatunk! Mert beszél hozzánk, van szava, mi pedig megérthetjük azt!

 Nézzük ezután Isten szívét: „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”

Az ószövetségi ember számára a szív nem egy csupa-izom szerv, ami vért pumpál az ereinkben, hanem az élet központja! Itt születnek a gondolataink és szándékaink, itt tervezünk el dolgokat, egy mindenre kiterjedő irányító központ ez, innen indul ki minden.

A zsoltárban Isten szívéről és szándékáról, terveiről hallunk, de vigyáznunk kell, hogy ezt ne „eltervez” értelemben vegyük. Isten ugyanis örökkévaló, Őt nem köti az idő, Ő egyszerre van benne a régmúltban és a távoli jövőben, tehát Neki nincs szüksége tervezésre. Mégis helyes Isten szándékáról és tervéről beszélni, mert Ő belealázkodik a mi idői kategóriáinkba, hogy megértsük Őt.

Istennek van egy örök terve, ami kezdettől fogva a világ végezetéig végbemegy. Ez alakítja a teremtett világ és a népek sorsát, a történelmet és a jövőt. És szinte felfoghatatlan, de a mi parányi életünk is benne van ebben az örök és bölcs tervben. Isten szabad akaratot adott az embernek, ezért mi tudunk Isten ellen is dönteni. De igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Isten bölcs tervéhez, akaratához tudjuk igazítani életünket, döntéseinket.

Nézzünk vissza elmúló évünkre: Hogyan vezetett minket Isten? Milyen utakat adott elénk? Szabott-e új irányokat? És vajon hogyan tudtunk igazodni tervéhez? Látjuk-e bűnbánattal, amikor Ellene döntöttünk? És van-e bennünk hála, hogy terveiben mi is benne vagyunk?

Ez a legnagyobb csoda, belegondolni is borzongató: Az örökkévaló Isten szívében, tervében mi is ott vagyunk! A napjaink nem csak úgy „adódtak”, az események nem csak úgy véletlenszerűen történtek velünk, hanem mindent az Ő Atyai kezéből vehettünk. A próbákat, bajokat és veszteségeket is, és a szépséget, az örömtelit is. Atyánk mindkét módon a javunkra tett bölcs terve és akarata szerint. Ha nem is értjük még, az Ő kezéből bizalommal elfogadhatjuk.

 Nézzük végül az Úr szemét: „Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.”

Isten figyelmes tekintete előtt zajlik az életünk. Ő ismeri a gondolatainkat, és látja tetteinket.

Amikor ezt mondjuk: „Isten mindent lát”, ezt soha ne valamiféle leskelődésnek értsük. Isten nézésében nem kíváncsiság van, hanem gondoskodás és szeretet, odafigyelés és törődés.

Isten úgy néz bennünket, ahogyan a szülő figyeli önfeledten játszó kisgyermekét. Rajta tartja a szemét még a biztonságos játszótéren és a homokozóban is, azért, hogy helyette is gondolkodjon, előre lássa és megakadályozza bajt. Isten így néz bennünket ezért az nem félelmet vált ki belőlünk, hanem bizalmat ébreszt, békességet, biztonságot ad.

Isten lát minket, és figyelmes tekintete előtt folyik egész életünk. Ő látja az elmúló esztendőnket is, és annak minden óráját. Látja a megbotlásainkat, a bűneinket, a rossz döntéseinket. És látja erősségeinket is, amikor tehetségünket, tudásunkat jóra tudtuk használni. Látja igyekezetünket a Neki való engedelmességben, és látja, amikor az Ő tervéhez tudtunk igazodni.

 A mai a 2018. év utolsó vasárnapja és utolsó templomi istentisztelete. Indítson bennünket Isten őszinte, szívből fakadó hálára ezért a háromért: hogy a mi Urunknak van szája: beszél velünk, adja Igéjét és mi érthetjük Őt; van szíve: örök és bölcs tervében mi is benne vagyunk; és van szeme: szerető figyelmével kíséri napjainkat.

Tegyük az Ő Atyai kezébe hálaadással az elmúló esztendőt, és bízzuk Őrá teljes bizalommal a jövőnket!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai."

(Rómaiakhoz írt levél 8,14)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Január 5-én hunyt el Hermann Sándorné (Virágh Erzsébet) testvérünk életének 70. esztendejében. Temetése január 11-én pénteken volt. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára