Átok helyett áldás

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap
Dátum: 
2018. november 4. 10:30
Alapige: 
4Móz 23,23; 24,9
Audio: 

Olvasmány: 4 Mózes 22-23 válogatott versek
Alapige: 4 Mózes 23,23; 24,9

"Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen."
"Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!"

Sokszor használjuk szimbólumként, képként az úton járást az életünkre nézve, akár egyénenként, akár közösségileg megyünk végig így az életünk útján. A Szentírás maga is nagyon sokszor hozza elénk ezt a képet.

Bibliaolvasó Kalauzunkat követve az elmúlt időszakban Isten népének hosszú vándorlását, úton létét látjuk. Az Úr megszabadította őket Egyiptomból, a rabszolgaságból, átvezette őket a Vörös tengeren, megkapták a Tízparancsolat életre tanító igéit, az Ígéret Földjének déli határához érve azonban mégis kudarcot vallott a hitük. Az országba beküldött kémek közül azokra hallgattak, akik annak a földnek lakosait félelmetesebbnek és erősebbnek látták még magánál Istennél is, és kétségbe estek, fellázadtak.

Hitetlenségükért az Úr negyven évi pusztai vándorlásra ítéli őket, egyrészt büntetésül, másrészt hosszan kijárandó iskolaként is: hogy formálódjanak, igazi közösséggé és valódi Isten népévé lehessenek. Így érkeznek meg végül újra Kánaán határához, immár keletről. Előttük a Jordán völgye, szemben a messzeségben talán már Jerikó falait is látni.

Életünk útja folyamatos vándorlás, de nekünk is vannak benne fordulóink, megállások, új szakaszok. Ilyenkor vissza is tudunk tekinteni, tanulságokat levonni, és szembenézni új kihívásokkal, nehézségekkel. Így van ez az egyéni és a közösségi létben is. Vannak tévedéseink, hibáink, de csak az nem esik el, aki fel sem állt és el sem indult! A próbák sok minden mellett arról is szólnak, hogy valóságosan járjuk az utat. Ma gyülekezetünk életében is valamiféle fordulóhoz, újrainduláshoz érkeztünk, mikor hosszú évek hűséges szolgálata után eddigi gondnok testvérünk helyett újat kell választanunk.

Isten vándorló népét eddig is érték támadások. Üldözte őket Egyiptom, megtámadták ellenséges pusztai népek. Volt ezek mögött uralkodási, birtoklási vágy, féltékenység, irigység, politikai motivációk. Most azonban egészen nyilvánvalóvá válik, hogy az Isten népére támadó, szemmel látható, kézzelfogható emberi erők mögött ott van egy láthatatlan sötét és gonosz erő. Most nem lesz csata, kardforgatás: varázslásra hívnak valakit.

A szintén mostanában olvasott efézusi levél ír arról, hogy nekünk Isten népeként valójában nem test és vér ellen van harcunk, hanem a sötétség erői ellen. Hogy nem elsősorban a bosszantó szomszéddal, keresztbetevő munkatárssal, bántóan viselkedő másik emberrel kell megküzdenünk, hanem a mindezeket eszközként is használó gonosszal.

Az Ígéret Földjének szélén, a Jordánon még innen Moáb népe lakik, akik félelemmel és irigységgel látják Izráel csodákon át való vándorlását, és királyuk megérti azt is, hogy velük valami hatalmas emberfeletti erő érkezik. Ezért küldet el messze északra Bálámért, a varázslóért, jósért, aki híres arról, hogy akit megáld, az áldott lesz, és akit megátkoz, az átkozott.

Izráel kétségtelenül nem egy tökéletes nép, nem hibátlanok, ártatlanok, Istenben való hitük-bizalmuk is sokszor megingott, elbukott már. Az Úr csodái, szabadításai ellenére hányszor elégedetlenkedtek, lázadoztak már ellene! Ahogy, Testvérek, mi sem vagyunk tökéletesek. Mi is hányszor zúgolódtunk már Isten ellen a próbáink, nehézségeink miatt, voltunk elégedetlenek az életünkkel, ingott meg az Úrba vetett hitünk, bizalmunk? Ugyan mit érdemelnének? Áldást vagy átkot? Emberileg nézve semmivel sem különbek más népeknél!

Isten sokszor bünteti, vagyis neveli az Ő népét ott a pusztában is csapásokkal, Mózesen keresztül intéssel. Sok mindent megítél életükben az Úr. De egészen más az az intelem, csapás, próba, nehézség, amit Ő bocsát ránk vagy enged meg, és más az a rontás, amit a gonosz tenne. Ez az átkozás itt most nem megy!

Három fejezet szól erről a történetről, amiből az úrasztalától válogatott versek hangzottak. Az egészet végigolvasva kiderül, hogy Bálámot kincsekkel megrakott egész karavánnyi küldöttség hívja átkozni, de ő Isten intésére hallgatva először el sem megy velük. Ez a kétségkívül felfelé, a szellemi világ felé nyitott ember megérti a Leghatalmasabbnak üzenetét, és Őrá hallgat.

Amikor másodszor is eljönnek érte, akkor az Úr már megengedi, hogy elmenjen velük, de figyelmezteti, hogy nem mondhat mást, csak amit Isten a szájába ad.

Mindezek után talán túl lelkesen pattan szamarára Bálám, és nyargal a kincsekkel megrakott küldöttség után, megújult reménnyel, hogy mégis övé lehet az a gazdagság. De az Úr látja a szívét, és újra meginti.

Itt jön az az epizód, ami miatt e próféta nevét még a Bibliát nem olvasó emberek is ismerik: Bálám szamarának története. Isten angyala elé áll az úton, de a mohó emberi szem nem látja meg, az állat azonban igen. Egyszer a mezőre tér le az útról, az angyal elől, aztán a sziklák közé úgy, hogy gazdájának a lábát is odaszorítja, s végül egy szűk szakaszon, kitérni nem tudván, egyszerűen megáll és lefekszik. Bálám jól megveri szegény jószágot, mire az emberi hangon szólal meg. Akkor a próféta is meglátja végre az Úr angyalát, aki meg is ölte volna, ha a szamár nem tér ki előle.

Ezek után Bálám már teljes szívvel Istenre figyelve érkezik meg Moáb királyához, és az akárhányszor próbálkozik nála, ígér sok kincset, gazdag ajándékot, a próféta újra és újra csak megáldani képes Izráelt.

Elmondja, hogy ez a nép mindig is más lesz, mint a többi földi nép, hogy a Mindenható oltalmazza és neveli őket, és elhangzik az a gyönyörű, adventben sokszor olvasott prófécia is, mely szerint csillag ragyog fel Izráel felett, mikor Király születik benne. Sok-sok száz évvel Krisztus születése előtt Bálám Istenre figyelő szíve meglátja a betlehemi csillagot!

Mai igénknek egyértelmű üzenete az, hogy Isten ereje minden más, gonosz erőnél hatalmasabb! Ha az általa adott úton járunk az Ő népeként, valóban pajzs, erős oltalom az Úr, mindenben meg tud őrizni minket.

Mert, ahogy a prófécia is mondta, Isten népe igenis más nép, mint a többi, bármely emberi közösség. Nem önmaguktól különbek, emberileg semmivel sem jobbak, de kiválasztottak, Istenhez tartozók! Lehetünk ezért megvetettek, támadottak, de mindeközben az áldás hordozói: a velünk jelenlévő, együtt útonjáró, minket vezérlő Úr erejében.

És ha hiszünk, ha mindvégig Őbenne tudunk bízni, akkor ama „csillag”-nak, a világ Világosságának, a megígért Szabadítónak, Jézus Krisztusnak hordozói is lehetünk!

Ha pedig Ő jön, van velünk, ahogy ígérte minden napon a világ végezetéig, akkor bármi erő is átkoz, támad, áldottak leszünk.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10
2018.10.14.
1Jn 3,1a.9a.

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• November 17-én szombaton tartja hagyományos őszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség, amely alkalomra szeretettel várják az asszonytestvéreket!
• November 17-én szombaton lesz a Dunántúli Református Akadémia idei második alkalma Pápán. Témája: Református mártír lelkészek az üldözések idején – Mit tanulhatunk tőlük ma? Kérjük szépen azokat, akik szeretnének részt venni, jelezzék ezt a lelkészeknél, mivel előzetesen regisztrálni kell!
• November 5-én Választói Közgyűlésen gyülekezetünk egyhangúan gondnokává választotta Bollók Gyula presbiter testvérünket. A döntés 18-án vasárnap válik jogerőssé. Neki hálásan köszönjük a szolgálatra való készségét, Sipos Károlyné előző gondnoknak pedig eddigi szolgálatát, a közösségünkért végzett sokrétű, áldozatos munkáját!
• Október 22-én hunyt el Nagy Lajos testvérünk 57 esztendős korában. Hamvainak elhelyezése november 5-én történt katonai tiszteletadás mellett, református egyházi szertartás szerint. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• November 5-én elhunyt Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk 89 éves korában. Temetése november 16-án pénteken 13 órakor lesz a református temetőben. Istenünk szeretete legyen gyászolóival!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára