Áldássá lenni

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Dátum: 
2018. október 7. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
4Móz 6,22-27
Audio: 

Olvasmány: 1 Mózes 12,1-7
Alapige: 4 Mózes 6,22-27

 "Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik:
Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!
Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket."

Akik a Bibliaolvasó Kalauz szerint olvassák a Szentírást, a mai nappal egy különleges gyöngyszemre bukkantak az ároni áldást olvasva.

Kicsit olyan ez most nekünk, mint a kincs a szántóföldben, amit a példázatbeli ember váratlanul, a hétköznapi munkája során talál, és bearanyozza napját, sőt megváltoztatja életét. Mert a mai vasárnap semmit nem ünneplünk, sőt tegnap nemzeti gyásznap volt, az aradi 13 vértanúra emlékeztünk. Ezt a nem-ünneplős vasárnapot teszi most mégis különlegessé ez a kincs, ami elénk bukkant.

Az ároni áldás a Biblia legismertebb Igéi közt van, az áldó Igék között pedig kiemelkedő. Nagy ünnepi istentiszteleteink végén igen gyakran ez hangzik áldásként. – De mi is az áldás?

Mindannyian részesültünk már áldásban életünk folyamán. Pl. Istentiszteletek vagy más igei alkalmak végén. Vagy áldást kaptunk a keresztelőnkön és az esküvőnkön. És személyes áldást kaptunk akkor is, amikor konfirmáltunk. Vannak sokan, akik a konfirmáción kapott áldó Igéjüket kívülről megtanulják, és gyakran felidézik, életük egy-egy kiemelkedő pontján vagy sötétebb időszakában biztatást, megtartó erőt jelent nekik.

Igen, mert az áldás nem csupán egy mondat a Bibliából, hanem valami különleges. Erő van benne.

Amikor az ételt megesszük, azt szervezetünk feldolgozza, és erőforrássá lesz testünk számára. Valahogy így válik az áldás is erővé: „beépül” a lelkünkbe, táplál, erőt ad.

Talán mindannyian fel tudunk idézni egy olyan alkalmat, amikor áldásban részesültünk, és az sokat jelentett nekünk. – Így gondoljuk most végig, hogy mi is az áldás, mitől lesz áldás az áldás, és hogyan „működik”, miben van az ereje.

A felolvasott Igében nemcsak az áldás maga segít ezeket megérteni, hanem még inkább az, amit Isten hozzáfűz. Az ugyanis olyan, mint egy használati utasítás: amikor átadja az áldást Mózesnek, azt is hozzáteszi, hogyan használják. – Ebből mindenek előtt azt érthetjük meg: Az áldás mindig Istentől jön, és Istennel kapcsol össze bennünket. Ez a legfontosabb. Ha nem Istentől jön, vagy nem Vele köt minket össze, akkor azt nem is hívhatjuk áldásnak.

Az ároni áldás bevezetőjében azt mondja Isten Mózesnek: „így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik”, majd az áldás szövege után azt is hozzáteszi: „Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.”

Napnál világosabb tehát, hogy akárki is mondja, bárki is közvetíti az áldást: „én áldom meg őket” – mondja az Úr! Én vagyok számára az erőforrás, én szeretem, én támogatom az áldás hordozóját. Én magam vagyok mellette erőmmel és kegyelmemmel.

Ez a legfontosabb titka az áldásnak, és csakis így „működik”! Az áldás nem olyan, mint a mesében a varázsige: Annak mindig ugyanaz az eredménye, ahányszor kimondja valaki, sőt az is mindegy, hogy hiszi vagy sem, amit mond. Az áldás nem ilyen. Nem automata. Az áldás csakis azért válhat hatékonnyá az életünkben, mert Istennel kapcsol össze minket! Ha mi hittel befogadjuk az áldást, akkor annak az Úrnak tárjuk ki ajtónkat, aki Lelke által átjárhat bennünket, és munkálkodhat bennünk és általunk.

„Így mondják ki a nevemet, és én megáldom őket.”

Istennek ezek a szavai csodálatos ígéretet hordoznak, amit ma is és mindig érdemes nekünk komolyan venni.

Az áldás hasonlít kicsit a mi emberi jókívánságainkhoz, azonban a kettő között az az óriási különbség, hogy az áldás magának Istennek a jókívánsága! Egyáltalán nem mindegy, hogy ki áll egy jókívánság mögött: csak a mi emberi erőnk, jó szándékunk, vagy pedig maga az Úr az Ő erejével!

Ha elfogadjuk, és komolyan vesszük Isten ígéretét, akkor merjük Istenhez kapcsolni a jókívánságainkat, hogy áldássá legyenek! Kívánjunk jót úgy, hogy egyúttal Istent hívjuk hozzá segítségül!

Néhány egyszerű, hétköznapi példa a jókívánságokra: „Legyen szép a napod!” „Vigyázz magadra!” „Jó pihenést!” „Mielőbbi gyógyulást kívánok!” Lehet folytatni a sort, minden esetben kizárólag mi magunk állunk a szavaink mögött. E jókat mi kívánjuk a magunk emberségéből és erejéből.

Ha azonban úgy mondjuk: „Az Úr vigyázzon rád!” „Isten adjon neked felüdülést!” „Az Úr adjon neked erőt és gyógyulást!” A nagy különbség az hogy így már az Úr segítségét kérjük! Így már nem a mi erőnktől függ, amit kértünk, hanem azt Isten hatalmi körébe utaltuk. Természetesen nem annyi a lényeg, hogy Isten nevét csak úgy beletesszük a mondatba, mert úgy visszaélünk nevével. Ha viszont valóban hittel kértük, amit kértünk, és valóban Istenre bíztuk az ügyet, akkor szavaink áldássá lettek. Akkor Istentől kértünk segítséget, és ha az Ő akaratával is megegyezik, akkor az Ő ereje léphet működésbe!

Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről c. verse azt a különbséget mutatja be: Milyen az, amikor csak én magam igyekszem valamit elérni, s milyen az, amikor Istennel együtt.

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -

az Úr áll mögöttem.

Adja meg nekünk Isten, hogy egyre többször átélhessük ezt a csodát: Ő áll mögöttünk. Ő munkálkodik szolgálatunkon keresztül. Ő szól, Ő vigasztal, Ő bátorít a mi szavainkon keresztül.
Adja meg nekünk, hogy áldása hordozóivá legyünk, úgy, amint Ábrahámnak mondta: „Megáldalak téged, és áldás leszel.” (1Móz 12,2)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben."

(Mikeás 6,8)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

Presbiteri gyűlést tartunk október 18-án, csütörtökön 18 órakor a Gyülekezeti Házban, melyre szeretettel várjuk az érintetteket!
Gyülekezeti kirándulás – Pápa – október 20. szombat. A tervezett indulás: 7.30 tervezett hazaérkezés 19.00. A jelentkezettek a programról az elkészült szórólapon tájékozódhatnak, a hozzájárulás 3.000 Ft / fő, amit a buszon szedünk majd össze. A jelentkezési lehetőséget lezárjuk, mivel a helyek elfogytak. Hordozzuk imádságainkban a kirándulást, hogy a résztvevők épülésére szolgálhasson!
• Hálásan köszönjük mindazok segítségét, akik az elmúlt héten a Templom és Gyülekezeti Ház takarításában részt vettek!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára