Ajtó előtt állok és zörgetek

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2018. december 2. 10:30
Alapige: 
Jel 3,20; Zsid 3,7
Audio: 

Olvasmány: Zsidókhoz írt levél 3,7-8.12-19
Alapige: Jelenések 3,20; Zsidókhoz írt levél 3,7

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek:
ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót,
bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."
"Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!"

Sokáig tartott idén az enyhe idő, de végül csak megjött a hideg, a tél. És elérkezett újra advent ideje is. Indul a készülődés, hiszen újra itt az egyik legszebb és legnagyobb ünnepünk, megint lesz karácsony. Van, akinek az életében tavaly óta talán nem is változott sok minden, elrepült ez az egy év. Igen, itt az advent, ahogy mindig, most már két évezrede. Ünnepelni fogunk, ahogy tették az őskeresztyének, a középkori reformátorok és saját őseink is ebben a templomban.

A felolvasott igék is, mind az Ó, mind az Újszövetségből, kezdettől fogva változatlanul így vannak leírva a Szentírásban. És hát Isten is mindig úgyis itt van és mindig ugyanaz. Hiszen Ő az Örökkévaló.

Mégis, ma az ige üzenete azt hangsúlyozza ki, hogy: „Íme!” „Most!” „Ma!” Dehát mi van ma? Kétezertizennyolc december másodikán?

Az van, hogy az adventus, az érkező, eljövő Jézus itt van. Megjött. Most itt van. És azt mondja, ahogy megáll előttünk, mellettünk, beül a padba, megérint, hogy: Áldás, békesség. Jó reggelt. Szia. Itt vagyok. Nem amúgy úgyis mindig, hanem most! És kérlek, engedj be. Nyisd ki.

A múlton nem tudsz változtatni, legfeljebb tanulni belőle. A jövőt nem ismered, az a sokszor emlegetett „maaajd holnap”-ot. A most, az itt van! Jézus azt mondja az igében, hogy az ajtó előtt állok. Az ajtód előtt.

Ami egyrészt azt jelenti, hogy kint. Előtte, tehát odakint. És erre mondhatjuk, hogy ugyan már! Már régen bent van az életemben Isten! Hiszen hívő vagyok, szoktam imádkozni, templomba járok, vagy legalábbis gyakran gondolok Istenre. Mégis, hadd kérdezze meg tőlünk az ige: Most hol van Jézus?

Tényleg bent? Hol, az előszobában? Türelmesen várva, hogy majd szóba áll vele valaki, talán beljebb hívják? Vagy a nappaliban? Amit olyan szépen rendbe lehetett tenni, ameddig be lehet Őt engedni, ezt-azt megmutatni, aztán elbúcsúzni Tőle? Bent van a hálószobában? A lefekvésünkben, a felkelésünkben, az álmainkban, a társunkkal való kapcsolatban? Bent van a konyhában? A mindennapiról, önmagunkról való gondoskodásban? Bent van a „dolgozószobánkban”? Az életünkben ott, ahol a mindennapi munka megy? Miben van, igen, bent, és miből van kint az életünkben?

Az ige Izráel népét hozza példaként, mert fontos tanulság, hogy újra és újra be kell Őt engedni, mert nagyon sokszor észre sem vesszük, hogy már megint valahogy kitessékeltük.

Izráel népe azért indulhat el Egyiptomból, a rabszolgaságból, mert Isten eljött, és az Ő népéért harcolt, hogy kiszabadítsa őket. Csapásokkal verte meg a fáraót és népét, csodálatos, hatalmas és rettenetes dolgokkal, és azután is népével maradt. Hiszen megnyitotta előttük a Vörös tengert, átvezette őket, és elsöpörte ellenségeiket! Hiszen a pusztában, ha éhesek voltak – az égből hullt kenyér, ha szomjaztak – forrás fakadt a sziklából!

Újra és újra átélik, hogy milyen az, mikor az Úr bent van! Velük van! Csodákat élnek meg. És hálatelt szívvel énekelnek, dicsérik Őt, a Sinai hegynél pedig szövetséget kötnek, nagy fogadkozásokkal Istennel. Valóban bent van az Úr. Aztán néhány hét múlva odaérnek az Ígéret Földjének határához, beküldik a kémeket, és egyszer csak már az van bennük – a rettenetes csodákat átéltekben – hogy hú de erős az ellenség, mi meg semmik vagyunk. Észre sem veszik, hogy Isten már kint van…

Újra és újra be kell engedni, mert sokszor mi sem vesszük észre, hogy dolgainkból, döntéseinkből, életlátásunkból – kint van. Nincs a szívünkben. És ezen az ajtón csak belül van kilincs. Jézus csak szólni tud, hogy hé, már megint kint vagyok.

Ugyanakkor az, hogy az ajtó előtt, azt is jelenti, hogy bár kint, de nagyon közel!

Ő belát, hallja-tudja nagyon jól, hogy mi van bent. Akár a legbelső szobában vagy a pincében is! Nem töri ránk az ajtót, noha hatalma lenne rá, hogy enyém az életed! Az Övé, mert Ő adta és váltotta meg, hiszen meghalt értünk, mégsem ront be. De ott áll, és ha kinyitjuk, csak kikukucskálunk, Ő tényleg ott van. Ott vár.

És nem kell magyarázkodni, udvariaskodni, tudja jól, hogy mi van bent, mert hazajön a szívünkbe, az életünkbe. Csak beengedni kell Őt.

Azt mondja Jézus, hogy zörgetek. Szeretnék bejönni, ott van a helyem, be akarok menni! Bent van a helyem, mert ezért születtem a földre. Ez a végső értelme a karácsonynak. Hogy a végtelen és hatalmas és örökkévaló Isten Szent Fia kisbaba lesz, emberré lesz, végig éli velünk az emberi élet minden nyomorúságát, közel jön, egészen közel, és meghal, hogy a halálunkba is bejöjjön. Az örök és hatalmas a mulandó és gyenge életünkbe, hogy erőssé, tisztává, boldoggá és minket is örök életűvé tegyen.

Azt mondja Jézus: Én zörgetek.

És sokféleképp zörget valóban az életünkön. Zörget most is, ahogy hangzanak ezek a mondatok. Itt áll, és várja az ajtó nyílását. Zörget, mikor az igét hallgatjuk vagy a Szentírás fölé hajolva olvassuk. De sokszor zörget az életünkben történések által. Szép ajándékaival vagy nehezebb próbákkal, veszteségekkel. Néha csak bekopog, néha meg megdöngeti az ajtót: Engedj be! Vedd észre, hogy kint vagyok! Szükséged van rám odabent! Zörget, és kérdezi: Hallod-e, hogy ez a zörgetés én vagyok? Érted-e már, hallod-e már, kinyitod-e? Mert kinyitni, azt neked kell.

Bizony ez az ajtó nem mindig nyílik könnyen. Nehéz kinyitni sokszor, mert bár érzem, hogy itt lenne a helye, szégyellem, amit odabent találna. Vagy nehéz kinyitni, mert talán már berozsdásodott. Ilyen a megkeményedett szív, amiről beszél az ige. Annak, aki még sohasem nyitotta ki, annak nagyon nehéz az első nyitás, befogadás. De hogyha csak ritkán nyílik, akkor is olajozni kell: elcsendesedéssel, bűnbánattal, és imádsággal sokat nyitogatni, hogy átkenődjön.

Újra és újra, minden reggel: Gyere be! Nem akarok nélküled elindulni! És minden este: Gyere be! Veled szeretnék megnyugodni. Minden életpillanatban: Gyere be, mert nem tudom, nem tessékeltelek-e ki. Vagy éppen bűnvallással észrevenni, hogy megint kint van.

Nehezen nyílik az ajtó, mert félünk, hogy vajon mit akar ha bejön. Rávilágítani, átrendezni, kitakarítani? Talán igen. De Ő azt mondja, mindenekelőtt velünk akar vacsorázni! Kéri, hogy engedjük be, hogy éhségünket gyógyíthassa, hogy szeretetéből önmagát adhassa, táplálhasson, erősíthessen.

Erre hív minket ezen az adventen is. Zörget. Ott áll kint. Engedjük be! Most! Amíg tart a ma...

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok."

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra ezen a héten nem lesz

• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• December 14-én pénteken 16 órakor tartja Nőszövetségünk a soron következő alkalmát. Szeretettel várjuk a nőtestvéreket!
Adventi játszóház lesz december 15-én, szombaton 15:30 órától a Gyülekezeti Házban. Karácsonyi díszek készítése, adventi történet, közös éneklés és szeretetvendégség. Várjuk szeretettel a gyerekeket, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt!
• Gyülekezetünk idén is részt vesz a közös gyertyagyújtások alkalmain. Kenesén jövő szombaton, 15-én este 18 órakor, Akarattyán pedig jövő vasárnap, 16-án 16 órakor szolgálunk. Mindenkit várunk szeretettel!
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok egész héten kaphatók voltak, és még ma is megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, már elfogyott, de utórendelést elfogadunk, kérjük a Testvéreket, szóljon, aki szeretne még venni.
• Elhunyt Hódos Jánosné testvérünk. Temetése december 14-én pénteken 15 órakor lesz. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára