Vagyok

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2017. február 5. 10:30
Alapige: 
2Móz 3,14; Jn 18,5.6.
Audio: 

Olvasmány: Mózes 2. könyve 3,1-14
Alapige: Mózes 2. könyve 3,14; János evangéliuma 18,5.6.

"Vagyok, aki vagyok. A „Vagyok” küldött engem hozzátok."
"Én vagyok – mondta Jézus. Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek."

Ott a Hóreb hegyén Mózes igen különös dolgot kérdez a lángoló csipkebokorban megjelenő, és neki már atyái Isteneként bemutatkozó Úrtól: Mi a neved?

A mi európai, évezredes keresztyén kultúránkban: Isten – az Isten. Nekünk ez a szó egy valakit jelent, akit a Bibliából ismerünk, akivel hívőként a személyes életünkben is találkozunk, felismerjük hatalmát a teremtett világban, kegyelmét a mi megváltásunkban. De még egy ateista is egyre gondol, ha ezt a nevet hallja: Isten.

Persze iskolai tanulmányainkból is tudjuk, hogy az ókori kultúrákban rengeteg különböző istenség kultusza élt. Egyiptomi, mezopotámiai istenek sokasága volt ismert, nem is szólva a görög mitológia Olümposzát benépesítő alakokról. Istene volt a Napnak, a Holdnak, a tengereknek, a pusztának, de ugyanígy a születésnek és halálnak, a termékenységnek… Sőt, saját istene volt a népeknek is, s úgy hitték, hogy a csatában az győz, akinek az istene az erősebb.

Mózes korában úgy gondolták, ha valaki ismeri az istenség nevét, akkor meg tudja idézni, annak kimondásával és áldozatbemutatással rá tudja venni feladatok megoldására, megsegítésre. Szinte gondolkodás nélkül kérdezi is Mózes, mintha bizony azt kérdezné, hogy akkor te most melyik is vagy, hogyan szólítsunk.

A válasz azonban megdöbbentő és rendkívüli: Vagyok, aki vagyok.

Micsoda különös név ez: Vagyok!

Századok óta próbálják értelmezni a Biblia tudósai, valahogy pontosan lefordítani héberből: ehje aser ehje = vagyok, aki vagyok, de oly gazdag és sokrétű a jelentése, hogy egy az egyben lefordíthatatlan. Az „ehje” valóban a „hájá” héber létige ragozása: lenni, történni, válni valamivé, elvégezni, folyamatosan létezni – mindezeket jelentheti.

Ugyanennek az igének egy változata a „hává”, amiből Isten héber neve is származik: JHVH, amit hívő zsidók ki sem mondanak tiszteletből, hanem Örökkévalónak fordítják, Aki volt, van és lesz. Aki a Lét maga.

Hogy felfoghassuk, mit jelent ez, tegyünk most egy próbát. Csak mondjuk ki magunkban, hogy „Vagyok”. Ne úgy, ahogy gyakran szoktuk, hogy „éhes vagyok” vagy „fáradt vagyok” vagy „jól vagyok”. Ne úgy, hogy boldog, szomorú, erős, öreg, beteg… vagyok, hanem csak így: Én vagyok. Létezem – mit jelent ez? Lélegzem, ver a szívem? Csak ennyi? Én vagyok – de miért? Van értelme, célja? És meddig? Sok gyászoló van most köztünk, ezekben a hetekben közelről tapasztaljuk meg a múlandóságunkat. Szeretteinkre gondolunk, akik voltak, aztán elmentek, és már nincsenek.

Senki sem mondhatja ki ezt: „vagyok”, úgy, hogy ne lenne benne ez is: volt, hogy „nem voltam”, és lesz, hogy „nem leszek”. Milyen bizonytalan, törékeny, elillanó minden „vagyok”!

De – ahogy akkor Mózes által Izráel népét – most minket szólít meg Isten, nekünk üzen: A Vagyok küldött engem hozzátok. Az, Aki a Jelenések könyvében így szól: „Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Az Örök! Aki igazán VAN!

Akitől indultunk, s Akihez érkezünk – s csak ezért lehetünk. Akinek örök „vagyok”-jában van elrejtve és megtartva a mi „vagyunk”. Mert múlandóságunkba, gyászunkba, betegségeinkbe, aggodalmainkba magunkért vagy szeretteinkért, beleszól és közel jön magába ölelő szeretetével ez a Vagyok!

Belépett akkor Egyiptomba, hogy a gyilkos rabszolgaság pusztulásából kiszabadítsa népét a Vele-lét szabadságára. És kétezer évvel ezelőtt belépett teljes valóságával ebbe a bűntől pusztított, törékeny és múlandó valóságunkba, hogy bűn és halál szolgaságából kiszabadítson minket a Vele és Benne való öröklétre.

Ezért érthető ez a különös jelenet, amikor Jézus Krisztus kimondja: Vagyok. Én vagyok! A Gecsemáné kertben, elfogatásának éjszakáján az áruló Júdás vezetésével katonák jönnek, fegyverekkel és fáklyákkal, és a názáretit keresik. Jézus csak egyszerűen válaszol, hogy „Én vagyok”, s ezek a katonák, erős, fegyveres férfiak mind hirtelen hátratántorodnak, és a földre zuhannak!

Mert abban a törékeny emberi testben Ő van jelen: az örök Vagyok! Ha magát belealázva is az emberi múlandó létbe, de az Ő felfoghatatlan valósága szólal meg itt: Én vagyok! És Ő engedi elfogni magát akkor éjjel, és Ő engedi, hogy másnap megöljék. Maga a Lét, az Élet!

Testvérek! Értjük már? Nem az a csoda, hogy Jézus, akiben az örök Lét maga, a Vagyok jelen volt e földön – feltámadt! Hanem az, hogy három napig egyáltalán a sírban tudott maradni!

Azért tette, hogy igazzá legyen törékeny létünk minden pillanatára és legnagyobb mélységére nézve is, a halálunkra, az elmenetelünkre ebből a világból, a másik legfontosabb „vagyok-kijelentés”: „Íme, én veletek vagyok, minden napon, örökké!” Bármiben is vagyunk, nem egyedül „vagyunk”, hanem azzal, aki a „Vagyok”!

Ebből érthetjük igazán, hogy mit, miket mond Jézus, mikor a János evangéliumában több helyen is így szól: Én vagyok…

„Én vagyok az Élet Kenyere.” – Aki ezt a kenyeret eszi, akit az örök Vagyok táplál és erősít, az élni fog örökké.

„Én vagyok a világ Világossága.” – Aki engem követ, nem marad a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

„Én vagyok az Ajtó.” – Aki rajtam át megy be, megtartatik, örökké.

„Én vagyok a Jó Pásztor.” – Ismerem az enyéimet, és életemet adom a juhokért.

„Én vagyok az Igazi Szőlőtő.” – Aki énbennem marad, az terem. Célja, élete, gyümölcsei lesznek.

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!” – Én élek, az örök Vagyok, és énbennem ti is élni fogtok!

Az Örökkévaló üzenete szóljon végül Weöres Sándor versbe szedett hitvallásával:

"Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?"

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket!”

(Zsidókhoz írt levél 3,15)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Gyülekezeti Házban

• A szerdai Bibliaóra Németh Gyuláék otthonában lesz (Németh L. u. 4), egy autó a parókiánál várja, és felviszi azokat, akik ide érkeznek. Szeretettel várjuk a Testvéreket!
Péterfy Gizella testvérünk, festő- és szobrászművész életének 77. évében hunyt el január 3-án. Koporsója fölött a reménység Igéi szóltak február 10-én, hétfőn 15 órakor a református temetőben. Istenünk vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!
• Elhunyt Jakab Valéria testvérünk 58 éves korában. Temetése február 20-án, csütörtökön 10 órakor lesz a református temetőben. Istenünk vigasztaló szeretete legyen gyászoló családjával!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára