Szeresd az Urat, a te Istenedet!

Alkalom: 
Böjt 5. vasárnapja (Judica)
Dátum: 
2017. április 2. 10:30
Alapige: 
Mk 12,30; 5Móz 30,16a.20a
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 12,28-34
Alapige: Márk 12,30; 5 Mózes 30,16a.20a

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből..."
"Szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait..."
"Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá..."

Jézus korában a zsidó vallási vezetők, az írástudók, különösen is a farizeusok nagyon komolyan vették a törvényt. Nem egyszerűen csak a Tízparancsolatot, hanem annak magyarázatát, az egész életre aprólékosan kibővített rendszerét, amely 248 parancsból és 365 tiltásból, tehát összesen 613 rendelkezésből állt. A hitét komolyan vevő zsidó ember gyakran fordult a rabbihoz, hogy egy adott élethelyzetben megtudja, melyik az alkalmazandó parancsolat, melyik kerül a többi elé.

A most olvasott történetben az írástudó hall egy beszélgetést, amiben Jézus nagyon helyesen és bölcsen – és a farizeusok hite szerint válaszol a kötözködő kérdezőknek, ezért valószínűleg teljesen őszintén teszi fel a kérdést: Melyik a legfőbb, mindig az összes többit megelőző parancsolat? Jézus pedig a Tórából idézve válaszol (5Móz 6,5), az Isten iránti szeretetet kiemelve.

Nem lehetett könnyű a sok száz parancsra figyelve élni, de vajon ennek az egyetlennek engedelmeskedni könnyebb? Attól tartok, nem.

Mert ugyan hogyan lehet Istent szeretni? Mit jelent ez valójában?

János – akit a szeretet apostolának is neveznek – így ír levelében: „Aki nem szereti felebarátját, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” Egyféle válasz tehát lehet a kérdésünkre, hogy a másik embert kell szeretni, és kész. Nyilván nem csupán erről van szó, hiszen a humanizmus, az altruizmus minden istenhit nélkül szereti, segíti az embertársat. Ez nem elég, és nyilván egymagunkban, gyarló emberi valónkban nem is lehetséges. Ahogy János is írja: „Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk.” A felebaráti szeretet az Istenben való hitből, az iránta való szeretetből fakadhat, az Ő Szentlelke által lehetséges egyedül.

Mégis segíthet az emberszeretet-tapasztalatunk abban, hogy egyáltalán, mit jelent, mikor én igazán szeretek!

Először is igazán szeretni egyedül csak kapcsolatban lehet.

Mondhatja valaki, hogy szereti a természetet, a földet, az állatokat – ha ez kimerül abban, hogy otthon a képernyő előtt ülve természetfilmeket néz. Valódi tartalma és hitele ennek akkor van, ha tudom róla, hogy sokat jár kint, kirándul, túrázik, vagy éppen hajnaltól késő estig, erejét beleadva műveli a földet, gondozza az állatait – élő kapcsolata van velük.

Mondhatja valaki, hogy szeretem a gyerekeket, de ha ez annyit jelent, hogy szeret cuki kisbabás képeket nézegetni, akkor az üres szólam. Aki áldozatot hoz a kicsikért, törődik velük nap mint nap, a kis lelkükkel beszélgetni tud – legyen az pedagógus vagy szerető szülő vagy nagyszülő – annak a szeretete valóságos, élő kapcsolatban levő.

Ugyanígy, ha valaki szereti Istent, akkor az távolról hangoztatva nem lehetséges, csak közeli kapcsolatban, a hétköznapokban megélve. Minden nap Vele beszélgetve, Őt kérdezve-meghallgatva, Neki bizalommal engedelmeskedve, nehézségekben Belé kapaszkodva.

Az igazi szeretet ugyanakkor nem csak teljesítmény, hanem belül megélt mélysége van.

Persze, igaz az, hogy meg kell mutatkozzon, látszódjon, és ne csak a szánk járjon! Újra csak János apostolt idézve: „Ne csak szóval vagy nyelvvel szeressetek, hanem cselekedetekkel és valóságosan!” De belső tartalom, töltet nélkül ez lehetetlen. Pál is erről beszél a Szeretethimnuszban (1Kor 13): Lehet angyalok nyelvén beszélni, nagy titkokat tudni, erős hittel hegyeket mozgatni, vagy az életünket is odaáldozni – ha szeretet nincs bennünk, semmi az egész, semmik vagyunk.

Igen, az Isten iránti szeretetünknek vannak megnyilvánulásai, de mindig több is annál, ami „csak látszik”, mert belső töltete, mélysége van!

Tanúsíthatunk istenfélelmet, akaratának való engedelmességet, de annak a mélyén ott van a szívbéli bizalom, őszinte-lelkes szeretet. Mint mikor a gyermek bizalmas szeretetből fogad szót, tudva, hogy: Anya annyira szeret, mindig jót akar, és apa is nagyon szeret, és remek dolgokat talál ki!

Mutathatunk tiszteletet Isten felé, dicséret-mondással, de ennek mélyén ott kell legyen az őszinte gyönyörködés, lelkes ámulat és csodálat!

Mondhatunk köszönetet és adhatunk hálát az Úrnak, de ennek akkor van valóságos tartalma, ha tényleg betölt a boldogság és a hála. Ha mélységesen meghat az Ő megtapasztalt szeretete!

Odaszánhatjuk az időnket igehallgatásra, imádságra, de nem csak valamiféle muszájból vagy megszokásból, hanem mert annyira fáj Isten hiánya, ha nem érezzük közelségét. Mint mikor az ember igazán szerelmes, és az elválás után tíz perccel már megy az üzenet, hogy máris hiányzol!

A Jézus által idézett felsorolás és a hozzá olvasott mózesi mondatok pedig segítenek végiggondolni önmagunkat. Valóban teljes szívemből szeretem az én Istenemet?

Teljes lelkemből? Ragaszkodom Őhozzá minden dolognál és mindenkinél jobban? Teljes elmémből? Hallgatok a szavára, és figyelek rá igazán? Teljes erőmből? Járok is az Ő útján, mindent beleadva?

Minket kérdez az Ige, és talán el is szomorít ez az önvizsgálat. De tudnunk kell azt is, hogy akárcsak a hit, a szeretet is ajándék. Lehet, hogy meg tudjuk indokolni, hogy milyen tulajdonságaiért szeretünk valakit, de az igazi szeretet már feltétel nélküli – ahogyan talán kicsi gyermekeinket vagyunk képesek szeretni, akármilyenek is.

Erre pedig csak az képes, akinek a szíve „megtanulta a szeretetet”.

Lélekgyógyászok is felismerték, hogy egy gyermek életében az első hetek, hónapok a döntőek: ha van egészséges, szeretetteli anya-gyermek kapcsolat, vagy van bárki más, akitől szeretetet kap-tanul – szemkontaktus és érintés, gyengéd tekintet és simogatás, ringatás által, akkor lesz egészséges és szeretetre képes a lelke.

Ezért tehát az Isten iránti szeretet titka mindenekelőtt az, hogy engedjük közel magunkhoz az Ő szeretetét! Ismerjük fel, tapasztaljuk meg, higgyük el! Engedjük, hogy szeressen minket!

„Mert nem az a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Jn 4,10) A hálás viszont-szeretetre való képességet is Tőle lehet elkérni, hogy elnyerjük, és betölthessen minket a Szentlélek által! Az, amit József Attila fogalmazott meg olyan egyszerűen-szépen:

„Istenem, én nagyon szeretlek, Én szíve lennék a szívednek…
Ha nevetnél, én is örülnék, Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szívemet elkérnéd, S én hosszan, sok szépet mesélnék.”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

(1 János 4,21)

Igehirdetések

2017.10.15.
Jn 15,15b
2017.10.08.
Péld 27,1; Mt 6,34; Zsolt 90,12
2017.10.01.
Jn 12,17-19
2017.09.17.
Jn 9,11

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára