Szabadulás a démoniból

Alkalom: 
Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)
Dátum: 
2017. március 5. 10:30
Alapige: 
1Jn 3,8
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 5,1-20
Alapige: János 1. levele 3,8

"Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa."

Kedves Testvérek, a gadarai megszállott meggyógyításának története egy brutális történet. A többi leíráshoz képest, amikor Jézus betegeket gyógyít meg, mindenképpen, hiszen itt olyan emberről olvasunk, aki sírboltokban, temetőben lakott, éjjel-nappal sírok közt bolyongott. Megszállottan őrjöngött, eltépett és letört minden bilincset és láncot, ami megfékezhette volna, és kövekkel vagdosta, vagyis brutálisan bántalmazta önmagát. Még a történet vége is kivételesen drámai, mikor kétezer állat rohan bele a hullámsírba.

Múlt vasárnap Jézus példázatát hallgattuk végig arról, hogy „Ki az úr a házban?”. Hallottuk, hogy ha egy erős ember uralja a házat, akkor csak egy nála még sokkal erősebb képes őt megfékezni, és átvenni az uralmat. A példázat magyarázatából kiderült, hogy itt az emberről van szó, a ház maga az ember, az emberi élet. A mindenek feletti hatalom és szabadító erő pedig Jézusé.

Miután elmondta ezt a példázatot, és beszélt még egy kicsit Isten Országáról, Jézus elindul, és két olyan történet következik, amik mintha ezt a példázatot demonstrálnák, igazolnák. Tanítványaival együtt hajóra száll, és viharba keverednek. A halálos veszélyt jelentő, tomboló tengeri vihart Jézus egyetlen szavával lecsendesíti. Megmutatja kétségbevonhatatlan hatalmát a fizikai, látható világ felett. Átérnek a túlpartra, és jön mindjárt a gadarai megszállott, és az Úr megmutatja hatalmát a szellemi, láthatatlan világ felett.

Mind a kettő az emberi valóság része! A fizikai, látható és a szellemi, láthatatlan világ. És Ő megmutatja egyértelmű hatalmát mindkettő felett.

Sok gyógyítás történetben megjelenik mindkét oldal. Mikor a bénának azt mondja először Jézus, hogy „Megbocsátattak bűneid” – a lélek nyomorúságát oldozza el, s utána mondja, hogy „Kelj fel és járj!” – megszabadítva a testet is. De vannak olyan történetek is, mikor kifejezetten a lélek gyógyul, mikor a kétségbeesett édesapa megszállott fiát hozza Jézushoz, vagy amikor az Úr a templomban gyógyít, és a tisztátalan lelkek felismerik, és hangosan kiáltozzák Istentől valóságát.

Ami ebben a mai történetben azonban teljesen egyedi, az a furcsa és brutális befejezés: a disznók.

Kétezer vétlen állat tragikus vége, ami első ránézésre teljesen értelmetlen halálnak tűnik. Jézus még sosem gyógyított így, hogy a kiűzött gonoszt engedte volna még hatni, „másba menni”. Kell hát, hogy legyen ennek valami különös célja, mondanivalója!

Azt gondolom, valóban van. Az Úr azért engedi, hogy megtörténjen, mert tanítani akar általa. Leleplezni a gonoszt!

Leleplezni a mindenkori igazi célját, megmutatni a valóságos erejét, és nyilvánvalóvá tenni a vesztét is.

A sátánról azt mondja a Szentírás, hogy „embergyilkos volt kezdettől fogva”. Pusztítás, pusztulás, halál – nincs más célja!

Akárhogyan is álcázza magát. Gondolhatunk itt most sok mindenre. Ott van mindjárt az ezotéria, amiről sokan mondják, hogy azért nem olyan gonosz dolog az, vannak jó erők is ám, lehet így gyógyítani is… Aztán ott van a média hatása, az a rengeteg film és sorozat, ami tele van szimpatikussá tett vámpírokkal, kalandos sorsú élőhalottak, szellemek, sötét lelkek csak úgy nyüzsögnek bennük. És sokan mondják, hogy de hát ez csak mese, egy kis szórakozás… Ott vannak a szenvedélybetegségek, iszonyatos test- és lélek-kötöző láncok, amik mind olyan ártatlanul kezdődnek, hogy csak egy pohár, csak egy szippantás, csak egy menet, mert kikapcsol, ellazít… Vagy egészen hétköznapi módon, ott vannak a bennünk őrizgetett sértettségek és haragok, felnövekedni engedett keserűség, valamiért vagy valakiért való rajongás, az anyagiak miatti szorongás. És mondhatjuk mindezekre, hogy de hát ez teljesen emberi, érthető, mindazok után természetes, és hát meg kell élni valamiből…

Észrevétlen lépjük át a mértékletesség határát, nem vesszük komolyan, uralni kezd, odaáll Isten és közénk. Elveszi az életünk igazi értelmét, beáldozunk kapcsolatokat, élet-erőket, szabadságot… Kirabol. Mert valójában egyetlen célja van csupán, és ez a halál!

Ezt mutatja meg a disznók brutális pusztulása.

Jézus kétezer állat halálát engedi megtörténni, hogy leleplezze a gonosz erejét is. Hogy ráébresszen minket: Ember, esélyed nincs, hogy urald!

Nemrég láttam egy rövid filmriportot, amely rendkívüli „háziállatok” gazdáiról szólt. Otthonaikban, a nappaliban nevelt tigris, oroszlán, mérges kígyók és pókok gazdáinak hitték magukat, gondolván, hogy értenek hozzá, tudnak vele bánni, szeretetkapcsolat van. Mindaddig, míg holtan nem találták őket mind, ahogy kis házi kedvencük lakmározott belőlük…

A disznók sorsában megmutatkozik, hogy valójában mekkora erő pusztította azt a beteg embert. Azt hitték, láncsokkal meg lehet fékezni? Egyetlen nyomorult emberben akkora gonosz erőt, amitől állatok ezrei őrülnek meg és rontanak a halálba egy pillanat alatt?!?

Lehet, hogy azt mondogatjuk erre az erőre – magunkban vagy egymásban – , hogy ó, csak egy kicsit kikapcsolódik, ó, hát csak segíteni akar, ó, csak egy kicsit kedélybeteg, ó, hát éppen nincs olyan nagyon oda azért a másikért, vagy ó, most éppen azért van egy kicsit oda… Majd elmúlik, nem komoly… De igen! Komolyan kell venni ezt az erőt!

Végül pedig, a disznók botrányos, a városig elhallatszó pusztulása által mindenki előtt nyilvánvalóvá válik Jézus felfoghatatlan erejű hatalma. Nem marad négyszemközti történet.

Jézus Galileában sokat gyógyított, a déli Júdában is számos csodát tett, sőt, még Samária területén is tett jeleket. De ide, a tó túlsó partjára, a pogányok vidékére most jött át, megérkezett, gyógyított és már ment is el. De megengedte, hogy ez az egy csoda „akkorát szóljon”, hogy összefussanak az emberek, és remegve boruljanak le nyilvánvaló hatalma előtt.

Hogy amikor ez a meggyógyult ember – engedelmeskedve szavának – hirdetni kezdi az övéi között, hogy mit tett vele Jézus, bizonyságtételének hatalmas hitele lehessen ez a messze ható történet.

Néha bizony az Úr megenged nagy mélységeket és veszteségeket, hogy az azokból való szabadulásunk, gyógyulásunk megkérdőjelezhetetlen erejű hitelét adja hitünknek és bizonyságtételünknek.

Ehhez a gyógyító Úrhoz, szabadító Megváltóhoz, aki értünk adta önmagát, hogy örökéletre váltson meg minket, könyörögjünk most:

„Úr Jézus, nézz le rám, jöjj, mosd le bűnömet, sok földi szenvedély kötöz: jöjj, old fel engemet!”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára