Nem test és vér ellen

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap
Dátum: 
2017. június 18. 10:30
Alapige: 
Ef 6,10-12
Audio: 

Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 19,23-40
Alapige: Efézusiakhoz írt levél 6,10-12

"Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak."

Ezeket a sorokat a gonosz erői ellen vívott harcról Pál apostol éppen az efézusi gyülekezetnek írja, abba a városba, ahol a felolvasott események történtek. Nézzük meg hát, mi is történt valójában!

Demeter ötvös volt, ezüstműves, akiről megtudjuk, hogy ő adott munkát a kézműveseknek, tehát egy nagyobb cég vezetője, talán az ötvösök céhének főnöke is volt. Megtudjuk továbbá, hogy Efézus városában állt a messze földön híres Artemisz – latin nevén Diána – templom, ami kultikus központ és idegenforgalmi látványosság is volt. Az ötvösöknek komoly jövedelmet hozott, hogy a hatalmas és gyönyörű templomot apró ezüst miniatűrökben megformázták, és kegytárgyként árusították.

Valahogy olyan lehetett ez, mint manapság például a párizsi Eiffel-torony népszerűsége és gazdasági haszna. Aki valaha járt Párizsban, tudja, hogy a torony lábánál ezrével árulják a pici Eiffel-torony másolatokat, amiket emlékbe visznek el a turisták.

Puszta üzlet tehát, amiről szó van, anyagi érdekek mozgatják valójában az ötvösöket. Még akkor is, ha Demeter ideológiai, politikai eszközökkel küzd – lám, nincs új a nap alatt – az érdekeiért. A „piszkos” anyagiakért való harca ”nemes” lokálpatrióta tiltakozásként jelenik meg. Mintha csupán Artemisz istennő tekintélyét és Efezus jelentőségét, vonzerejét védené. Nagyon is árulkodó azonban, hogy nem Artemisz papjai háborognak itt, akik valóban a kultuszt félthetnék, hanem a nagy cég-főnök…

Demeter fel sem fogja, hogy milyen erők eszköze ő igazából, hogy mi ennek a harcnak az igazi mélysége és magassága! Bele sem gondol: Miért is kell neki ilyen vehemenciával és gátlástalansággal küzdenie?

Mert megjelent valami hatalmas erő!

A tüntetés előtt ugyanis az történt, hogy Pál megérkezett Efezusba. Úgy kezdte működését, ahogy mindig, először a zsinagógában hirdette Jézus Krisztus evangéliumát, három hónapon át. Voltak, akik hallgattak szavára, de a többség ellenállt, sőt gyalázni kezdték az „Úr útját”. Akkor otthagyta őket, és egy előadótermet bérelt, ahol tovább tanított, immár pogányokat is, további két éven keresztül.

Hatalmas jelentősége volt ennek, mivel Efezus kulturális, kultikus és közigazgatási centruma volt az akkori Kisázsiának. Az egész tartományból, mindenhonnan a környékről jöttek az emberek, így most nem Pálnak kellett városról-városra járnia, Efezus missziói központtá lett!

De hogy ez nem csak egy tanítás, egy „ideológia”, amit hirdetett, hanem egy csodálatos erő, ami testben és lélekben hat és átformál, annak hatalmas bizonysága a rengeteg gyógyulás, ami történt. Jézus nevére betegségek tűnnek el és a gonosz lelkek menekülnek. Ez valami egészen más erő, mint amit eddig itt ismertek.

Vannak is hivatásos, varázslásból élő ördögűzők, akik kipróbálják az „új módszert”, Jézus nevét úgy használják, mint valami varázsigét: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!” De pórul járnak, és olvashatjuk, hogy a megszállott ember házából meztelenül, megtépve és sebesülten kell menekülniük.

Az ördögűzők „Jézusoznak”, Demeterék „Artemiszeznek” – voltaképp egyik is, másik is keresni akar, igazából csak anyagiakban gondolkoznak. A birtokolhatóra figyelnek, és azt hiszik, az erőket is így birtokolhatják.

Csakhogy ez a harc nem a test és vér – nem a kézzelfogható szintjén folyik! Ezek az erők nem birtokolhatók, hanem ők birtokolnak! Mozgatnak, formálnak, irányítanak. Megrontanak, tönkre tesznek, vagy épp csak két óra hosszán át egyetlen mondatot üvöltetnek egy tömeggel… vagy gyógyítanak és megszabadítanak. De mindenképpen uralnak.

Mit tehet akkor hát egyáltalán az ember?

Először is meg lehet érteni és tudomásul lehet venni, hogy e földi létben sem csupán „síkban” élünk! Mindennek, ami történik a teremtett létben, mélységi-magassági dimenziója van! Mindennek. Legyenek azok anyagi kérdések, politika, emberi-üzleti kapcsolatok, vagy leghétköznapibb döntéseink, apró tetteink. Mindebben erők vannak jelen.

Azután meg lehet érteni és tudomásul lehet venni, hogy ezek birtokolhatatlan erők. Amik viszont birtokolnak! És akkor már tudhatjuk: Csak arról dönthetünk, arra figyelhetünk, hogy melyik erőnek adjuk oda magunkat. Mert „gazdátlan” lélek, ember – nincs!

Lehet „Artemiszezni” – egyaránt ide tartozik minden okkultizmus és ezotéria, de minden ateizmus és puszta anyagiasság is. És lehet „Jézusozni” is – ilyen minden olyan vallásosság, mikor segítségül hívom Istent, ha szükségem van a segítségére, de én magam nem vagyok az Övé.

De lehet odaszánni magam, figyelni Őrá, elkérni a jelen-létét, bennem-létét, oltalmát, Szentlelke uralmát – és abban, csakis abban kapni az Ő erejét.

És végül lehet elfogadni és felvállalni, hogy van harc! Folyamatosan folyik. A krisztusi szelídség és békesség másról szól, nem a passzivitásról. Hanem arról, hogy milyen eszközeink lehetnek nekünk ebben a harcban.

Nem tudomásul venni, hogy harc folyik, megúszni akarni, kimaradni próbálni – az hiábavaló önbecsapás.

De lehet nekünk újra és újra Krisztus Lelkét elkérni, Őneki engedelmeskedni, és bizony rajtakapni magunk, hogy egy-egy sötét gondolatban, indulatban, sértettségben, keserűségben, anyagias döntésben, önzésben, eluralkodó aggodalomban vagy épp hideg közömbösségben – milyen lélek is munkál bennünk!?

Rajtakapni magunk, ellene mondani, és Istenhez menekülni. Harcolni!

Nem valami őrült összeesküvéselmélet ez, hanem annak a ténynek a felismerése, hogy bennünk emberekben mindig van valamilyen „lelkület”.

Tehát nem test és vér – más emberek, embertársak – ellen, hanem a sötétség és gonosz erői ellen folyik a harc. Körülöttem, önmagamban. Egyedül Isten Szentlelkének erejével. Azzal a mindig megújuló döntéssel, hogy: Uram, Megváltó Jézus Krisztusom, a Tiéd vagyok!

Ezért könyörögjünk énekelt imádságunkban is:

Él az Úr, áll ígérete:
Ördög s világ minden csele
megszégyenül mi rajtunk!
Vélünk az Úr, mi Ővele,
végtelen az Ő ereje:
Győzelmet kell aratnunk.
Krisztusunk, segélj, el ne hagyj,
pártfogónk végig Te maradj,
oltalmazz neved által!
Hogy, mint hű nyájad, Teneked
zenghessünk dicséreteket
víg, boldog háladással!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”

(Efézusiakhoz írt levél 2,8)

Igehirdetések

2017.07.16.
1Kor 1,4-6
2017.07.09.
ApCsel 27,21-26
2017.07.02.
Ez 18,23; Lk 19,10
2017.06.11.
Ézs 6,4-5.8

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára