Nem a magamé...

Alkalom: 
Konfirmáció vasárnapja
Dátum: 
2017. május 28. 10:30
Alapige: 
1Kor 3,21-23; 1Jn 2,2; Rm 8,28
Audio: 
minden a tietek; akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok.

Alapige: 1 Korinthus 3,21-23; 1 János 2,2; Róma 8,28

"Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok."
"...mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is."
"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."

Micsoda néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
"Az, hogy testestől, lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felöl biztosít és szív szerint késszé, és hajlandóvá tesz arra, hogy ezen túl Őneki éljek."  (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet)

Mi a vigasztalásod? – teszi fel a kérdést a Káté. És a vigasztalás témája meg is érint bennünket, mert az embernek sokszor van rá szüksége az élete során. Amikor nem minden megy úgy, ahogy szeretnénk. Csalódunk, nem sikerül valami. Már fiatalon átéljük. El szeretnénk menni egy jó társaságba, egy szép alkalomra, és nem mehetünk el. Vagy nem sikerül egy dolgozat, egy vizsga. Mindig vannak rosszindulatú emberek, akik bántanak, fenyegetnek minket. Felnőttként már inkább anyagi gondjaink vannak. Vagy megbetegszünk, fájdalmaink vannak. S a legnehezebb, mikor meghal valakink, akit szerettünk, és nélküle maradunk.

Sokszor van szükségünk vigasztalásra, és sok vigasztalás is van az életben. Amiket másoktól kapunk, vagy amiket magunk ragadunk meg. Lehet vigasztalás egyszerűen egy jó film is, vagy egy jó barát látogatása, vigasztalás lehet egy jó kiránduláson való részvétel is. Van, akinek az vigasztalás, ha felemelik a fizetését, vagy kap egy szép ruhát. Sokféle vigasztalás van.

De életre és halálra nézve, mindezek mellett, kell egy nagy végérvényes vigasztalás! Itt éppenséggel arról van szó, hogy mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod. Itt a Káté egy olyan vigasztalásra kérdez rá, amely életünk minden helyzetében, és halálunk óráján is vigasztalás lesz.

Vajon ha valaki haldoklik, vagy gyászol valakit, és azt mondják, hogy a városban vetítenek egy jó filmet, az vigasztalás a számára? Nem hiszem. Vagy ha valaki haldoklik vagy gyászol, és azt mondják, hogy felemelik a fizetését a jövő hónapban, vagy kap egy szép ruhát a jövő héten, vigasztalás lesz neki? Hát nem, nem lesz vigasztalás!

Az emberi kicsi vigasztalások csak bizonyos határig érvényesek. A nagy vigasztalás mindig, minden körülmények között érvényes.

Persze kérdezhetnénk, hogy nem ünneprontás ez? Egy ilyen szép tavaszi napon, egy ünnepen vigasztalásról beszélni? Fiataloknak, akik ma az egyház felnőtt tagjai közé lépnek, tényleg ez a legfontosabb kérdésük? Hát igaz, amit némelyek mondanak, hogy az egyház a gyengék, bánatosak, vesztesek helye? Arról szól ez a hitvallás, hogy a gyülekezet a lelki betegek gyűjtőhelye, akiket mindig vigasztalgatni kell?

Nem! Hanem éppenséggel a bátraké!

Azoké, akik ki merik mondani, hogy az emberlét lényegét tekintve több, mint egy jó film, vagy bármilyen jól-érzem-magam élmény. Több, mint egy jó fizetés, vagy bármilyen lettem-valaki tudat. Több, mint egy szép ruha, vagy bármilyen van-valamim érzet. Lehetek valahogyan, lehetek valaki, lehet valamim, de vagyok-e valakié?!

A mi hitünk bátorsága annak a kimondása, hogy a „gazdátlan” emberlét – vigasztalan! Ady, a nagy lázadó, a költő-fenegyerek is muszáj, hogy kimondja, két különböző versében is:

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni,
S az álmom: az Isten.

Ezért minden: önkínzás, ének,
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Lenni valakié – egyszerűen így vagyunk teremtve, ez a titok nyitja: Isten önmagával való szeretet-kapcsolatra teremtett minket.

Akik igazán tudnak, tudtak már szeretni, s magukat csak egy embernek, egy Másiknak odaadni, és ebben teljes boldogságot és szabadságot találni, azok már könnyebben értik talán Jézus szavainak titkát, értelmét: Ha valaki meg akarja tartani magát, az életét önmagának – elveszti. És ha odaadja nekem – megnyeri azt.

Lenni valakié – nekünk, embereknek csak így lehet igazán „lenni”!

Lenni valakié, de nem akárkié, hanem Istené. Ez a legnagyobb vigasztalás, a megoldás az életünkre.

Mert ha kimondom: „Jézus Krisztus tulajdona vagyok” – olyannak adom magam, Aki már odaadta nekem, értem önmagát! Aki nemcsak Mindenható, létet Teremtő és Fenntartó felfoghatatlan Erő, de engem mélységes-halálos szerelmes szeretettel szerető Isten.

Aki a Tőle elforduló, Róla sokszor tudomást sem vevő, szeretetét fel sem fogó emberért, értem, a halál mélységébe is eljött, hogy visszaszerezzen önmagának, az Életnek!

Ezért vigasztalásom, élet-válaszom, biztos alapom és lélekerő forrásom az, hogy életemben és halálomban, testestől-lelkestől Jézus Krisztusé vagyok, vagyis egész életemben Ő vigyáz rám. Nem vagyok sohasem egyedül, elkerülhetek akárhová, történhet velem bármi, lemaradhatnak tőlem szeretteim, Ő akkor is ott van velem. S ha egyszer eljön a halál, akkor is ott lesz, és az örökéletben is ott lesz velem. Megtart, mert én az Övé vagyok.

Velem nem az lesz, amitől én félek, vagy amit én akarok, velem nem az lesz, amit rosszindulatú emberek akarnak, hanem velem az lesz, amit Isten akar. Mert én az Övé vagyok, és az Ő hatalmából engem senki ki nem ragadhat, az Ő szerelmétől el nem választhat semmi és senki.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

(Lukács evangéliuma 12,48)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára