Lázár és Jézus

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap
Dátum: 
2017. október 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 12,17-19
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 12,9-19
Alapige: János evangéliuma 12,17-19

"Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti újszövetségi Ige a jeruzsálemi bevonulás történetét hozza elénk. Különösen hat ez a virágvasárnaphoz illő történet így október elején, de az is egészen különleges, ahogyan ezt János apostol bemutatja. Megszoktuk tőle más történeteiben is, hogy ő soha nem elégszik meg az események szimpla bemutatásával, a szikár tényekkel, hogy Jézussal ez és ez történt. János mindig hozzátesz valami többletet. A bevonulás történetébe is belefon egy olyan szálat, ami egészen különleges fényt ad az eseményeknek.

Nézzük először is ezt a sokaságot. Azt halljuk itt, hogy Jézus ellenfelei, a farizeusok és a vezetők azon bosszankodnak: „Íme, a világ őt követi!” Látják, hogy milyen tömeg követi Jézust. Hallják, hogy Messiás Királyként köszöntik: „Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” És döbbenten látják, hogy Jézus ezt elfogadja, szamárra ül, hogy egyértelműen a próféciára utaljon: „Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” – És széttárják a kezüket: Semmit nem tehetünk ellene, íme, a világ őt követi! A tömeg Jézus mellett van.

Furcsa nekünk ezt hallani Jézusról. Mi inkább azt szoktuk meg, hogy Jézus barátai keseregnek: milyen kevesen vannak Vele. A világ elfordult Istentől, az emberek nem kíváncsiak az evangéliumra. Egyre kevesebben vannak, akik Jézust követik, akik komolyan veszik szavát.

Az Ige most egész másféle képet tár elénk. Ha Jézus ellenfelei bosszankodnak, akkor Jézus barátainak szívét egyenesen felüdíti ez: „Íme, a világ őt követi!” Azt látjuk, hogy Jézusnak itt nagyon komoly tömeg-bázisa, igen nagy vonzereje van. Vajon miért?

János apostol kifejezetten hangsúlyozza, hogy itt nem valami szedett-vedett tömeg csápol Jézus előtt! Nem véletlenszerűen verődtek itt össze. Ha ugyanezt a történetet a másik három evangéliumban olvassuk, azt látjuk, hogy a sokaság spontán módon, csak akkor gyűlt oda, amikor meglátták Jézust a szamáron bevonulni, és megértették ezt a jelet. János számára azonban nagyon fontos, hogy ez a tömeg kifejezetten készült Jézus elé, és bizonyságot tett mellette. Amikor meghallották, hogy ő közeledik, rögtön kivonultak a fogadására.

Mindezek mellett a különleges szál, amit János belefon ebbe a történetbe, az Lázár története.

Pár nappal ezelőtti esemény, hogy Jézus kihívta Lázárt a sírból, feltámasztotta őt. Betániában és a környékén nagyon hamar elterjedt ez a hír. Sokan odagyűltek, hogy személyesen győződjenek meg a valóságról, és „Lázár miatt” hittek Jézusban.

Most nyilván ez a csoportosulás is ott vonul Jézussal együtt a Jeruzsálembe vezető úton. Egészen biztos, hogy maga Lázár is ott van vele. Mindössze pár kilométer Betániától Jeruzsálem, egész biztos, hogy Lázár feltámasztásának híre oda is eljutott. Az a Jézus érkezik a város felé, aki visszaadta Lázár életét! Aki csak meghallja, mindenki jön, mert mindenki látni akarja az élő bizonyítékot! – Hiszen ilyet még soha nem láttak!

Így köszöntik tehát a bevonuló Jézust Messiás Királyként! Olyan Királyként, akinek hatalma van a halál erői felett! Ő olyan Király, akinek uralmi körében reménység van, és élet fakad! Erről az életadó Királyról tesz itt bizonyságot a sokaság. Mert nemcsak a zakariási prófécia jelét látják, hanem mellette Lázár jelét is, az életet ajándékozó Urat.

Ebben a történetben mi vagyunk Jeruzsálem, a kérdésünk pedig az: Hogyan fogadjuk Őt? Hogyan készülünk Elé, amikor találkozásunk van Vele? Sokszor megvalljuk Őt Urunknak, imádságainkban is gyakran így szólítjuk, de vajon ténylegesen Úr lehet-e? Beengedjük-e az életünkbe, még a féltett vagy rejtegetett dolgaink közé is? És Úr lehet-e, amikor fontos döntéseket hozunk? Meghallgatjuk-e mindig a véleményét?

Ő olyan Úr, aki életet ajándékoz. Ő vissza tudja adni Lázárnak az életet, és íme, az élő Lázár most itt vonul mellette, és saját életével tesz bizonyságot Jézus hatalmáról.

Nagyon lényeges, hogy meglássuk: Nem csupán arról van itt szó, hogy Jézus történetébe belefonódik Lázár története. Ennek az összefonódásnak sokkal mélyebb a jelentősége. Jézus maga fonja bele Lázár sorsát, életét a sajátjába! Lázár sorsa összefonódik Jézuséval! Lázárral az történik, ami Jézussal.

Ezt a szó szoros értelmében is vehetjük. Érdemes egyben elolvasni Lázár történetét a 11-12. fejezetben, és kiderül: Lázár feltámasztása után hozza meg a Nagytanács azt a döntést, hogy Jézusnak meg kell halnia. Tehát Jézus halálos ítélete Lázár feltámasztásához kapcsolódik. Most pedig a nép vezetői látják, milyen sokan veszik körül Jézust, milyen sokan követik, Lázár miatt is milyen sokan hisznek benne. És elhatározzák: Lázárt is megölik! Mert ő az élő bizonyíték arra, hogy Jézus az életet ajándékozó Úr. Lázárnak tehát Jézussal együtt meg kell halnia. Lázárral az történik, ami Jézussal.

Csakhogy mi azt is tudjuk, hogy éppen ez az út, amin együtt vonulnak Jeruzsálem felé, ez nem ér ott véget. Továbbvezet rajta, túl a szenvedésen, túl a kereszthalálon, egészen a feltámadásig és az új életig! És erre is igaz, hogy Lázárral az történik, ami Jézussal.

Mert Jézus döntése az, hogy Lázár és a mindenkori Lázárok sorsa az Övébe fonódik. „Ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk” – írja az apostol (Róma 6,8).

Vajon mit kér tőlünk ez az Ige? Vajon elég-e nekünk, hogy meglátjuk, és megértjük ezt a gyönyörű, mély titkot, az összefonódást Jézussal? Meg vagyok győződve, hogy van kérése felénk ennek az Igének, mert van következménye a Jézussal való összefonódásnak. Azt kéri tőlünk, amit a Krisztus-himnuszban olvasunk:

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,5-11)

Az az indulat legyen bennünk, ami ott van Jézusban ezen az úton vonulva, Lázárral egy közösségben. Az Ő indulata legyen bennünk, azaz igyekezzünk Hozzá hasonlóvá lenni, engedjük az Ő akaratát érvényesülni. Mi, akik Lázárhoz hasonlóan Őt követjük, Vele együtt járunk, engedjük Őt valóban Úrrá lenni, és elfogadva felemelő kegyelmét, naponta erősödjünk az új életben!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

(1 János 4,21)

Igehirdetések

2017.10.15.
Jn 15,15b
2017.10.08.
Péld 27,1; Mt 6,34; Zsolt 90,12
2017.10.01.
Jn 12,17-19
2017.09.17.
Jn 9,11

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára