Ki az úr a házban?

Alkalom: 
Estomihi vasárnap
Dátum: 
2017. február 26. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Mt 12,28-29
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 3,22-27
Alapige: Máté evangéliuma 12,28-29

"Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát."

Ki az úr a háznál? – Mára kijelölt igénk a Márk evangéliumában erre a kérdésre ad választ, Jézus képes beszéde az erőviszonyok egyértelmű tisztázásáról szól.

Hasonló címmel láttam egy vicces videót: Az előtérben az asztalnál nagydarab férfi ül, kezében pohár, háttérben pedig egy nő a tűzhelyen kavargat valamit. A férfi magabiztos hangon kérdezi: „Asszony! Ki az úr ebben a házban?” Nincs válasz, ezért még hangosabban újra: „Asszony! Azt kérdeztem, ki az úr ebben a házban!?” – és nagyot üt az asztalra. Az asszony erre eljön a tűzhelytől, és hátulról lekever a férfinak egy jókora nyaklevest, úgyhogy ő immár az asztal alól pislog: „Hát jól van, már kérdezni sem szabad?”

Ki az úr a házban? Kié az utolsó szó egy vitában? Kinek az akarata érvényesül? Ki az erősebb? Ki diktál?

Az erőviszonyok tisztázása bizonyos helyzetekben nagyon fontossá válik, és meg is történik újra meg újra a hétköznapi életben is. Nem feltétlenül tettlegesen, ahogy a fenti példában történt, hanem akár a testbeszéd útján. Ahogyan pl. az emberek kezet fognak, állítólag jelzésértékű, hogy valaki fentről lefelé nyújtja kezét, vagy alulról fölfelé. És az erősorrend jelzése megtörténhet verbális szinten is: amikor valaki sokat és hangosan beszél egy társaságban, azzal nyilván elsőséget követel magának. Vagy a politikai életben is döntő, hogy éppen ki van erősebb helyzetben, ki „uralja le” a másikat, kinek az akarata érvényesül a döntéshozatalban.

Jézus képes beszédében is az erőviszonyok tisztázása történik: Az erős embertől csak akkor lehet elvenni bármit is, ha jön egy nála erősebb, és legyőzi. Nagyon különös ez a kép, mert itt Jézus önmagáról beszél: Ő az „erősebb”, aki bemegy a házba, és legyőzi az erőset. Vigyázzunk azonban, mert mai füllel félreérthető a megfogalmazás, úgy tűnhet, mintha jogtalanul venné el a másét. Pedig egyáltalán nem így van, ezt a képet nem a magántulajdon megsértése felől kell megközelíteni.

Valójában ez a bizonyos ház egy ember, akit démoni erő tart megszállva. Egy tisztátalan erő tartja uralma alatt, de aztán megérkezik az „erősebb”, aki a megszállót képes legyőzni. Ez Jézus, aki nagyobb minden más hatalomnál. – Ő az úr a házban!

Márk evangélista szépen bemutatja azt, ahogy Jézus szolgálatba áll. Egyrészt Isten országa evangéliumát hirdeti az embereknek, másrészt pedig meggyógyítja a betegeket. Ez a kettő nagyon szorosan összetartozik. Isten országa ugyanis nem szavakban áll, hanem Jézus munkálkodása nyomán egészen valóságosan és kézzel fogható módon megmutatkozik.

Jézus hatalommal gyógyít mindenféle testi és lelki betegséget, ennek híre elterjed, így aztán rengetegen mennek hozzá különféle bajaikkal.

Abban a korban a betegségek okozóit megszemélyesítették az emberek, úgy gondolkodtak, hogy a betegségek mögött mindig démoni erők, ördögök vannak.

Így válik érthetővé, hogy Jézust Belzebub szövetségesének mondják ellenfelei. – Belzebub az „ördögök fejedelme”, nevét pedig többféleképpen is fordítják: a város, vagy a ház ura, a szemét ura, legyek ura, ez utóbbi fordítások az ördögök tisztátalanságára utalnak. – Jézus ellenfelei is látták, hogy Jézus milyen hatékonysággal gyógyít, milyen sok beteg szabadul meg munkálkodása nyomán, adódott tehát a vád, hogy összejátszik az ördögök fejedelmével, ezért engedelmeskednek neki az ördögök.

Micsoda képtelenség! – mondja erre Jézus. Hiszen az ördög nem tudja kiűzni az ördögöt, nem győzheti le önmagát! Ha egy ország meghasonlik önmagával, szükségszerűen elpusztul.

„Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizonyosan elérkezett hozzátok Isten országa!”

Köztudott, hogy az „ország” szavunk az „uruszág”, „úrság” szóval azonos. Olyan helyet, területet jelent, ahol valakinek a hatalma érvényesül.

Jézus gyógyításai egyértelműen azt hirdetik: Isten úrsága előtt meghátrál és megsemmisül minden démoni, ördögi erő. Ezek nem betegíthetik meg, nem tarthatják megszállva többé az embert. Isten úrsága olyan erő, amely kitisztítja, kisöpri a gonoszt. – Jézus az úr a házban!

Ez az Ige most nyilvánvalóan arra hív minket, hogy nézzünk körül saját házunk táján. Ki az úr a házban, az életünkben? Milyen erők munkálnak bennünk? Kinek az akaratát engedjük érvényre jutni?

Érezzük néha, hogy milyen sötét erőt tudnak képviselni pl. a félelmeink, a bennünk élő sötét képzetek, elképzelések. Tudnak ezek uralkodni rajtunk? De még mennyire! Újra meg újra előkúsznak, átveszik a gondolataink irányítását, és képesek akár megbetegíteni is bennünket. Vagy akár egy-egy konkrét betegségben is érezzük, hogy szinte elszívja tőlünk az életerőt, elveszi a reménységet, a jövőképet. Elég egy influenza vírus, ami ledönt a lábunkról, és már nem tudjuk a szokott módon elvégezni feladatainkat, csak azt érezzük, hogy nincs bennünk erő.

Jézus képes beszédében ráadásul az a megdöbbentő, hogy az az „erős ember”, a megszálló már eleve ott van a házban. Még senki semmit nem tesz, de neki mintha természetes módon ott volna a helye. Így indul a kép, hogy az „erős ember” bitorolja a házat, ott az történik, amit ő akar. – És bizony a mi tapasztalataink is ezt alátámasztják: a bajt, a rosszat soha nem kell külön hívni. Az egyszerűen csak ott van velünk, bármikor bárhonnan megérkezhet, mintha alapból hozzátartozna az életünkhöz.

És akkor jön az „Erősebb”, akinek szinte be kell törnie a házba, hogy átvehesse az uralmat, és kidobhassa onnan a megszállót, a gonoszt, aki befészkelte oda magát.

Hát mit tegyünk, mit tehetünk mi ebben a helyzetben, hogy az „Erősebbnek” ne betörnie kelljen a házba? Hiszen jól tudjuk azt, hogy Jézus soha nem fog erőszakoskodni velünk, akaratunk ellenére nem fog ajtóstul rontani a házunkba.

Nyissuk ki magunkat Jézus előtt, aki az „Erősebb”, minden más erő és hatalom fölött is Úr! Tegyük ezt nem csupán érzelmi és gondolati szinten, talán mert ez most megérint bennünket, hanem tegyük egészen, az akaratunkkal is! Engedjünk teret az Ő uralmának, Lelke tisztaságának, hogy János apostol bizonyságtétele igaz lehessen ránk is: „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1Jn 4,4)

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára