Kegyelem és Békesség

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap
Dátum: 
2017. november 12. 10:30
Alapige: 
Gal 1,1-5
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 4,14-21
Alapige: Galatákhoz írt levél 1,1-5

"Pál apostol – aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – és a velem levő testvérek mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen."

Kegyelem néktek és békesség – halljuk minden istentisztelet elején a köszöntést Pál szavaival. Mégis sokkal több e két szó, mint egyszerű köszönés. A Galatákhoz írt levél egész lényege benne van. Mindaz, amit az apostol e levél hat fejezetén át néha egészen kíméletlen hangon, kemény szavakkal, néha okos érveléssel, néha szívhez szóló kérleléssel, de végig szenvedélyesen hangoztat: a Krisztus Jézus evangéliuma!

Kegyelem és békesség szorosan összekapcsolódnak, e két fogalom a keresztény hitünk magva. Összetartoznak, mint a sötét szobára kinyíló ablak és az annak nyomán betörő, mindent betöltő fény, mint a fájdalmas sebre kent gyógyír, és az általa hozott enyhülés és gyógyulás.

A kegyelem: Isten megbocsátó, megszabadító és megtartó szeretete irántunk, amit megbizonyított Jézus Krisztusban, „aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson…”, a békesség pedig az a csodálatos áldás, ami betölti az ember életét, ha befogadja Krisztust!

Tudjuk, hogy elég egyetlen súlyos seb a testen, és az ember belehal. Nemcsak fizikai testünk van, amely talán úgy-ahogy ép még, hanem lelkünk is, az igazi belső valónk. Bűneink, önzésünk, önigazságunk, önfejűségünk, kétségeink, keserűségünk, indulataink, haragunk, mint megannyi – egyenként is – halálos seb éktelenkedik lelkünkön. Hiszen ellenségévé lettünk általuk Istennek, a mi Teremtő Édesatyánknak és önmagunknak.

Jézus úgy járt közöttünk itt e földön, mint Áldott Orvos, akinek gyógyításai mind arra a gyógyulásra mutatnak, amit bűneinkért kiontott vére adhat. Az életünkre nincs más orvosság. Aki pedig ezt a kegyelmet el- és befogadja: meggyógyul az élete, és békessége lesz.

Megbékül Istennel, és betölti az Atya elfogadó szeretetének békessége. És begyógyulhatnak olyan régi sebek, keserűségek, ellenségeskedések, fájdalmas bűnök és mérgező megkötözöttségek, amiktől olyannyira szenvedtünk. Jó tudnunk, hogy a héber „békesség” szó teljességet, egészt, egészséget, sértetlenséget is jelent! S az sem véletlen, hogy Jézus gyógyításai mindig bűnbocsánattal, lélek-gyógyítással kezdődtek…

Pál tudja ezt. Valaha Jézus ádáz ellensége volt, követőit eretnekeknek, vallása, népe rombolóinak tartotta és irtotta őket. Nyomta a saját igazságát, sérelmei megtorlását, és nem tudta, mennyire vak és beteg. Nem volt békessége. Míg ama damaszkuszi Jézussal való találkozásnál meg nem vakult, és igazán látni nem kezdett. Három nap böjt, bűnbánat, imádság után, mikor Jézus elküldte hozzá Anániást, az Úrtól bocsánatot, békességet és gyógyulást kapott. Isten néha így állít meg minket is, hogy segíthessen.

Isten kegyelme nem csak a múlt halálos sebeit, fájdalmát gyógyítja, de új életre is megszabadít! Jézus az ézsaiási prófécia alapján önmagáról nem csak mint gyógyítóról, de mint szabadítóról is beszél. „Önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból…”

A gonosz világ uralma a bűn alá vetett ember nyomorúságát jelenti, aki félelmei, terhei, gyűlölködései, bűntudata, vágyai és reményei, vagy feldolgozatlan veszteségei rabja, a gonosz uralma alatt sínylődik. A kegyelem, hogy: „Akiket Krisztus megszabadít, valósággal szabadok!”

A „békesség” szó a Bibliában nyugalmat, mindenféle belső tehertől, nyugtalanságtól való szabadságot is jelent: „Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok, és terheket hordoztok, és én megnyugvást, békességet adok!”

Pál megtapasztalta ezt is, mikor Filippiben megverték és bebörtönözték. Ismerjük a történetet: a kalodában, Istent a sötét éjszakában énekkel magasztalva is szabadabbak voltak, mint börtönőrük, aki majdnem öngyilkosságot követett el, bezárva az elvárások és teljesítménykényszerek falai közé, mikor Pálék belső békessége és a velük lévő Úr a börtön külső falait is megrengették, és megnyílt minden ajtó, és lehullt minden bilincs.

Isten kegyelemes szeretete tehát meggyógyítja beteg múltunk nyomorúságát, új életre szabadít meg, ha befogadjuk Őt, de a kereszténynek a jövőjére nézve is ez az egyetlen reménysége. A Krisztusban adott kegyelem: üdvösség és megtartatás már itt a földön és az örök életre! 

Gazdag szó a Szentírásban a „békesség”, mert az eddig említetteken kívül jelent még jó kapcsolatot, közösséget is, az „otthon lenni Istennél” csodálatos élményét! Azt az elrejtettséget, biztonságot, amit a Mindenható oltalmában, a Vele való szövetségben tapasztalhatunk meg, s amelyből semmilyen hatalom, még a halál sem szakíthat ki. Annak a megélését, hogy akik Istent szeretik, azoknak valóban minden a javukra szolgálhat, hogy azoknak (a költő szavaival élve) ebben a nehézségekkel teli földi életben, bármilyen körülmények között, talán „nyugalma nincs, de békessége van”. És ezt az elnyert kegyelmet és békességet másoknak is vihetik:

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Pál ezt is átélte, mikor megint csak fogolyként tették hajóra, hogy Rómába vigyék, és rettenetes, heteken át tartó viharba keveredtek. A végső kétségbeesés lett úrrá mindenkin, kivéve az apostolt, aki Isten iránti végtelen bizalommal vigasztalta fogva tartóit is, és adott nekik új reményt.

Isten kegyelme az, ahogyan Ő cselekszik velünk, értünk, ahogyan Ő önmagát ajándékozza nekünk Krisztusban. Ez az ajándék elfogadható vagy elvethető. Aki pedig elfogadja, békességet nyer: teljességet-egészséget, belső szabadságot és Istenben való elrejtettséget. Ezért könyörögjünk Jeremiás szavaival: „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak Téged dicsérlek!” Ámen.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."

(Lukács evangéliuma 19,10)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• Az idei egyházlátogatás június 18-án, hétfőn 18 órakor lesz a Gyülekezeti Házban Lukátsné Orovicz Piroska egyházmegyei tanácsos, várpalotai lelkipásztor vezetésével. Az alkalomra szeretettel hívjuk a presbiter testvéreket!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára