Jézus az ajtó

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Dátum: 
2017. szeptember 24. 10:30
Alapige: 
Jn 10,9
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 10,1-10
Alapige: János evangéliuma 10,9

Jézus mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál."

Amikor Jézus harminc évesen nyilvánosan fellépett, és tanítani kezdett Isten országáról és cselekedte csodáit, gyógyításait, sokan sokféleképp vélekedtek róla. Rengetegen kértek tőle segítséget, és jöttek hozzá különböző nyomorúságaikkal. Sokan hallgatták figyelemmel tanításait, mint bölcs tanítóét, akire érdemes hallgatni. De nem volt számukra több.

Ma is sokan gondolkodnak úgy a keresztyénségről – számtalan támadója és bírálója mellett – mint figyelemre érdemes tanításról, amiben sok jó is van, de csak egy a többi világnézet vagy vallás között. Egy út a sok közül, de a lényeg úgysem ez, hiszen mind egy istenben hiszünk, egy megfoghatatlan valakiben vagy valamiben, és végül is minden út, vallás, ezoterikus keresgélés hozzá vezet. Csak másképp.

Jézus azonban egészen másképp beszél Istenről és önmagáról. János evangéliumában van feljegyezve a legtöbb „én vagyok” kezdetű tanítása, önkinyilatkoztatása, amelyekben erre a vélekedésre, hozzáállásra is válaszul kimondja: Én, csakis ÉN VAGYOK az Ajtó, az Út, az Igazság, az Élet – és senki sem mehet az Atyához, Istenhez, csakis én általam! Én vagyok a világ Világossága, az Élet Kenyere, a Jó Pásztor!

E sok szép és fennkölt szimbólum között a mai igénkben egy kicsit profánabb képpel találkozunk, egy ajtóval. Hogy megérthessük, mit jelent ez, és hogyan lehet egy pásztor egyszerre ajtó is, mindenekelőtt ismernünk kell egy kicsit a korabeli, arra a vidékre jellemző állattartási szokásokat.

Az enyhe időjárás miatt az állatokat legfeljebb csak a leghidegebb napokban tartották zárt és fedett térben, akolban, amelynek valóban volt ajtaja, és annak őrizője is. De az év nagy részében a szabad ég alatt volt a nyáj, vándorolt a pásztorral napról-napra más legelőkre. Voltak védett helyek, karámok kialakítva éjszakai szállásként, egy-egy kőfallal vagy vastag fakerítéssel körülvett terület. Ezeknek azonban nem volt ajtajuk, csak egy nyílás a falon. Este a pásztor ezen át terelte be juhait a karámba.

Odaállt a nyílás elé, pásztorbotját keresztbe tette, úgy, hogy a bárányok egyenként bújhattak csak át alatta. Ilyenkor meg tudta számlálni, név szerint ismerte, akár meg is simogatta őket, s azt is észrevette, ha valamelyiknek baja volt. S mikor már minden juhát bent tudta a karámban, letette köpenyét, takaróját a nyílásba és keresztbe feküdt rajta. Így ő lett a karám élő ajtaja, csak rajta keresztül lehetett ki- vagy bemenni.

Ezért beszélt így Jézus önmagáról: én vagyok az igazi ajtó. Aki nem rajtam keresztül megy be, hanem – mint a vadállat vagy a tolvaj – más utat keres, az nem fog bejutni. Én vagyok az igazi és egyetlen ajtó!

Az ajtó egy igen fontos, sőt döntő jelkép Isten Országával kapcsolatban. Megnyit, bezár és összeköt. Megnyit, vagyis szabadságot ad. Bezár, vagyis biztonságot ad. Összeköt, vagyis kapcsolatot ad.

Először is Jézus az ajtó, mert Őrajta keresztül lehet kijárni. Jézus az, aki megnyitja, sőt összetöri a bűneink rácsát, és szabadon kijöhetünk a fényre. Ő az, aki feltámadásával a halál kapuit is megnyitotta. Ha valaki Őbenne hisz, Őrajta keresztül éli az életét, annak szabadságot ad, nem tudja fogva tartani semmi. Sem a rossz dolgai, körülményei, testi nyomorúságai, bűnei, félelmei, mások véleménye de gonoszsága sem.

Eszünkbe juthat Pál és Silás, akiket Filippiben igazságtalanul börtönbe vetettek. Megverték, megbilincselték, lábukat kalodába zárták, és a legmélyebb börtönbe zárták. Ők pedig ebben a sötét mélységben felszabadultan énekeltek, és hálával Istent magasztalták. Nem csak akkor lettek szabadok, mikor jött a földrengés, és a börtön falai megrendültek, kinyíltak az ajtók, és lehullottak a bilincsek. Krisztusban a falak közt is szabadok voltak!

Azután Jézus az, akin keresztül bejárni is lehet. Mert Jézus az a kapu, aki bezárja gyermekeit biztonságot nyújtó, ölelő karjaiba, és szeretetével megvéd minket minden gonosztól. Ahonnan nem szakíthat ki minket semmi és senki! Ahogy a kőfal az ajtóval körbeöleli a bárányokat, úgy ölel minket is át Jézus karja, így biztonságban lehetünk, ha rajta keresztül tanuljuk meg milyen is Isten, és hogyan is éljünk mi a báránykái.

Egy életen át keressük az oltalmat, a biztonságot, annyi mindent megteszünk, küzdünk érte, kilincselünk emberi ajtókon. Jézus hív minket: Jöjjetek énhozzám! Egyedül Őneki van hatalma megtartani a mi múlandó életünket, már ezen a földi úton is, minden viszontagság között, és Ő meg tud tartani az örök életre is.

Gondoljunk megint Pálra, egy másik útjára, mikor már a tengeren viszik őt római börtöne felé. Iszonyatos, hetekig tartó viharban hánykódnak, és már minden tengerész és katona a hajón feladta a reményt, és a halálra készül. Pál pedig mindeközben derűs nyugalommal eszegetni kezd, és erre biztatja fogvatartóit, útitársait is: Bízzatok, mert Isten nem hagy minket elpusztulni, megmondta nekem, csak a hajó vész el, inkább egyetek ti is.

Hol van Pál? Viharban, halálos veszedelemben? Hát nem úgy viselkedik! Mert ő valójában Isten kezében, Jézus ölelésében van!

S végül hogyan, miért lehetséges mindez? Mert Jézus az a kapu, aki azért jött, hogy összekösse a mennyet a földdel, hogy az ember által szétszakított szeretetkapcsolatot újra megépítse, összekapcsolja! Amikor Jézust felnőttkorában megölik és keresztre feszítik a templomban a szentek szentjének ajtaját eltakaró kárpit kettészakadt és így megnyílt az ajtó mindenki számára. Jézus így mutatta meg azt, hogy, aki hisz őbenne és elhiszi, hogy Jézus azért halt meg, hogy szabadon bejuthassunk Istenhez és a mennyországba, az valóban el is jusson oda. Jézus az egyetlen bejárat a mennybe! A Golgotai kereszthalálával készített szabad utat nekünk!

Jézus a példázatbeli tékozló fiú otthonának az ajtaja. Az atyai házé, amelyet lázadva otthagyott, megkapta az örökséget, de az apa jelenlétéből, élet-vezetéséből már nem kért, hát jól bevágta maga mögött az ajtót. Ez az ajtó mégis kinyílt felé, mindannyiunk felé, amin keresztül – Jézusban! – Isten jön elénk, hogy hazavigyen, magához fogadjon újra és örökre.

Van még egy szép és fontos jelentése, tanítása ennek a képnek. Mit jelenthet még ez: bejárok és kijárok? Hogy mindennapi gyakorlatként bemegyek Istenhez. Mert bemehetek Hozzá, mert otthon vagyok Nála. A szívem mélyén, a csendességeimben, ahogy Jézus tanítja: a titkos szobámban. Imában. Dicsérem Őt és áldom Őt, magasztalom Őt. Épülök, gazdagodom, gyógyulok, erősödöm, tisztulok, szabadulok.

Azután kijövök onnan és van egy szolgálatom. A társam felé, gyerekem felé, szüleim felé, testvérem felé. Van egy áldás rajtam keresztül. Építek, gazdagítok, segítek, erősítek, és rámutatok az Egyetlen Ajtóra!

Megtartatom és jól tartatom! Mert bejárok és kijárok, és közben legelőt találok. A Jó Pásztor oltalmában.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

(1 János 4,21)

Igehirdetések

2017.10.15.
Jn 15,15b
2017.10.08.
Péld 27,1; Mt 6,34; Zsolt 90,12
2017.10.01.
Jn 12,17-19
2017.09.17.
Jn 9,11

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára