Isten tervei népével

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2017. december 3. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ézs 2,1-5
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 22,1-7
Alapige: Ézsaiás könyve 2,1-5

"Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás Júdáról és Jeruzsálemről:
Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül.
Özönlik majd hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához!
Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.

Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!"

Az advent időszaka minden évben különleges hangulattal köszönt be, hozza a maga fényeit és hangjait, előkészületeit és nyüzsgését. Persze éppen ezek miatt nagyon el is tudjuk rontani, ha nem tudunk jól élni vele, ha nem figyelünk erősen a lényegére.

Ahogyan egy keréken is a küllők minden irányba szétfutnak, úgy megyünk mi is százfelé, és végezzük szerteágazó dolgainkat, hogy az ünnep szép „kerek” legyen. Vigyáznunk kell azonban, a tengelynek kell a középpontban maradni, máskülönben döcögős lesz a kerék! Mi is az advent „tengelye”?

Az „adventus Domini” az Úr elérkezését jelenti. Jön az Úr, érkezik hozzánk Isten, és készít nekünk valamit, amire tudnunk kell nyitottnak és késznek lenni.

Mindkét Ige Isten népének jövőjét írja le. A Jelenések könyvéből hallottunk az új Jeruzsálemről. Ézsaiás is az Ószövetség képeivel arról szól, hogy milyen jövőt készít Isten a maga népének. Milyen lesz az a jövő, ami az „utolsó napokban” köszönt be, abban az új korszakban, ami Isten uralmának és a békének a korszaka lesz.

Egy kicsit úgy vagyunk ezzel az igével, mint amikor gyerekek hallgatóznak a szüleik mögött, amikor ők éppen tervezgetnek valamit. Mi is „belehallgatózhatunk” abba, amit Isten tervez velünk. Három képet szeretnék kiemelni az Igéből, amik Isten terveiről beszélnek.

Az első képen azt látjuk, hogy az Úr házának hegye magasra fog emelkedni. Kimagaslik a környező hegyek közül. Ez a kép azt hirdeti, hogy az Úr háza a világ közepe! Ez a legfontosabb, a legmagasabb pont, amit mindenhonnan látni lehet. Olyan, mint valami hatalmas világítótorony, amit nem lehet nem észrevenni. Ide fog özönleni minden nép a világ minden tájáról. Tehát nem csak a zsidó nép és nem csak egy-két kiválogatott ember, hanem az egész világból minden nép ide fog özönleni!

Eszünkbe juthat Bábel története, ahol ennek éppen a fordítottja történt: Az emberek olyan magasra akartak kerülni, mint maga Isten – ezért Ő összezavarta a nyelvüket, onnan szóródtak szét minden irányba. Ez a szétszóratás nyilván egyfajta büntetés volt. Itt azonban Isten templomához gyűlnek össze a népek, maga Isten gyűjti össze őket.

A templom és mindaz, ami abban történik, az kiemelkedik a környezetéből. Ez a „világ közepe”, ahol a legfontosabb dolog történik. Világítótorony, ami tájékozódási pontként segíti életünket.

A második kép aztán kiegészíti az elsőt. Ezen a képen azt látjuk, hogy a népek azért mennek az Úr házának hegyéhez, mert ott kapnak valamit, amit sehol másutt nem kaphatnak meg! Ezt mondják: „Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.”

Tehát nem azért mennek oda az emberek, mert ott pénzt osztanak, nem is azért, mert valami akció van, és nem is kényszeríti őket senki! Egy belső, lelki igénnyel mennek oda! Azért, mert itt, az Úr házában lehet megérteni Isten szavát, akaratát. Érdemes ide jönni, mert itt válik érthetővé az Úr igéje! A Jelenések könyve úgy írja le nekünk az új Jeruzsálemet, hogy az élet vizének forrása a Bárány trónusából ered. Igen: Itt van Istennél mindaz, ami a boldog és megelégedett élethez kell.

Az első két kép tehát elénk tárja, hogy az Úr háza minden más helynél fontosabb, odamennek az emberek, mert ott Isten szava válik érthetővé, az élet forrása található meg.

Az advent időszakát egészen pontosan erre kapjuk, hogy az Úr Igéje minden másnál fontosabbá legyen számunkra. Kegyelmi állapotban vagyunk, hiszen Isten készít nekünk alkalmakat. Az előttünk álló héten minden este megvan a lehetőségünk a megállásra, elcsendesedésre, Isten melletti töltekezésre, megerősödésre. Kegyelmi állapot ez. Mi pedig tehetünk érte, és valóban „magasra emelhetjük” Isten ügyét, minden más dolgunk elé helyezhetjük, fontossá tehetjük ezeket az alkalmakat. Megtalálhatjuk Isten közelségét, és ez az élet forrásává lehet a számunkra.

A harmadik kép az első kettőnek a következményét mutatja be. Ezen a képen már a népek közötti békességet láthatjuk. A fegyverekre nincs szükség, azokból gazdasági eszközöket készítenek: a kardokból kapát, a lándzsákból metszőkéseket. Vagyis olyan eszközöket, amik a jólétet szolgálják, a gyarapodást, az életet.

Népünk, és más népek történetében is ez bizony sokszor éppen fordítva történt. Kiegyenesítették a kaszákat, hogy fegyverként használhassák.

És sajnos érvényes ez a mindennapi életünkre is. Milyen sokszor megtörténik, hogy a nekünk adott jó eszközöket rossz célra használjuk! A tehetségünkkel nem, vagy nem jól élünk, a szavaink nem gyógyítanak, hanem sebeket okoznak, erőnket és tagjainkat viszálykodásra és háborúságra használjuk. A bűn által megrontott életünkben és világunkban nagyon sok minden fordul rosszra, amit eredetileg jó célra kaptunk.

Olyan jó látni ebben a próféciában az Isten által megújított világot, ahol immár nem a bűn törvényszerűségei uralkodnak! Ebben a képben jólétet és békességet látunk. Mert ahol Isten dolgait magasra emelik, minden másnál fontosabbá teszik, és az Ő szavára figyelnek, azt megértik, ott ilyen gyümölcsök teremnek.

A prófécia azzal a felszólítással végződik. „Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!” A világosság a Bibliában gyakran Isten jelenlétét, akaratát jelenti. Tehát ezt mondja: először Isten népének kell az Úr szava szerint, az ő akarata szerint járnia! A többi nép számára neki kell mintát adnia, jó példával kell elöl járnia. Isten így teszi minden nép számára elérhetővé Önmagát és Igéjét.

Jöjjetek, járjunk az ő világosságában!

Áldja meg Isten a mi adventünket ezzel a világossággal! És áldja meg minden erőfeszítésünket, amellyel efelé törekszünk!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára