Isten anyai szeretete

Alkalom: 
Húsvét utáni 3. vasárnap - Jubilate
Dátum: 
2017. május 7. 10:30
Alapige: 
1Thesz 2,7
Audio: 
Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit

Olvasmány: Zsoltárok 131; Ézsaiás 49,10.13-16
Alapige: 1 Thesszalonika 2,7

"Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit."
„Csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!”

Május első vasárnapján az édesanyákat, nagymamákat köszöntjük. Vannak boldog ünnepeltek ilyenkor sokan, akiket egy szál virág, ölelés, vagy legalább egy telefonhívás – szeretettel és hálával – megtalál. De valójában mind ünneplünk, akik anyától születtek erre a világra. Ünnepeljük az élet csodáját, Istentől jövő ajándékát, amit a gyönge anyai testben formálva ad nekünk. Ilyenkor édesanyákra gondolunk, köszöntjük, akit még lehet, és emlékezünk szeretettel azokra, akik már elmentek közülünk.

Valahol igaz az, hogy az anyaságot csak „belülről” lehet igazán megismerni. Mikor az első gyermek megszületik – magam is így tapasztaltam – akkor megszületik egy édesanya is. Új leckéje kezdődik befogadásnak, erővel és mégis gyengédséggel hordozásnak, szeretetnek.

Most mégis olyan igéket olvastunk, amikben bár az anyaság képe, hasonlata jön elő, mégsem anyáktól, sőt, még csak nem is nőktől hangzottak!

Isten, akit – Jézustól is tanulva – Atyának szólítunk, akit a képzőművészetekben megjelenő hagyományos ábrázolások mind idősebb férfi-képpel jelenítenek meg, Ézsaiás könyvében mégis úgy beszél magáról, mint gondoskodó és szerető édesanyáról.

És levelében Pál apostol önmagáról, és a szintén férfi apostolokról is ugyanígy, mint szelíden dajkáló anyáról szól.

Van tehát az anyaságban valami, ami Istentől megtapasztalt, Tőle megkapható, egyetemes ajándéka lehet minden Isten-gyermekének!

Először is mert az Atya Isten valóban a Teremtő, Örökkévaló, végtelen hatalmú erős Isten, a Seregek Ura! Aki megalkotta és fenntartja a világmindenséget, aki a történelemnek is Ura! Aki felfoghatatlan és rettenetes számunkra puszta létében, s aki az Igaz Ítélő Bíró mindannyiunk élete felett!

És mégis, ami minket életben tart, az az Ő irántunk való végtelen szeretete! Őt Jézus Krisztus kegyelmes Atyának – de mondhatom talán most már megbotránkoztatás nélkül is – Életadó Édesanyának is megmutatta. Mert Ő az, aki megteremtett, de Ő az is, aki Szentlelke által újjá szül minket! Újjászül minket, éppen ez a méltatlanság ellenére is szerető, befogadó, megtartó, türelemmel nevelgető, gyengéden gondoskodó „anyai” szeretet. A feltétlen.

Amiről Jézus is beszélt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit!

Ez a gyengédség nem gyengeség! Hanem az a végtelen erő és hatalom, ami nem lenyom, megfojt és megsemmisít, hanem felemel, megtisztít és új életet ad.

Ez az elfogadás nem ostoba és hamis elfogultság! Hanem az a mindentudó bölcsesség, amely szívünk legmélyéig ismer minket, rossz tulajdonságainkkal, bűneinkkel, de látja azt, akivé általa lehetünk. Mert a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti és megmenti.

És azután ez a szeretet jelenik meg Pál szavaiban is. Mert aki megtapasztalta Istennek ezt az „anyai” szeretetét: elfogadását, gyengédségét, újjászülő és megtartó erejét, az képes lehet azt megélni és továbbadni is!

Azt mondja – szószerinti fordításban –, hogy lehettünk volna köztetek erő, tekintély, hatalom, elviselhetetlenül nyomasztó súly! Mint Krisztus apostolai, bűnt és gyengeséget látók és megítélők, elvárásokat támasztók és számon kérők lehettünk volna – de nem azok voltunk.

Ahogy lehetünk, Testvérek, mi is adottságainknál vagy helyzetünknél fogva erősebbek, okosabbak, hatalommal bírók, megítélők és elvárók – sokszor joggal – egymás felé.

De! Istentől, aki „édesanya” is tud lenni számunkra, tanulhatjuk az Ő elfogadását, gyengédségét, türelmét, felemelő és nem földbedöngölő erejét, és megélhetjük egymás, a másik felé. Amit itt az igében az „anya”-ként használt görög szó is kifejez: tápláló, éltető, nevelő, növelő…

Lehetünk „édesanyaiak” mindnyájan!

S van itt még egy üzenet azoknak, akik készek és képesek Istentől ezt az „anyai” szeretetet befogadni és megtanulni. Egy üzenet, ami a Nagy Parancsolat igazsága is.

A Nagy Parancsolat így int minket: Szeresd az urat, a te Istenedet! Ez csak akkor igazán lehetséges, teljes szívből, ha megtapasztaltad és elfogadtad az Ő hatalmas és végtelenül gyengéd szeretetét.

Azután így folytatja: Szeresd felebarátodat! Bizony ez is csak akkor lehetséges, ha ez a szeretet nem a mi emberi, gyarló erőlködésünk, érzelmeink, hanem az isteni szeretet továbbadása, mint anya, mint apa, mint Krisztusban testvér.

A Nagy Parancsolatban azonban az is benne van, hogy: Szeresd, mint magadat! Szeresd magadat. Fordulj felé, bánj önmagaddal szeretettel! Ahogy a zsoltáros is megfogalmazta: „Csitítottam lelkemet, mint anya gyermekét.”

Nem nárcisztikus önimádat, nem bárgyú, én-központú infantilizmus ez! Hanem az a belső békesség, ami abból fakadhat, amire a zsoltár is hív minket: Bízzál az Úrban! Bízz Isten irántad való szeretetében! Tőle kérhetjük mindannyian: Békíts ki magaddal s magammal!

Ezzel a szeretettel szeresd a lelked, önmagad is. Nem önmegvetéssel, hanem elfogadással. Nem keserű legyintéssel, hanem bizalommal és reménységgel. Nem kétségekkel és daccal, hanem gyengédséggel. Nem elfojtással, hanem saját lelkedet is szelíden meghallgatva, őszinteséggel a legbensőt is kimondva.

De mindvégig annak hatalmas és megtartó kezében, aki szeret minket. Mint mennyei Édesatya. Mint anya gyermekét…

"Ó, Ábrahám Ura, hadd áldjuk szent neved,
mert mindenható vagy és örök szeretet.
Nagy Isten a neved, ezt vallja föld és ég,
csak Téged illet tisztelet és dícsőség.

Megesküvél Uram, és igédben bízom,
hogy égbe viszed gyermeked sas-szárnyakon.
Meglátom Jézusom, és áldom hatalmát,
szent kegyelmének éneklek halleluját."

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára