Hűségben és készenlétben

Alkalom: 
Egyházi év utolsó előtti (reménység) vasárnapja
Dátum: 
2017. november 19. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 12,42-43
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 12,41-48
Alapige: Lukács evangéliuma 12,42-43

"Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!"

Az egyházi év ünneprendjében különleges szerepe van a két utolsó vasárnapnak. A mait „reménység”, az utolsót pedig „örökkévalóság” vasárnapjának is nevezik. Mielőtt az adventtel egy új egyházi év elkezdődne, ez a két utolsó vasárnap Krisztus eljövendő uralma felé fordít minket, és figyelmeztet, hogy megint továbblépünk a végső idők beteljesedése felé.

Mit jelent azonban mindez a mi hétköznapi életünk felől nézve? Hiszen sem az ítélet, sem Jézus második eljövetele, sem az örökkévalóság nem olyan témák, amikről gyakran törjük a fejünket. A mai istentiszteletre sokféle helyzetből érkeztünk. Talán egyszerűen csak Isten közelségére, békességre vágyunk. Lehet bennünk hála, mert sikerült elérnünk az elmúlt időszakban, amit kitűztünk magunk elé. Ugyanakkor itt van velünk a gyász is, a szerettünk váratlan elvesztése miatti fájdalom. Vajon miért lehet fontos nekünk a készenlét, amiről Jézus tanít a mai igében?

A felolvasott szakasz előtt is Jézus példákat mond arról, hogy hogyan kell az övéinek aktív készenlétben élni, vagyis bármikor készen az Ő eljövetelére. Péter megkérdezi tőle: Nekünk mondod ezt, vagy mindenkinek? Kérdésében az van: Mi ebben a mi különleges feladatunk? Mi, akik hozzád tartozunk, hogyan tehetjük ezt jól? Mit jelent a mi készenlétünk?

Erre válaszol Jézus a hű és okos sáfár példájával. Legyetek olyanok mint ő, a hű és okos sáfár, aki hűségesen gondoskodik a rábízott javakról és emberekről! Megbízhatóan végzi feladatát, időben megadja a munkásoknak járandóságukat.

A sáfárság egy különleges tisztség volt, bizalmi beosztás. A sáfár mindig egy megbízható ember volt, akit ura választott ki, hogy amíg ő távol van, teljes jogkörrel járjon el helyette. Rábízta a szolgáit, a gazdaságot, az egész vagyonát arra az időre. A sáfár pedig gondoskodott a munkásokról, ő kezelte a vagyont, ő fizette ki a járandóságokat, ő hozott meg fontos döntéseket a gazdálkodással kapcsolatban. Természetesen mindezt úgy kellett végeznie, hogy bármikor el tudjon számolni urának a rábízott értékekkel, ha ő hazaérkezik.

Hozzánk fordul most Jézus ezzel a példázattal. Mi mindannyian sáfárok vagyunk. Megbízottak, akik felelős döntéseket hozunk, javak és értékek vannak ránk bízva, és ezekkel elszámolással tartozunk.

Gondoljuk csak végig, hogy miránk mint sáfárokra, mennyi minden van bízva! Például anyagi javak, amikkel ténylegesen gazdálkodunk, a nyugdíjunk, fizetésünk, amit okosan be kell osztanunk. És emellett rengeteg olyan érték is ránk bízatott, ami nem megfogható, lelki érték. Ilyen például a tehetségünk, valami olyan tulajdonság, amiben mi jók vagyunk, kiemelkedünk a többiek közül. Valamilyen adottság, ami a miénk, de nevében is benne, van, hogy adta azt nekünk valaki. A tehetségünket, a tulajdonságainkat, adottságainkat mind Istentől kaptuk, hogy éljünk velük.

Ezek mellett szintén nekünk ajándékozott érték az az idő, amit e földön, szeretteink között eltölthetünk, az egész életünk, a feladatokhoz kapott erőnk. És emberek is vannak ránk bízva. Talán a munkánkból fakadóan munkatársak, talán a családtagjaink, vagy egy szomszéd, aki számít ránk, vagy egy barát, akinek fontosak vagyunk, és bízik bennünk.

Felsorolni sem tudjuk azokat a fizikai és lelki értékeket, amikkel Isten megajándékozott bennünket, és amikkel kapcsolatban döntési jogkörrel és egyúttal felelősséggel is felruházott minket.

Legyetek olyanok, mint az okos és hű sáfár – mondja Jézus –, aki hűséggel gondoskodik a rábízott vagyonról és emberekről, aki pontosan tudja, hogy csupán egy időre kapta meg ezeket az értékeket, és bármikor el tud vele számolni urának.

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik.” Merthogy előbb-utóbb megérkezik biztosan! Az ő eljövetele nem kétséges!

Vigyáznunk kell azonban, amikor Jézus eljövetelére gondolunk. Hiszen amikor mi, emberek közelítünk egymáshoz, az is lehet fenyegető, ijesztő, de lehet segítő, bátorító közeledés is.

Azokban, akik Jézushoz tartoznak, akik az Ő tanítványai, az Ő sáfárai, az Ő eljövetele nem félelmet ébreszt, hanem boldog reménységgel tölti be őket! Mi reménykedve várjuk Őt, akihez tartozunk, mert tudjuk, kinek hittünk. Tudjuk, hogy nemcsak embereknek, hanem elsősorban Neki számolunk el. Tudjuk, hogy mindenestől az Ő irgalmas kezében vagyunk.

Éppen ezért a mindennapjaink során nekünk nem rettegnünk kell sem az életünk, sem pedig a ránk bízott értékek miatt, hanem a legfőbb feladatunk a mi Urunkra való figyelés! Folyamatos és aktív készenlétben vagyunk, végezzük a ránk bízott feladatokat, és bármikor készen vagyunk az elszámolásra.

Vannak olyan szakmák, szolgálatok, ahol emberek állandó készültségben vannak. Ilyen az ügyeletes orvos, vagy a mentők, a katasztrófavédők és a tűzoltók is. A hét minden napján, és az ünnepnapokon is állandó, 0-24 órás ügyeletben vannak. Figyelniük kell minden beérkező hívást, jelzést, azokat pontosan meg kell érteniük, hogy miben is kell majd segíteniük, majd haladéktalanul el kell indulniuk a bajba jutottak megsegítésére.

Nekünk is mindannyiunknak mint Krisztus sáfárainak, valahogy így kell folyamatos készültségben lennünk. Figyelnünk kell a Tőle „bejövő hívásokra”, az Igére, az Ő üzeneteire, amikor keres, szólít bennünket. És ha megértettük szavát, engedelmesen aszerint kell cselekednünk, hűségben végeznünk feladatainkat.

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr.” Igen, ezt is fontos meghallani Jézustól: Boldog. Az itt található eredeti szó így is fordítható: áldott, szerencsés, jó dolga van valakinek. „Jó annak a szolgának.”

Igen, jó annak, aki Urával ilyen kapcsolatban van. Jó annak, akit Ura gazdagon megajándékozott, és rengeteg értéket rá bízott. Jó annak, aki feladatát nem félelemből, hanem hűségből végzi.

Jó nekünk, mert ilyen Úrra építhetjük életünket. Jó nekünk, mert így nem rendítenek meg külső változások. Jó nekünk, mert életünk, a napjaink és éveink nem értelmetlenül, nem céltalanul telnek, hanem ilyen felelős szolgálatban!

Pál apostol írja ezt Titusznak: „Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” (Tit 2,13-14)

Áldjon meg minket Isten, hogy egész életünket ez a boldog reménység hassa át!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára