Hűség és engedelmesség

Alkalom: 
Böjt 3. vasárnapja (Oculi)
Dátum: 
2017. március 19. 10:30
Alapige: 
Lk 9,62
Audio: 

Olvasmány: Sámuel 1. könyve 15. rész
Alapige: Lukács evangéliuma 9,62

„Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Egészen hosszú igerészt hallgattunk ma végig Sámuel könyvéből, a tizenötödik fejezet válogatott verseit, egy történetet erről a különös háborúról Amálék népével, s annak csúfos végét Saul királyra nézve. Ahhoz, hogy igazán megértsük ennek üzenetét, tudnunk kell, hogy ez a történet és ez a háború, sokkal régebben kezdődött.

Ha szeretnénk megérteni, kicsoda is ez az Amálék, és mi is ez a háború, gondolatban vissza kell lapoznunk az Egyiptomból való kivonulás történetéhez. Amikor Isten erős kézzel, a tíz csapás által kiszabadította népét a szolgaságból, és száraz lábbal áthozta őket a Vörös-tengeren. Azt a kis menekülő népet, férfiakat és nőket, gyerekeket és öregeket – Isten szeretete hordozta.

Mikor megérkeztek a Sinai félszigetre, senki nem állt az útjukba, ahogy elindultak Isten vezetésével a Hóreb felé, a környező népek mind tudták, mi történt, még nemzedékekkel később is emlegették. Egyetlen erőszakos és vad nép támadt rájuk, az amálekiták. Nem néztek – ahogy mondani szoktuk – sem Istent sem embert.

Embertelenek voltak, igen, és becstelenek. „Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt.” De nem elölről támadtak, nyíltan, hanem elkezdték a kimerült lemaradozókat ölni. Míg Józsué szembe nem fordult velük, és – míg Mózes Áron és Húr segítségével imádkozott – le nem győzte őket.

És istentelenek, mert támadásuk Izráel Istenét is semmibe vette, bár jól tudták, amit a többi nép is, akik utat engedtek a menekülőknek. Isten népét akarták kirabolni és kiirtani, az Örökkévalóval szálltak szembe.

Negyven évvel később, a pusztai vándorlás végén, mielőtt bemennének az Ígéret Földjére, a tőlük és az élettől is búcsúzó Mózes emlékezteti Izráelt Isten szeretetére és tetteire, átadja nekik az Úr parancsait és útmutatásait. Köztük ezt is: „Emlékezz arra, hogy mit tett veled Amálék népe úrközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az Istentől. Ha majd megadja neked az Úr, hogy nyugodtan lehetsz a körülötted levő összes ellenségedtől, azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örök birtokul, akkor töröld el Amálék emlékét is az ég alól! El ne felejtsd!” (5Móz 25)

Amit a mai igében olvastunk, az bizony nem Saul háborúja! Hanem Istennek magának, az Ő Népét, kiválasztottját támadó mindenkori gonosz elleni háborúja!

Ezt Saul nem érti, és bizony nem is érdekli. Az Úrtól kapott győzelem után felmegy a Kármel hegyére, és önmagának állít emlékoszlopot.

Tudnunk kell pedig, hogy aki Jézus követésébe kezd, az nem saját ötletnek, hanem az Úrtól kapott hívásnak enged. Jézus szemléletes képében az az eke, melynek a szarvára a tanítvány ráteszi a kezét, az Úristen szántásában fut! Isten Országa uralmába és az Ő gonosz elleni harcába hívatunk be.

Persze ez a harc számunkra már nem kard forgatását jelenti, hanem feladhatatlan lelki harcot. Kezdve mindjárt önmagunkban, a saját életünkben. „Öljétek meg tehát tagjaitokban mindazt, ami földi!” (Kol 3,5) Folytatva ezt a küzdelmet közösségeinkben, családunkban, gyülekezetünkben, az Isten Lelkének és Igéjének való engedelmesség által.

Tudva, hogy Istené vagyunk. Övé a szívünk, a lelkünk, az életünk, mert Tőle kaptuk, Övé a hétköznapjaink, a kapcsolataink, a munkánk, örömeink és bánataink mind az Ő kezében tudhatjuk.

Saul nem látja, hogy ez a háború Istené. Nem veszi tudomásul, hogy ő maga is Istené.

Mert ő, Saul akar birtokolni! S ez a vágy minden engedelmességnél nagyobbra növekszik benne. Aki engedelmes, az tud engedni és elengedni, rábízni-átadni mindent Annak, akié. Saul azonban birtokolni akar.

Egyrészt javakat. A juhok és marhák legjavát, a szép állatokat. Ezért – ahogy Sámuel fogalmaz – ráveti magát a zsákmányra. Nem érti a parancs lényegét, hogy ne legyen semmi Izráelben, amire rámutatva azt lehessen mondani, hogy ez Amáléké (volt).

És így akar birtokolni hatalmat és dicsőséget is. Megy a maga feje után, hisz, ugye, ő a király! Emlékoszlopot állít magának. Saját jelentőségének.

De a legszomorúbb, hogy magát Istent is birtokolni akarja. Ez az, amiről Sámuel azt mondja, hogy „varázslás vétke” és bálványimádás. Mert a pogány népekhez hasonlóan úgy gondolkodik, hogy áldozatok bemutatásával egy isten megvásárolható. Hogy nem engedelmeskedni kell Istennek, hanem engedelmességre bírni. Hogy elég néhány ökröt levágni, elégetni, körbetáncolni-hajlongani, és az istenség majd megbékél és megsegít.

Erre mondja Sámuel az is, hogy „megvetetted az Úr igéjét”. Olyanná lettél, mint az Urat megvető Amálék… Elfordultál Istentől, te hagytad el Őt, és ezzel a tőle kapott királyságot is.

Hányszor fenyeget ez a veszély minket is. Imádkozunk Istenhez, de könyörgésünk lényege voltaképp az, hogy ne úgy, ahogy Te akarnád, hanem ahogy én! Hogy valójában nem mi akarunk Isten útján járni, az Ő vezetésére, szavára figyelve, engedelmeskedve bizalommal – hanem azt szeretnénk, ha Ő jönne szépen velünk, a mi saját útjainkon. De csak hogy segítse, megáldja, győzelemre vigye a mi ügyünket!

Aki Jézust követi, nem tekint hátra. Nem néz másfelé, nem figyel másra, és nem hagyja, hogy ez a más fontosabb, erősebb, meghatározóbb legyen. Csak Őrá! És így Őrajta keresztül lát minden egyebet. Saját életét, javait, vágyait, sikereit, de veszteségeit, fájdalmait, gyászát is.

Ebben és erre segítsen minket a mi kegyelmes Urunk és hűséges Pásztorunk:

"Ó, Ábrahám Ura, ím hallom szent szavad,
csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.
A múló földi jót és vágyát elhagyom,
s Őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

Ó, Ábrahám Ura, szent kegyelmed nekem
az én örömöm, utamon ez vezessen.
Te barátod lettem, én Istenem Te vagy:
Tarts meg a Jézus véréért, és üdvöt adj!"

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

(1 János 4,21)

Igehirdetések

2017.10.15.
Jn 15,15b
2017.10.08.
Péld 27,1; Mt 6,34; Zsolt 90,12
2017.10.01.
Jn 12,17-19
2017.09.17.
Jn 9,11

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára