De íme, Isten...!

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni 3. vasárnap
Dátum: 
2017. január 22. 10:30
Alapige: 
Zsolt 54
Audio: 

Olvasmány: 1 Sámuel 23,14-28
Alapige: Zsoltárok könyve 54

"A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek, és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?
Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre!
Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel.
De íme, Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.
Fordítsd vissza a rosszat támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal!
Felszabadult szívvel áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.
Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megpihentetted szemeimet ellenségeimen."

Mikor a Zsoltárok könyve szép imádságait olvassuk, nem mindig gondolunk bele, hogy ezek nem csupán hívő költemények, hanem az emberi élet valós részei. A mi hitéletünknek is szerves részei, hiszen ugyanezek a zsoltárok szerepelnek az Énekeskönyvünk első részében, kicsit más fordításban, ugyanaz a bibliai szöveg énekelhető versekbe szedve. Minden istentiszteleten énekelt imádságainkká lesznek, a több ezer évvel ezelőtti hívő által megélt kétségek, remények, szenvedések, könyörgések, hála és hit – a mi gondolatainkat és érzéseinket fogalmazzák meg immár.

De az élet részei ezek a költemények azért is, mert nem kényelmes fotelban írt elmélkedések, hanem annak idején az élet sűrűjében, valós élethelyzetekben születtek! Többségét Dávid szerezte, és éppen a legkeményebb, legnehezebb évei során.

Ő az egyik legismertebb alakja az Ószövetségnek, akiről először talán a hősies történet jut eszünkbe, mikor még szinte gyermekként legyőzi a félelmetes filiszteus óriást, Góliátot. Aztán meg az, hogy diadalmas király. Pedig a kettő között nagyon próbás évek, évtizedek teltek el.

A felolvasott történet, aminek során az elhangzott zsoltár is született, életének egy különösen is drámai fejezete volt. Akkor már régóta menekült Saul király őrjöngő féltékenysége elől. A király minden lehetséges módon megpróbálta elpusztítani, halálra üldözte Dávidot, aki a hozzá csatlakozó négyszáz emberével sokszor pusztákban, sziklabarlangokban, erdőségekben rejtőzködött. S most nagyon mélypontra került.

Meg kellett tapasztalnia hálátlanságot és árulást. A felolvasott rész előzménye, hogy otthagyta a rejtekhelyét, hogy embereivel megmentsen egy júdai várost az ostromló ellenségtől. Bármilyen veszélyes volt is ez számára, Júda törzsének tagjaként nem nézhette tétlenül rokonai baját. De aztán Isten figyelmeztette, hogy meneküljön a városból, mert Saul tudja, hogy itt van, és a város lakosai ki fogják adni a királynak! Így kerül Zíf pusztájába, de az ott lakó júdaiak mindjárt sietnek, hogy beárulják, feladják. Mindez félelemből, behízelkedésből, haszonlesésből? Meglehet.

Azután folyamatosan meg kell tapasztalnia a gyilkos indulatot, Saul féltékeny gyűlöletét. Dávid hamar népszerűbb és sikeresebb hadvezér lett, mint a király, aki uralkodása évei alatt elfordult Istentől, és rá kellett döbbenjen, hogy az Úr Dávidot választotta a helyére. S még a saját fia, Jonatán is inkább Dávidot szereti és tiszteli, hozzá ragaszkodik!

Annyi nehézség után végül Dávidnak át kell élnie a közvetlen életveszélyt. Saul most egy hajszálnyira van attól, hogy elkapja. Dávid remegve menekül, de a király a hegy túloldalán vonulva lassan bekeríti őt. Egy pillanat, és vége! Nos, ebben a helyzetben születik meg az 54. zsoltár.

Szinte akciófilmbe illő történet, úgy is érezhetnénk, mintha mozivásznon pörögne előttünk. De megkérdez minket az Ige: Biztos, hogy mi csak a nézőtéren ülünk? Nem ismerős nekünk mindez egy kicsit vagy nagyon?

Nem ismerős az elárultság érzése, mikor éppen abban csalódunk, akiben bíztunk, mikor éppen a mieinktől szenvedünk el bántást, vagy éljük meg talán csak azt, hogy nem segített, akitől reméltük volna? A hálátlanság és önzés megtapasztalása?

Nem ismerős a rosszindulat, féltékenység, állandó piszkálódás? Vagy ha nem is egy konkrét embertől, de az állandó kimerítő menekülés az életünkben. Lehet nehéz anyagi helyzetből, mikor végre egyenesbe jönnénk, megint jön valami. Szüntelen túlélés békétlenségben, problémás emberi kapcsolatokban, vagy kimerítő betegség, testi gyengeség folyamatos hordozása. Menekülés fájdalmas emlékektől, gyásztól, bűntudattól. Saját belső óemberünktől, rossz természetünktől… Ha nem is az életveszély, de talán ismerős a pillanat, mikor úgy érezzük-látjuk, hogy nem bírom már, nincs tovább, kész, vége!

Igen, Dávid imádsága bizony lehet a miénk is.

Lehet nekünk is elpanaszolni Istenhez kiáltva, ahogy ő tette, hogy miben vagyunk. Hogy annyi minden támadja lelki békénket, egészségünket, anyagi biztonságunkat, emberi kapcsolatainkat, hitünket. Hogy idegenekké lettek közeliek, fájnak a hálátlanságok, csalódások, rosszindulat.

Lehet, szinte kétségbe esve, kiáltani, hogy Segíts meg! Hallgasd meg! Figyelj! Mert az Istenhez kiáltás azt jelenti, hogy hiszem, mindennek ellenére, hogy nem csak a rossz van, az ellenség, a nehézség, a fájdalom van – és csak én magam, ebben az egészben, hanem van itt még Valaki! Valaki, akihez kikiabálhatok, kiszólhatok, kisóhajthatok mindebből.

Ő valóban ott van, velem van, és azonnal válaszol. Persze, a történet végén is Őt látjuk, amikor az utolsó pillanatban megmenekül Dávid, de a zsoltár bizonyságtétele még a legnehezebb helyzetben született. Már akkor megkapja a választ, a megerősítést, a reményt, a békességet! Szinte felkiált, szinte rámutat: De ÍME Isten! Akit hívott, szólongatott, most egyszerre itt van, látja, felismeri!

Hiszen Ő, íme, itt van! Velem van. Mindig is velem volt. Nyomorúságokból kimentett, vagy talán éppen azokban megerősített és megsegített. Mindezidáig megtartotta életemet. Küldött Jonatánokat is, akik biztattak, vigasztaltak, mellém álltak. Bármiben is vagyunk, ugyan panaszkodva és könyörögve, mégis lehet felszabadult a szívünk! Istennek hálás, Őt magasztaló, ahogy Dávidé volt, mert: „mert jó vagy!”

Ebben a történetben igazából nem Saul a fő ellenség, legnagyobb fenyegetés, hanem a hit-vesztés, a reménytelenség, Isten elvesztése. Ez a küzdelem hit-harc! Az Isten iránti bizalom tusakodása. És ebben a harcban, Isten kegyelméből, Dávid végül győzedelmeskedik.

Hogyne könyöröghetnénk mi is, még inkább, Dávid zsoltárával és bizalmával! Mi, akik tudjuk, Jézus Krisztusban ez a hatalmas és kegyelmes Isten emberré lett, valóban közel jött hozzánk! Ismer minden emberi szükséget, nyomorúságot, az elárultatásnak, a halálos gyűlöletnek, a test gyengeségének minden fájdalmát. Hogy a halálban is ott van velünk. Mert meghalt értünk, hogy soha, a legnagyobb mélységben se hagyjon magunkra, hogy megszabadítson minden gonosztól. Íme, Isten!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

11 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára