A lator húsvétja

Alkalom: 
Húsvét hétfő
Dátum: 
2017. április 17. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 23,42-43
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 23,39-43
Alapige: Lukács evangéliuma 23,42-43

"Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban."

Kedves Testvéreim! Isten kegyelméből újra Húsvétot ünnepelhetünk, az Úr az ő népének boldog örvendezést ad ebben az évben is szerte a világon, ahol egybegyűlnek, hogy áldják az élet Urát, a feltámadott Krisztust, ki halála és feltámadása által nekünk bűnbocsánatot, és örök életet adott.

Tudjuk, hogy Isten nagy tetteit a Szentírásban hírnökök által szokta tudtul adni a világnak. Jézus születésének is voltak hírnökei, így húsvétnak is. Mária Magdaléna, a sírhoz siető két tanítvány, vagy az emmausi tanítványok.

Nem mindig jut eszünkbe, hogy már nagypénteken, a Koponyák hegyén valaki elmondotta az első, boldog húsvéti üzenetet, egyben a legrövidebb húsvéti prédikációt: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a Te Országodban!” Ez a valaki a Jézus jobb keze felől megfeszített bűnbánó lator volt. Ez volt az utolsó segélykiáltása, és ez lett az első igaz, és bátor húsvéti bizonyságtétel. A körülményeket a nagypénteki történetből ismerjük. A három kereszten lévőt, különösen a középre megfeszített Jézust gyalázza a nép. Feje felett Pilátus, római helytartó felirata díszeleg: „A názáreti Jézus a zsidók királya.”

Szabadítsd meg magad! – kiáltja a sokaság. Szabadítsd meg magad és minket is! – kiáltja a másik gonosztevő. Épp ekkor, mikor királyi voltát tiporták sárba, megszólal a másik, a bűnbánó gonosztevő: „Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te Országodban.” Jézus pedig ezt feleli néki: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”

A hitre jutott ember, a hitre jutott gonosztevő egyszerű emberi módon hirdeti számunkra még az ő földi életének utolsó percében, hogy a halált legyőző Jézus megnyitja számunkra a szabadulás útját: a Mennyek országát, az elveszett Éden lezárt kapuját. Jézus nem hagyja válasz nélkül a segélykiáltást, ezért a kereszthalálon túlmutatóan, a kereszthalál pillanatán túlmutatóan mondja szent bizonyossággal és hatalommal: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”

Mit mondhatunk mi most, húsvétkor? Azért jöttünk-e ide e szép ünnepnapon, hogy megvalljuk bűneinket, és kérjük az élet Urát, hogy bűnbánatunkra bűnbocsánattal feleljen Szent Fia érdeméért? Ő ezt a könyörgést várja tőlünk, hiszen ma még lehet, és szabad hozzá folyamodni, le lehet borulni a kereszt alatt, és meg lehet állni zokogva a nyitott, üres sír előtt.

De ha csak szokásból, megszokásból jöttünk, mert így illik húsvétkor, mert legalább egy évben egyszer itt kell lennünk, akkor minden hiábavaló. Akkor nem jutunk el a húsvét igazi örömének elnyerésére. Olyanok leszünk, mint sokan a Golgotán, akik csak távolról szemlélték az eseményeket, akik nem hallották a bűnbánó gonosztevő kiáltását, sem a Jézus Krisztus válaszát. Ezek szomorúan mentek el, nem értették, hogy mi történt itt. Sok ember húsvétkor csak betekint egy-egy templomba, aztán továbbmegy haza, a munkahelyére, vagy egy-egy szórakozóhelyre. Aztán éli szürke életét hit nélkül, bűnbánat nélkül, Krisztus igéje nélkül gyűlöletben és irigységben.

A Krisztus jobb keze felől megfeszített gonosztevőre figyeljünk, és lássuk meg, hogy mi érlelte meg benne a legelső húsvéti bizonyságtételt? Ő is, mint társa, elfordulhatott volna Jézustól. Mostanáig sohasem látta őt, nem tudott csodálatos gyógyításairól, és egyéb más csodatetteiről sem. Most azonban látta küzdelmét a kereszten, hallotta a főpapok, a vének, az írástudók gyalázkodó szavait. Mindenki elhagyta Jézust, látszólag Isten is, de amikor Jézus imája elhangzott: „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?” Majd „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet”, meg az, hogy „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” A Lator szíve megnyílt. Meglátta a halálban az életet, a megvetésben, és a gyalázatban a dicsőséget. Egyben megérezte Jézus Krisztus királyi hatalmát. Ilyen hite ott, akkor nem volt senkinek. Júdás árulása, Péter tagadása, a tanítványok menekülése az ellenség kárörvendő kiáltásai közepette egyetlen halálra ítélt ember hitt a megváltó Krisztus hatalmában és dicsőségében. Tudta, hogyha véget ér a kereszten való kínszenvedés, a mellette lévő Jézus Krisztus által új élet kezdődik, mert Krisztus győzött a halál felett.

Testvéreim, mi érezzük-e, hogy ma erre a húsvéti hitre van szükségünk? Amit akkor, ott csak egy halálraítélt ember érzett, az kell hogy a szívünkben fellángoljon, és ezt a hitet kell ápolnunk, védelmeznünk, és megőriznünk. E hit nélkül kilátástalan emberi életünk, a halál pedig legyőzhetetlen, kegyetlen valóságnak tűnik, de Jézus győzött a halál felett! Harmadnapon feltámadott, és az ő feltámadása a mi feltámadásunk biztos záloga. Legyen ez jelszavunk, legyen ez bizodalmunk. Azért olyan reménytelen, sokszor szomorú, lankadt az életünk, mert nem ez az erős hit táplál bennünket. Nézd a megtérő gonosztevő hitre jutását, nézd a felénk hajló, minket megszólító Krisztust, ki ma is meghallgat, átölel, magához vonz, bűnbánó lelkedet megvidámítja, a bűnbocsánat és az örök élet ajándékával áld meg. Fogadd el megváltó szeretetét, és köszönd meg neki, hogy élni fogsz általa!

A 41. versben oda kell figyelnünk a hitre jutott gonosztevő felismerésére: „Mi cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ő pedig semmiféle méltatlan dolgot nem cselekedett.” Ebből tanulhatjuk meg, hogyan kell Krisztus felé fordulnunk. A kereszt alatt és a nyitott sír előtt semmivel se dicsekedhetünk, és nem bízhatunk másban, csak egyedül az ő megváltó, bűnbocsánatot és örök életet adó kegyelmében.

Ezen az ünnepen ismét megtapasztalhatjuk, hogy mikor a mi földi életünk minden kapuja látszólag bezárul, az élet fejedelme a feltámadott Krisztus, a mennyei kaput nyitja meg. A feltámadott Úr Jézus életünknek egyszerre más irányt ad. Az ő követésében leljük fel életünk értelmét, új értékrendjét, és érezzük meg az örök élet ízét. „Már itt érzem szívemben az örök élet kezdetét, s az élet után oly tökéletes boldogságom lesz, melyet szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szív soha meg nem gondolt, melyben Istent mindörökké magasztalom.”

A kereszten csak egy gonosztevő hódolt neki. Dicső feltámadásával azonban királyi hatalma és dicsősége az egész világra kiterjedt. Kapuk, szívek nyílnak, és „Az evangélium hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek.”

Ezen az ünnepen bűnbánó hálaadással, és az örök élet bizonyosságával induljunk feléje, és álljunk meg a húsvéti üres sír előtt!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”

(1 Péter 5,7)

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára