Újjá kell születnetek

Alkalom: 
Karácsony 2. napja
Dátum: 
2016. december 26. 10:30
Alapige: 
Jn 3,7.16
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 3,1-19
Alapige: János evangéliuma 3,7.16.

„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nem Isten van vele. Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Újonnan kell születnetek. Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? Jézus így válaszolt: Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot.”

Születésről szól az Ige, és születésről ez az ünnep, a karácsony is.

Születésről szólt egy örömteli hír is, amit tegnap tudtam meg: egy is-merős lelkészházaspárnak 24-én kislánya született. Igazi karácsonyi boldogság lehet, az isteni Gyermek születése napján a saját gyermek érkezésének örvendezni!

De bármikor is különleges, csodálatos dolog ezt átélni! Ha erre gondolunk, talán eszünkbe jut a boldog pillanat, mikor annak idején saját gyermekünk, unokánk érkezett meg az őt váró családunkba. Micsoda öröm volt látni, köszönteni azt a csöpp életet!

Csakhogy a felolvasott történetnek nincsen kisbaba szereplője. Itt a felnőtt Jézus beszélget egy már idős emberrel – a születésről.

Nikodémus bevezető mondataiból kiderül, hogy ő Jézus csodáira kíváncsi, azokról a jelekről beszél, amik Isten hatalmának valóságos jelen-létét hirdetik. Veled van Isten – mondja ki, és talán erre vágyik ő is, ez hozta ilyen késői órán, idős ember létére a fiatal tanítóhoz.

Jézus azonban teljesen váratlanul a születésről kezd beszélni. Nikodémus pedig nem érti. Mintha Jézus ki akarna térni Isten hatalmának jelenléte, működése, a csodák témája elől.

Pedig nem! Éppen arról beszél! A legnagyobb csodáról kezd szólni: a születésről! A születésről, ami Isten szeretetének a csodája.

Így beszél először is a saját születéséről – tulajdonképpen a karácsonyról – hogy úgy szerette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta.

Ez Isten szeretetének csodája, mert nem „érdem szerint” kaptuk Őt, nem az emberiség csinálta ezt vagy érdemelte ki. Isten az Ő Fiát ebbe a bűnös, sötét világba adta, istálló és végül kereszt nyomorúságába, elutasítottságba és szegénységbe. Jézus születése puszta szeretetből történt, nem a világ vagy a mi művünk, érdemünk.

Ahogy egy kisbaba sem tehet arról, hogy megszületik. Nem tud érte tenni, nem „érdemli ki”. Nem tudni előre, milyen lesz a gyermek, mégis a szülő, az édesanya igent mond rá. Kihordja, fájdalmakkal megszüli, vigyázza, nevelgeti – szereti!

De Jézus születése Isten szeretetének a csodája azért is, mert nem Fiáért, hanem értünk történt. Azért született, hogy megmentsen minket! Hogy Jézusban velünk legyen a Világosság, aki megszabadít, oltalmaz és vezet!

Igen, az Ő születése Isten szeretetének a csodája, de beszél itt Jézus egy másik születésről is: a miénkről!

Nem a testi születésünkről, ami néhány vagy már több évtizede megtörtént, ami persze szintén csoda és nagy ajándék volt annak idején. Hanem a Lélektől születésről!

A test testből születik – a Teremtő Isten szeretetéből, de a lélek a Lélektől születik – Isten Szentlelkének az erejéből! S erről azt mondja Jézus, hogy KELL!

Testi életünknek egy pontján meg kell történnie! Mert habár a tested él, de a lelked nem születik újjá felülről: NEM ÉLSZ igazán!

Isten szeretetének a csodája ez a születés is.

Egyrészt mert ez sem a mi művünk, nem érdemelhetjük ki. Csak vágyhatunk rá – megszületni, és igazán élni! Igazán Isten közelében lenni, valódi önmagunkká lenni, beteljesíteni, akinek igazán teremtett minket.

Csak igent mondhatunk rá, befogadhatjuk, kérhetjük és átengedhetjük magunkat Neki. Isten országa – amire Nikodémus is rákérdez ebben az esti beszélgetésben – Isten úrságát jelenti, hogy teljes szívemből odaadom magam neki. Hogy kimondom: Én magamtól semmi vagyok, teremts újjá engem!

Másrészt pedig Isten szeretetének csodája ez, mert azért teszi, azért adja saját Lelkét belénk, hogy megmentsen.

Hogy az Ő úrsága legyen teljessé bennünk, és megszabadíthasson a gonosz hatalmától – aki egész életünkben ennek a megakadályozásán, gátlásán munkálkodik. Hogy az Ő életadó szeretete hassa át a létünket, és megmenthessen minket a halál árnyékától és ürességétől. Hogy az Ő közelsége, velünk-léte, bennünk léte megszabadíthasson minket életünk, lelkünk belső magányától.

Újonnan kell születnetek! – mondja ma nekünk is Jézus. Mert úgy szeretett Isten, hogy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem igazi, istengyermek élete legyen!

Ünnepeljük most hálás szívvel a születést – Isten szeretetének leghatalmasabb csodáját!

Könyörögjünk érte énekelt imádságban:

"Szűlj újjá, értünk ma született Jézusunk, a te lelkeddel
ezen a néked szenteltetett ünnepnapon, s kegyelmeddel
úgy igazgass és bírj bennünket, hogy nyomdokid követhessük,
és a mi földi életünket mennyeivel cserélhessük!"

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára