Örökkévalóságunk

Alkalom: 
Egyházi év utolsó (örökkévalóság) vasárnapja
Dátum: 
2016. november 20. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Hós 6,1-3
Audio: 

Olvasmány: Jelenések könyve 21,1-7
Alapige: Hóseás könyve 6,1-3

"Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.
Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.
Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!
Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás."

Az egyházi év utolsó vasárnapja az örökkévalóság vasárnapja, és ennek témája egy egészen különleges feszültségbe állít bennünket. Egyrészt Isten felfoghatatlan, időt szétfeszítő örökkévalóságát ünnepeljük, és Krisztus örök uralkodását. Másrészt az örökkévalóság fényében önmagunkat mint perc-életű embereket látjuk, akik az időbe bezárva élünk, határidők szorításában. Mégis, ebben a kettősségben a mai vasárnapnak éppen az az evangéliuma, hogy percnyi életünk mégsem annyi! Erős szál köt minket az örökkévalósághoz, mert Krisztuséi vagyunk.

A Kalauz szerinti mai Ige üzenete ilyen perc-életű, de Krisztushoz kötött emberekként szólít meg minket. A lehető legjobbat teszi velünk: odahív Istenhez. A prófécia ugyanis egy sürgető, unszoló hívás, ami az Istenhez való visszatérésre hívja a népet.

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz!” Térjünk vissza Hozzá! „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat.”

Igen, törekedjünk! Ebből hangsúlyossá válik, hogy Isten ajándékával, az üdvösségünkkel nekünk is van tennivalónk. Az Ő kegyelméből kapjuk, de nekünk is van dolgunk vele. Olyannyira, hogy az apostol egyenesen így fogalmaz: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.” (Fil 2,12) Vagyis tennetek kell érte, dolgozzatok rajta, törekedjetek rá!

Annyi mindenre törekszünk. Célok, vágyak, elérendő tervek vannak előttünk, és ezzel önmagában nincs is baj. Az egészséges emberben van törekvés, célra törés. Csakhogy azt látjuk, hogy a sok törekvésünk között Isten és a hitünk mintha vakfoltos terület lenne, valahogy mindig kimarad, vagy hátrébb kerül a többinél.

Örökkévalóság vasárnapján, Advent felé haladva arra hív az Ige, hogy kössük Istenhez törekvésünket. Keressük Őt, ragadjuk meg az alkalmakat, törekedjünk az Ő megismerésére és közelségére!

A próféciából az is kiderül, hogy miért is jó ez nekünk. Milyen az Isten, akihez odatérhetünk?

Ebben az Igében olyannak látjuk Istent, mintha egy szigorú apa és egy szerető, ölelő anya volna egy személyben. Akinél fegyelem van, a bűnnek van következménye, de a legvégső szó mégis mindig a szeretet és az élet.

„Megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz. Életre kelt, feltámaszt és élünk majd őelőtte.”

Ő életadó és gyógyító Úr. Minden seb ellenére, melyet engedett megtörténni életünkben, minden ütés és minden fájdalom ellenére mellyel próbára tesz minket. – Ő gyógyító és sebeket kötöző Isten, mert ez fakad a lényéből: Ő szerető és kegyelmes.

Amikor Jézus gyógyított, erő áradt ki belőle, vagyis neki adni kellett magából a gyógyításért. Volt olyan eset, amikor Jézus sarkig kitárta a kegyelem és gyógyulás ajtaját, s azon bárki beléphetett. Fellépése kezdetén tett így, hogy megmutassa azt, amit hirdet! Hogy mit is jelent Isten országa, és szeretete. Jézus nemcsak beszélt róla, hanem átélhetővé, kézzelfoghatóvá tette! Olvassuk az evangéliumban, hogy válogatás nélkül jöttek a betegek, és nem volt semmilyen feltétel. Nem küldött el senkit.

Egész nap gyógyított, és a nap végére egészen kimerült, és szüksége volt a feltöltekezésre Atyjával. Igen, mert a gyógyulás nincs ingyen, ahhoz erőt kell kifejteni. Jézusból erő áradt ki, önmagából adott, hogy a betegek mind meggyógyulhassanak.

Nem is önmagából adott csupán, hanem helyesebb úgy mondani, hogy Jézus önmagát adta a gyógyulásunkért. Egészen odaadta önmagát. A Krisztus himnuszban így olvassuk: Bár Isten volt, „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel. Megalázta magát és engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Ezért Isten fel is magasztalta Őt mindenek fölé.”

Két nap múltán életre keltette, harmadnapra föltámasztotta.

Ugye, milyen különös ezt az áthallásos mondatot olvasni az Ószövetségben? Vajon mit tudhatott Hóseás évszázadokkal Jézus előtt? Milyen titokba nyert betekintést? Honnan vette éppen ezeket a számokat? Miért éppen „két nap múltán” és „harmadnapra”?

Nyilván Jézus feltámadásáról Hóseás még nem tudhatott. De Isten csodálatos, életadó hatalmáról igen! És a prófétának az adatott Istentől, hogy éppen így, ezekkel a számokkal kell mondania, és rólunk, Isten népéről kell mondania:

„Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennün-ket.”

Mi pedig már pontosan tudjuk, és boldogan vallhatjuk, hogy ez a reménység Jézussal együtt a miénk, mert mi Hozzá tartozunk. És Ő azt ígéri Övéinek: Ahová én megyek, ti is oda jöttök. Mert én helyet készítek nektek Atyám házában. Nektek helyetek van nálam, ott lesztek, ahol én is vagyok.

Ezért nagyon fontosak tehát ezek a számok: Jézushoz kötnek bennünket. „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket.”

„… és élünk majd őelőtte.”

Olyan különös belegondolni e szavakba. Élünk majd őelőtte. És ennek az életnek nem lesz vége. Élünk Vele együtt, az Ő életadó közelségében, mindig érezve fényét, szeretetét.

A mi perc-életünk bele van oltva Jézuséba, így Őáltala részünk lesz az örökkévalóságban. Nem tudjuk, hogy milyen lesz ez pontosan, hiszen nincsenek rá szavak, sem képek. A legszebb mennyország-elképzelés is csak ócska próbálkozás, és dadogás a kimondhatatlanról, ahhoz képest, ami Jézussal majd valósággá lesz. De „eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás.”

A mára kapott Igén keresztül úgy szűrődik át az örökkévalóság, hogy az többé nem látszik megfoghatatlannak, elérhetetlen, ködös távolinak. Hanem olyannak, amiben mi is benne vagyunk. Jézussal együtt részünk lesz benne. Ezért az örökkévalóság ma hívásként érkezik hozzánk, kedves, unszoló hívásként, amit Isten Szentlelke erősítsen fel bennünk:

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz! Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára