Ne félj, csak higgy

Alkalom: 
Húsvét utáni 2. vasárnap - Misericordias
Dátum: 
2016. április 10. 10:30
Alapige: 
Mk 5,36
Audio: 

Olvasmány: Márk evangéliuma 5,21-24.35-43
Alapige: Márk evangéliuma 5,36

"Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!"

Az Újszövetségben sok történetet olvashatunk arról, hogy az Úr Jézus betegeket gyógyított. Vakok látását, süketek hallását, bénák testi épségét adta vissza, segített mindenkin, aki csak hozzá fordult. A rengeteg gyógyítás mind le sincs írva, de van néhány történet, amit részletesebben elmesél a Szentírás. Ám ezek közt is alig van olyan, ahol név szerint említi meg azt, akin segített az Úr.

A ma felolvasott igerész ilyen, megismerhetjük benne Jairust, aki haldokló kislánya miatt fordul Jézushoz. S talán nem véletlen, hogy feljegyeztetett ennek az édesapának a neve, amely azt jelenti, hogy „Isten megvilágosít”.

E név a héber „ór” szóból származik, ami világosságot jelent. Már a Biblia első soraiban találkozunk vele, amikor a Teremtéstörténet leírja, hogy az első napon teljes-mélységes sötétség uralkodott a világon, de Isten egyetlen gondolatára: „Legyen világosság!” – fény áradt szét. Ezzel a megvilágosító, fényre derítő, mindenható isteni erővel találkozik a történetben az életének talán legnagyobb sötétségében kínlódó Jairus.

Jairus tényleg sötétségben van, a halál árnyékának völgyében jár – ahogy a 23. zsoltár fogalmaz. S nem arról van szó, hogy ez az ember egy pesszimista, eleve mindent sötéten látó alkat lenne. Életének akkori sötétsége valóság: szeretett kislánya tényleg beteg, halálosan beteg.

Nemcsak ő mondja ezt, de a történetben minden kívülről érkező hang erről szól, a halál reménytelenül hatalmas sötétségéről.

Ez a hír érkezik otthonról: Ne fáraszd tovább a Mestert, leányod meghalt, vége, nincs értelme reménykedni. Erről szólnak már a háznál a gyászolók sírás-rívása és jajgatásai és az utána jövő furcsa kontraszt, a nevetésük is. Amikor kinevetik Jézust, az élet biztatását – mert hiszen vége!

Talán ismerős mindez nekünk, akkor is, ha éppen nem haldoklik a gyermekünk. Milyen jó, hogy kevesen vannak köztünk, akik veszítettek már el gyermeket – mert ez talán a gyászból is a legiszonyúbb. De vannak, lehetnek „halott dolgaink”, elveszett reményeink, saját megváltoztathatatlannak tűnő nyomorúságaink, akár saját természetünk.

S talán mondják nekünk is: Ugyan add már fel, mondj le róla és hagyd végre békén vele az Istent! Nem segíthet már ő sem, gyere haza, fordulj magadba, és keseregj tehetetlenül! Vannak, akik szívesen velünk sajnálkoznak is, vagy éppen kinevetnek-megbotránkoznak: Mindennek ellenére te még remélsz?! Mindezek után még hiszel Istenben?!

Jairus bizonyára mindent megpróbált, ami emberileg lehetséges volt, s neki sok minden volt lehetséges. Zsinagógai elöljáró, a város egyik első embere, van tekintélye, befolyásos kapcsolatai, vagyona – a legjobb szakembereket, orvosokat megtalálni, megfizetni. De hiába.

Ott a betegség ténye, a halál közelsége és végérvényessége, hiszen a lány meghalt. Hiábavaló reménykedni, csak a tehetetlenség van, az együtt siránkozók sajnálata és a mégis-hit nevetségessége.

És Jairus mégis ezzel a mégis-hittel megy tovább!

Ezzel a mégis-hittel tud elengedni minden tekintélyt, fenntartást, kétséget és másban bízást, és odaborul ama vándortanító lábai elé könyörögni. Fájdalma megtanítja az emberi valóság mögé látni: az elöljárónak meglátni önnön semmiségét, és az érkező rabbiban pedig a Megváltót!

(Mert amikor gyógyítást kér, az evangélium így idézi őt: „hina szóthé” = hogy megmentessék, hogy megváltassék!)

Jairus ezzel a mégis-hittel tud várni is. Jézus már elindul vele beteg kislányán segíteni, amikor megállítja egy másik gyógyítás. Egy tizenkét éve beteg asszony éli át az Úr szabadító erejét, s még beszélgetnek is. A meggyötört édesapa pedig nem rángatja Jézust, hogy az ő baja fontosabb, sürgősebb, nem követelőzik. Istennek engedi át az időt és tud várni.

Pedig biztos, hogy félt, hogy kétségek gyötörték. Hát még mikor megérkezett a hangos és fájdalmas üzenet: Meghalt, vége, add fel! Erős ez a sötét hang kívülről, de belülről is hangzik: Ugyan, mi értelme, Isten sem segíthet… Vegyük észre, hogy Jézus abban a pillanatban szintén megszólal, talán halkabb, de határozott biztatással: Ne félj, csak higgy!

Jairusnak pedig választania kell. Hogy melyik hangot hallja meg, melyiket fogadja el a legerősebbnek. S mégis-hite Jézusé mellett dönt!

S végül ez a mégis-hit eljut oda, hogy mindent az Úr kezébe tesz, és teljesen átengedi Őneki a vezetést. Hiszen az a sok gyászoló a háznál, a hivatásos siratók, rokonok, barátok, szomszédok, mind Jairusnak a vendégei. Ő pedig hagyja, hogy Jézus elhallgattassa és kidobja őket! (A „kiküldve” nagyon szolid fordítás, itt szó szerint „ekbalón” = „kidobva” áll!)

Jairus mégis-hite elenged és leborul, tud várni, mindennel és mindenkivel szemben Jézusra hallgat, Őt hallja meg, és engedi, hogy az életébe belépve az Úr elhallgattasson hangokat, erőket, kitakarítson dolgokat.

Isten ad ilyen helyzeteket az életünkben, vagyis sokszor maga a bűn, betegség, halál e világi uralma enged bele, vagy éppen saját gyarlóságaink. A zsinagógai elöljárónak, ennek az édesapának a története most minket kérdez: 

Tudjuk-e meglátni saját semmi voltunkat, az emberi erők kicsinységét, és mindent Isten kezébe téve Megváltónk elé borulni? Tudunk-e várni, mégis-hittel, mikor az Úr késlekedik a válasszal, vagy nem úgy segít, ahogy mi vártuk volna? Tudjuk-e a sok erős és sötét hang – sokszor a saját belső keserűségünk hangja – ellenére Jézus szelíd szavát meghallani, mint a leghatalmasabbat: Ne félj, csak higgy! És át tudjuk-e engedni életünk vezetését az Úrnak valóban? Hogy eddig oly természetes és odavalónak tűnt dolgokat kidobáljon, bizonyos látásokat és gondolkodást elhallgattasson belőlünk-bennünk?

Végül nézzük most egyedül Jézust ebben a történetben – hogy tudjuk meglátni Őt a saját sötétség-történeteinkben is!

Ő meghallgat, azonnal elindul, hogy segítsen, ha sötét hangok bizonytalanítanának, azonnal szól és biztat, aztán továbbjön, tovább közeledik felénk. Majd bejön, körülnéz, mindent lát és hall. Megfedd: Miért csináltok zűrzavart?! De vigasztal is: Nem halt meg, csak alszik. Aztán elhallgattat, kidob, selejtez, takarít – s végül egyetlen szavával, irgalmas isteni erejével életre hív. „Egeire!” – mondja – Kelj fel! Ébredj fel! Támadj fel!

Végül pedig olyan édes gyengédséggel figyelmeztet: Adjatok neki enni! A történetben a feltámasztott tizenkét éves kislánynak, annak az új életkének. De figyelmeztet minket is: Azt az új életet, hitet, reményt vigyázd, őrizd, tápláld, erősítsd, amit Jézus Krisztus ajándékozott, teremtett benned!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok."

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra ezen a héten nem lesz

• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• December 14-én pénteken 16 órakor tartja Nőszövetségünk a soron következő alkalmát. Szeretettel várjuk a nőtestvéreket!
Adventi játszóház lesz december 15-én, szombaton 15:30 órától a Gyülekezeti Házban. Karácsonyi díszek készítése, adventi történet, közös éneklés és szeretetvendégség. Várjuk szeretettel a gyerekeket, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt!
• Gyülekezetünk idén is részt vesz a közös gyertyagyújtások alkalmain. Kenesén jövő szombaton, 15-én este 18 órakor, Akarattyán pedig jövő vasárnap, 16-án 16 órakor szolgálunk. Mindenkit várunk szeretettel!
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok egész héten kaphatók voltak, és még ma is megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, már elfogyott, de utórendelést elfogadunk, kérjük a Testvéreket, szóljon, aki szeretne még venni.
• Elhunyt Hódos Jánosné testvérünk. Temetése december 14-én pénteken 15 órakor lesz. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára