Lelki önvédelem

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Dátum: 
2016. október 9. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Neh 1,3-4
Audio: 

Olvasmány: Nehémiás könyve 1,1-11
Alapige: Nehémiás könyve 1,3-4

"Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el.
Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt."

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti ószövetségi igékkel már jó ideje szépen nyomon követjük a választott népnek azt a történelmi korszakát, amikor a babiloni hetven esztendős fogság véget ért, és elkezdődhetett az újjáépítés, a hazatérés reményteli időszaka.

Ezsdrás könyve elénk tárta, hogy az első csoportokban hazatértek újjáépítették a templomot. A környező népek áskálódásai ellenére sikerült munkájuk: a templomot felszentelték, és használatbaba vették. – Most azonban Nehémiás könyve legelején kiderül, hogy milyen sok van még hátra az újjáépítés útján! Hiszen olyan állapotban vannak a hazatértek, hogy még a folytatás is veszélybe került.

Nehémiás olyan híreket kap a hazatértekről, hogy nagy bajban vannak, sőt gyalázatban élnek, és Jeruzsálem várfalain sok a rés, kapui pedig felégetve. Vagyis súlyos védelmi hiba, kiszolgáltatottság és gyengeség jellemzi Júdát, Isten népét.

Eszembe jut erről, hogy hogyan működik az embernél az immunrendszer. Ez egy egészségi önvédelmi rendszer. Talán bele sem gondolunk, amikor egészségesek vagyunk, hogy olyankor is mennyi vírus és bacilus vesz körül. Ránk tüsszentenek, várakozunk a rendelőben, beszélgetünk betegekkel. Mindaddig, amíg az immunrendszer elhárítja a támadásokat, észre sem vesszük, hogy szépen végzi a dolgát. Ha azonban legyengül a szervezetünk, az immunrendszerben védelmi hiba van, és nem tudja kivédeni a bacilusok, vírusok támadását, akkor megbetegszünk, ágynak dőlünk.

„Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.” Tudom, ijesztő ez a kép, mégis érdemes belenézni az Ige tükrébe, és megkérdezni magunktól: Vajon mi milyen állapotban vagyunk lelki értelemben? Mennyire egészséges a lelki immunrendszerünk? Megvéd-e minket azoktól a külső, lelki megbetegítő hatásoktól, amelyek folyamatosan körülvesznek minket?

Vannak legyengült állapotaink, amikor sebezhetőbbek vagyunk. Amikor sokasodnak rajtunk a terhek, amikor a feszültség miatt egymást kezdjük marni, amikor nem tudunk bízni másokban, és egyedül maradunk; Amikor nem érezzük magunkat a helyünkön, vagy nem érezzük biztonságban magunkat, szeretteinket. Ezek a lelki önvédelmi rendszerünkben olyan legyengült állapotok, amikor bizony könnyű lelkileg megbetegedni, hitben meggyengülni, eltávolodni Istentől, vagy akár szembefordulni Vele.

A hazatértek „nagy bajban és gyalázatban élnek, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el.”

Egy történelmi játékfilm képsorai jutnak eszembe: A várvédők na-pok óta tartják magukat az óriási török túlerő ostromával szemben, helyt állnak a kapuknál és falakon is. Ám egyszercsak jön a hír: találat érte az egyik kaput, az megsérült, és már meg is indultak, hogy azon a ponton áttörjenek. Mit tehetett a kapitány? Odarendelte legjobb embereit a leggyengébb pontra, amit védeni kellett. Csakhogy így védtelenül maradt a többi hely, így aztán órák kérdése volt, és a vár bizony elesett.

A lelki életünk védelmi hibái, a hitünk meggyengülése, az Istennel való kapcsolatunk megromlása is ennyire veszélyes tud lenni!

Ez a mai Ige azonban nem csupán ezzel szembesít minket, hanem azt is megmutatja, hogy milyen kiút létezik az ilyen helyzetből! Mert van kiút, nem vagyunk eszköztelenek egy ilyen tragikus helyzetben. Nehémiás példája van előttünk, akit valósággal sokkolt mindaz, amit Jeruzsálem falairól, védelmi gyengeségéről, és a nép lelkileg rossz állapotáról hallott.

Mit tett Nehémiás? Először is leborult Isten előtt, és minden félelmét, megdöbbenését, minden aggódását őszintén Elé tárta. „Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt.” Ez volt az első dolga. Nem akciót szervezett, hanem először elmondta Istennek. Persze tudjuk, hogy azután majd az akciót is megszervezi, hiszen az ő vezetésével indul majd el a második nagy hullám, hogy a várfalakat újjáépítsék. Az első dolga azonban az imádság volt.

Keresztyén, hívő emberként pontosan ez a mi feladatunk is. Ha bajban vagyunk, ha gyengének látjuk magunkat, elsőként Istenhez fordulunk, és Neki mondjuk el. Ha veszélyben érezzük a családunkat, a kapcsolatainkat, ha bajban vannak a szeretteink, vagy a ránk bízott közösségek, nem kell tehetetlenül néznünk, hogy mi fog történni! Sokkal inkább segítünk, visszük őket Isten elé! Mert nem vagyunk eszköztelenek még a nehéz helyzetekben sem, hiszen minden gondunkkal megszólíthatjuk Urunkat!

Az is nagyon lényeges Nehémiás imádságában, hogy milyen alapállást vett fel: A bűnbánat alapállását! Először nem kérni kezdett, hogy Uram, látod, mekkora baj van, kérlek, segíts nekünk. Nem, hanem először megvallotta a maga és a népe bűneit Isten előtt! Nehémiás tudott valami lényegeset, amit mi is tudhatunk: a bűnbánaton át vezet a megtisztulás egyetlen útja! Így vallott: „Vétkeztünk ellened, gonoszságot követtünk el, mert nem tartottuk meg parancsaidat.” Igen, a romlás mindig ezért következik be az életünkben. Mindig minden romlás a hűtlenségünkkel kezdődik, minden lelki védelmi hibánknak ez az okozója.

Megtisztulás csak a bűnbánat után lehetséges. Ha egy sebet nem tisztítunk meg, nem távolítjuk el a bekerült idegen szennyeződést, akkor elfertőződik, begyullad, és még nehezebben gyógyul. Ugyanez történik az elhallgatott, takargatott bűnökkel is.

Mostanában több gyülekezeti alkalmon is szóba került a 32. zsoltár, ami Dávidnak egy nagyon őszinte imádsága. Ebben így vall: amíg elhallgattam bűneimet, amíg takargattam, nem mondtam el, egyre csak rosszabb lett minden, a csontjaimban, a testemben éreztem a bűn rontását. – De aztán elhatároztam, hogy nem takargatom tovább, és bevallottam hűtlenségemet az Úrnak. Így kezdődik a megtisztulás, ezután lehet fertőtleníteni a lelki sebet, és gyorsulhat a gyógyulás folyamata.

Nehémiás is megtalálta imádságában ezt az utat. S hogy ez a gyógyulás útja volt, azt jól mutatja az a bátorság, amivel Isten hűségére hivatkozik! Még Jeruzsálem és a nép ilyen szörnyű lelki állapotában is veszi a bátorságot, hogy Isten hűségére hivatkozzon! „Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál!”

Isten hűségére mi is hivatkozhatunk. Legyünk bármilyen mélységben, bármilyen elesett állapotban, tudjuk, hogy mi Jézus kezét megfogva odamehetünk Istenhez. Így marad nyitva előttünk is a megtisztulás útja, kegyelmének és áldásának útja.

Segítsen minket az Úr, hogy ezzel az alapállással vigyük ügyeinket Őelé! Személyes dolgainkat, a ránk bízottakat, családjainkat, és gyülekezetünket egyaránt.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára