Lelki építkezés

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap
Dátum: 
2016. október 23. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Neh 13,22

Olvasmány: Nehémiás könyve 13,4-11.14-18.22
Alapige: Nehémiás könyve 13,22

"Azután megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a nyugalom napját.Ezért is emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint!"

Az elmúlt időszakban Bibliaolvasó Kalauzunk szerint Ezsdrás és Nehémiás könyve alapján végigkövettük a babiloni fogságból való hazatérés és újjáépítés korszakát. Jó néhány gyülekezeti alkalmon is kapcsolódtunk, láttuk, hogy a hazatértek hogyan építették újjá a templomot, és állították helyre a város falait. – A mai Ige Nehémiás utolsó fejezete, ami ezt a korszakot bemutatja, és őszintén szólva én ennél valami jobbat vártam. Mindazok után, ami eddig történt, valami pozitív befejezés illett volna, ehelyett újabb hibákról, eltévelyedésről, hűtlenségről hallunk.

De hát annyi erőfeszítést tett Isten népe, és olyan szépen ment minden! Nemcsak a külső építkezésre figyeltek, hanem a belső megújulásra is, emlékszünk, ahogyan Isten szavát újra felfedezték, és az annyira megérintette őket, hogy még sírni is tudtak! Azután pedig új szövetséget kötöttek Urukkal. Hát mi romlott el? Most megint mindent elölről kell kezdeni? Miért nem sikerül? Az ige alapján én két üzenetet értettem meg.

Először is azt, hogy Isten nem emberi váradalmakat teljesít be, és nem azok szerint cselekszik. Emberi módon talán úgy fejeznénk be a történetet, mint a mesékben: „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Így kívánná az igazságérzetünk. A valóság azonban sokszor nem ilyen.

Isten sokszor másképp rendezi a mi életünket is, mint ahogyan mi várnánk, vagy szeretnénk. Az Ő útjai nem a mi útjaink, döntésit nem mindig érthetjük. Mi talán így gondolkodunk: Uram, legyen vége a szenvedésnek; adj boldog befejezést; tedd meg, ami jó nekem; segíts, hogy minden jól sikerüljön; adj jó előmenetelt… Isten pedig talán így válaszol: még sok mindent nem tanultál meg, még erősödnöd kell a küzdelmekben, én azt adom, ami valóban jó neked, bár te ezt még nem látod…

Példaként gondolhatunk mai nemzeti ünnepünk kapcsán a 60 évvel ezelőtti eseményekre. A mai nehémiási történettel én abban találtam meg a párhuzamot, hogy a mi népünk is jobbat érdemelt volna. Egy ilyen nemes és bátor forradalom után a történelmi igazság alapján sokkal szebb és jobb folytatást érdemelt volna népünk. Mégis a 12 dicső és reményteli nap után a megtorlás és sötétség korszaka következett. A történelem Ura más irányba engedte a történelem folyását, és bizonyára oka volt rá, még ha mi nem is értjük.

Ebben az igében is azt látjuk: Isten nem emberi elvárások szerint cselekszik. Az Ő útjai gyakran nem esnek egybe a mi útjainkkal.

A másik üzenet is az elsőt erősíti: A megújulás, a lelki építkezés soha nem megy egy csapásra, az hosszú távú küzdelem.

Gondoljunk csak a megtérés és a megszentelődés közötti különbségre! Amikor valaki megtér, megismeri Istent, úgy dönt, hogy attól kezdve az Ő akarata szerint él, ez csak egy első lépés! Ezt követi egy sokkal hosszabb táv, amit megszentelődésnek nevezünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez életünk végéig tart. A megszentelődés útján Isten akaratát tanuljuk, a hitünk erősödik, és növekszünk Isten ismeretében. Bizony ezt az utat a sok tapasztalatszerzés mellett sok bukdácsolás is jellemzi, ahogyan Isten a próbákkal csiszolgat bennünket.

Látjuk a mai igében, hogy mennyire törékeny volt minden eredmény, amit Isten népe eddig elért!

Nehémiás elutazott egy időre, és sajnos hamar felborult a rend. A templom egyik helyiségében lakosztályt rendeztek be egy rokonnak; a papok és léviták nem az istentisztelettel, hanem saját földjeikkel foglalkoztak; a szombat napját senki nem szentelte Istennek, hanem ki-ki a saját üzleteit folytatta. Isten népe vakvágányra futott, megint elfordult Urától, ezért aztán nem volt áldás a munkájukon, nem volt békesség az életükben.

Fontos meglátnunk az Ige tükrében a mi lelki eredményeink törékenységét is. Tudnunk kell, hogy ha Isten útján indulunk el, sokkal több lelki támadásnak tesszük ki magunkat. Ez érthető is, hiszen a mi lelki ellenségünk nem fogja tétlenül nézni, hogy mi szépen erősödünk, növekszünk a hit útján. Ilyenkor sokasodnak a bukások, talán több kudarcot is élünk át, nekünk azonban annál erősebben kell ragaszkodnunk Isten szavához! Olyan sarokpontokhoz, mint pl. a történetben a 7. nap megszentelése.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Nehémiás erre a parancsolatra annyira határozottan odafigyelt! Ugyanis a hetedik nap megszentelésének középpontjában Isten és népe közötti kapcsolat áll! Újra meg újra Isten elé állni, az Ő akaratát tanulni, Igéjét hallgatni, ez segíti leginkább Isten népét, hogy Ura akarata szerint éljen, szövetségében megmaradjon.

Igen, nekünk is komolyan kell vennünk az Ige figyelmeztetését: Ha megsokasodnak is a feladataink, azokra az időt soha nem Istentől kell elvenni! Kell, hogy találjunk magunknak időt a naponkénti Bibliaolvasásra és imádságra, a vasárnapi istentiszteletre, mert ezek a lelki táplálkozás és feltöltődés alkalmai, hogy Benne erősödjünk, és munkáinkra áldást kérhessünk!

Amint Nehémiás visszatért Jeruzsálembe, újra tisztogatnia kellett. Ez volt az ő Istentől kapott küldetése. Szinte újra kellett kezdenie mindent, az egész lelki küzdelmet, takarítást. A templomot helyreállította, kitakarította onnan a lakosztályt, ami nem oda való volt; a lévitákat újra szolgálatba állította, és a hetedik nap megszentelését újra betartatta a néppel. Micsoda lelki erő és türelem kellett ehhez! Fáradhatatlanul ment az emberekhez, és mindig mondta nekik, hogy mi helyes, és mi nem, újra meg újra figyelmeztette őket.

Nehémiás küzdelméről Jézus küldetése jutott eszembe. Az, ahogyan végtelen türelemmel alakítgatta, nevelte a tanítványait. Ahogyan tanította a hozzá jövő embereket az Isten szerinti életre. Ahogyan gyógyította a sok-sok emberi nyomorúságot. Ahogyan megtisztította a templomot, figyelmeztetve ezzel Isten népét az Úr Házának fontosságára.

Jézus ezt a munkáját ma is végzi: Rajtunk, keresztyéneken, hívő embereken, Isten népén. A megszentelődés útján így nevel, alakít, formál minket végtelen türelemmel. Ennek az útnak a végcéljáról Pál apostol így ír: „míg eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.” (Ef 4,13)

Vigyük el, és forgassuk gondolatainkban és szívünkben az Igét! Kérjünk Istentől lelki látást, és türelmet az Ő munkálkodásához az életünkben, amikor különféle dolgokkal, eseményekkel lelkileg tisztogat, nevel, és formál bennünket! Ő adja meg nekünk, hogy mindezen munkáiban mi magunk is a munkatársai lehessünk!

 

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára