Legnagyobb győzelem

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Dátum: 
2016. július 24. 10:30
Alapige: 
Lk 18,15-17; Jel 3,15-18
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 18,9-14
Alapige: Lukács evangéliuma 18,15-17; Jelenések könyve 3,15-18

"Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."
"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss."

Ki érheti el, nyerheti el Isten Országát, az Istennel való közösséget? Ez a kérdése a felolvasott példázatnak a farizeusról és a vámszedőről, a rövid történetnek a tanítványok viselkedéséről a kisgyerekekkel, és a Jelenések könyvéből hangzó üzenetnek is. Ki fogja elnyerni, ki fog győzni?

Nyerés, győzelem, az igazán nyerő és győztes élet volt a témája annak az ifjúsági hétnek is, amelyen a múlt héten részt vettem. A Jelenések könyve elejéből vett, őskeresztyén gyülekezeteknek szóló levelek alapján beszélgettünk erről a fiatalokkal, tartottam előadásokat. Hadd kezdjem most egy ott elhangzott kis példatörténettel:

Egy öreg farmer éppen hazafelé tartott a munkájából, a földjéről, mikor hirdetést pillantott meg a helyi kis repülőtérnél: Tapasztalja meg a repülés izgalmát! Azt gondolta magában, hogy másnap van a felesége születésnapja, ez biztosan egy rendkívüli, emlékezetes születésnapi ajándék lenne, ha befizetné őt egy ilyen sétarepülésre a farmjuk felett. Be is ment, hogy beszéljen a pilótával, és megalkudjon vele a repülés áráról. Egy kisebb, nyitott pilótafülkés repülőről volt szó, de a farmer sokallotta a tarifát és alkudozni kezdett. Végül a pilóta beleegyezett az alacsonyabb árba, de egyetlen feltétellel: ha a farmer és felesége megállják egyetlen hangos szó, kiáltás nélkül az egész repülést. Emberünk elszántságát, hogy feleségét rendkívüli élménnyel ajándékozza meg, csak azon elszántsága múlta felül, hogy minél kevesebbet költsön, így ráállt az alkura.

Másnap reggel ők hárman felszálltak, és a pilóta mindent elkövetett, hogy kicsit rájuk ijesszen. Bukott, fordult, emelkedett és ereszkedett, még néhány hurkot is vetett. De hátul még egy pisszenés sem hallatszott, nemhogy kiáltás. Leszállás közben hátra is szólt a farmernek: Nem hittem volna, hogy kibírják! Úgy manővereztem, mint még soha, de maguk végig csendben maradtak. Azt hiszem, nyertek! Az öreg farmer visszakiáltott: Hát, majdnem te nyerted meg, fiam! Majdnem nyertél. Nem sok hiányzott, hogy felüvöltsek, amikor a feleségem kiesett…

Most nevetünk, ahogy a fiatalok is nevettek, vagy a fejünket fogjuk ettől a történettől. Pedig, Testvérek, nagyon sokszor teszünk mi is így az életünkben. Végigversenyezzük, küzdjük az életet – mi vagyunk a farmer és a felesége is – csak azt nem vesszük észre, amikor az Isten nélküli, magányos egónk győzelmei közben „kiesik” a legfontosabb! Amiről az egész szólna! Megkeményedünk, nyerni akarunk, s elfelejtjük, mi az igazán fontos. Eltorzul a látásunk.

Jézusnak a laodíceai gyülekezethez szóló levele nagyon kemény üzenet. Olyanokat mond nekik, hogy te nyomorult, szánalmas! Te szegény, vak, mezítelen! Kiköplek! Miért beszél velük így?

Laodícea városáról tudható, hogy akkoriban nagyon gazdag kereskedő város volt, arannyal teli bankokkal, amolyan kis ókori Svájc… Fejlett textilipara messze földön híres drága kelmét gyártott, orvosi egyeteme is volt és olyan igazi márkanévvel bíró kenőcsgyártó üzeme, amely gyógyításra és szépítkezésre is előállított krémeket. Mindez persze nem baj.

A baj az volt, hogy a városban élő kis gyülekezet engedte, hogy ez a tudás és gazdagság elvakítsa, magasan szárnyaltak, s közben „kiesett a feleség”. Az életben annyira nyerő, győztes közösség a legfontosabbat veszítette el. Nincs szükségünk semmire – mondták, és nem vették észre, hogy lassan már Istenre, Krisztus kegyelmére, vezetésére sem!

Mint a példázatbeli farizeus, aki elmegy ugyan a templomba, de nem kér bűnbocsánatot, megtisztulást, életvezetést, neki nincs szüksége Istentől ilyesmikre. Csak megköszöni neki, szinte gratulál Istennek, hogy ő milyen tökéletes hívő és remek ember! Nem olyan, mint az a vámszedő…

Ezért figyelmeztet levelében olyan keményen, ébresztget minket is Jézus. Lehet küzdeni az életben saját erővel, gazdagsággal, tudással, és lehet nyerni is – és csak úgy mellékesen, néhány vasárnaponként keresztyénnek is lenni. Jézus is, de az én egóm is; a hitem is, de a világi győzelmek is…

De ennek tragikus a vége!

A kilencszázas évek közepe táján történt egy szörnyű katasztrófa, amelynek során több mint ötszáz ember meghalt. Egy januári napon egy vonat hajtott be a híres spanyol El Toro alagútba, mikor a mozdony hirtelen leállt. Hátul is volt egy mozdony, ilyen esetekre, s mikor az első megállt, a hátsó mozdonyvezető beindította az övét, hogy kivontassa a vonatot az alagútból, és megszerelhessék. Ugyanakkor azonban az első mozdonyvezetőnek sikerült újra beindítani a gőzgépet, és megpróbálta folytatni az utat. Az akkori hírközlés fejletlensége miatt nem tudtak egymással kommunikálni, mindkettő csak azt hitte, hogy egyre nagyobb húzóerőre van szükség a szerelvény megindításához. Perceken át próbálták mindkét irányba vontatni, míg végül százak haltak meg szénmonoxid mérgezésben. Mert a vonat nem tudta eldönteni, ki a vezető, és merre menjen…

Nem vagy sem hideg, sem forró – mondja Jézus – ezért kiköplek! Mi azt mondjuk, hogy persze nem vagyunk ateisták, Isten népe vagyunk, keresztyének. De amikor az életünk mindennapjaiban küzdenünk kell, inkább magunk erőlködünk, és hogy mi a fontos és miért érdemes, azt sem feltétlen Istentől kérdezzük meg. Pedig döntenünk kellene, vagy-vagy!

Persze, ebben a földi életben nincs teljes megérkezés, egyszerre vagyunk megváltottak és esendők, megszentelődők de gyarló bűnösök, messze sem tökéletesek. Istentől szeretettek és Istent szeretők vagyunk, de munkálnak bennünk az emberi indulatok, önzések és önteltségek.

Ennek állandó feszültségében a megoldásról beszél Jézus a laodíceai hívőknek is, s ez a megoldás a kapcsolat. Élő kapcsolat Krisztussal!

Azt mondja: Éntőlem vegyél aranyat, igazi és örök gazdagságot, mást és sokkal többet, mint amit e világon kiharcolhatsz! Éntőlem végy szemgyógyító írt, tisztán látást, hogy lásd jól magadat, a másikat, és hogy mi az igazi érték! Éntőlem kérj tiszta, szépséges ruhát, mert le tudom vetni minden szennyedet, és elfogadlak téged teljesen, mert szeretlek!

Az Ővele való élő kapcsolat a megoldás, és erre példa a kisgyermek is. Nem a „gyermeki ártatlanság” miatt méltó Isten Országára, hanem mert kis élete minden percében átéli kiszolgáltatottságát, az őt szerető felnőttekre való rászorultságát, és végtelen bizalommal ráhagyatkozni tud. Kér szüntelenül. Táplálékot, oltalmat, vezetést, életet! Ez lehet a mi életünk is.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára