Jézussal imádkozni

Alkalom: 
Húsvét utáni 5. vasárnap - Rogate
Dátum: 
2016. május 1. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Jn 17,1-3
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 17,1-9
Alapige: János evangéliuma 17,1-3

Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent."

A mai vasárnap régi latin neve Rogate, vagyis „kérjetek”, ezért ezt az imádság vasárnapjának is nevezik. A felolvasott igében egy olyan imádság van előttünk, ami a legjobb mintát adja nekünk saját imádságunkhoz, hiszen itt Jézus imádkozik. Ráadásul a bibliai helyzetből úgy tűnik, hogy tanítványai is ott voltak a közelében, és hallották őt, Jézusnak pedig ez nem volt ellenére. János evangélista is nyilván így tudta leírni, így adatott meg nekünk, hogy ma mi is olvashassuk.

Ahogyan Jézus imádkozik, azzal bennünket tanít.

Mindjárt az elején a megszólítás gyermeki egyszerűségével: „Atyám”, ilyen egyszerűen, csak megszólítja, és mondani kezdi, ami a szívén van. Ahogyan régi barátok az utcán odalépnek egymáshoz: Szia, mi van veled? Ráérsz ma este? Tudnál segíteni? Ahogyan a gyerekeink, vagy közeli rokonaink beszélnek velünk.

„Atyám” – Ilyen egyszerű: megszólítjuk Őt, és elmondjuk, ami a szívünkön van. Egy barát bizalmával és természetességével, egy gyermek egyszerűségével mehetünk oda Istenhez.

Nemcsak az imádság, hanem az Édesanyák vasárnapja is ez a mai. Hálát adunk az édesanyákért. Felsorolni lehetetlen, hogy mennyi mindent köszönhetünk nekik, hiszen nemcsak dolgokkal, gondoskodással, ellátással, hanem magával az élettel ajándékozott meg minket Isten az édesanyánkon keresztül.

Kézenfekvő az ő példájuk az Igéhez: Gondoljunk csak egy kisgyermekes édesanyára, hogy milyen magától értetődő természetességgel megy oda hozzá gyermeke! Előfordul, hogy naponta több százszor is elhangzik a megszólítás, hogy „anya”, mert a gyermeknek szüksége van valamire, mert éhes, vagy mert fáj valami. Jézus arra biztat bennünket, hogy mindenféle szükségletünkkel mi is ugyanilyen természetességgel és bizalommal fordulhatunk Istenhez.

Jézus imádságában azt is látjuk, hogy rögtön a megszólítás után elmondja, hogy éppen milyen helyzetben van. Mindenestől Isten kezébe adja magát. „Atyám, eljött az óra”. És milyen óra? Nem sokkal azután, hogy Jézus itt befejezi főpapi imáját, már jönnek is a sötétség követei: az áruló Júdás és a katonák. Azután pedig kihallgatják Jézust, majd jön a kigúnyolás, a szenvedés és a halál.

Ilyen óra közelített el Jézus számára: a szenvedéseinek kezdete. Jézus pedig mindezt Atyja kezébe teszi. „Tekintetét az égre emelve imádkozik: Atyám…” Nem lefelé néz, ahogy mi teszünk gyakran, hanem felemeli fejét és tekintetét, és megszólítja Őt.

Igen, ilyen helyzetekben is fontos, hogy van-e valaki mellettünk. Valaki a közvetlen közelben, akit megszólíthatunk, akihez gyermeki bizalommal bújhatunk. „Atyám, eljött az óra.” Atyám, sötét idők jönnek, félek, de köszönöm, hogy te mellettem vagy!

Milyen idők járnak miránk? Milyen óra jött el? Lehet, hogy nekünk is, ahogy az igében Jézusnak, a sötétség ideje. Félelmes idők, talán mert családunkban vagy személyes életünkben viharfelhők gyűlnek. Vagy talán az egészségünk romlása miatt, vagy szerettünk leépülése miatt. De az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg: úgy érezzük, hogy jól megy a szekér, lendületben van az életünk, és jól alakul minden, amibe belekezdünk. Talán éppen jó társat találtunk, benne pedig támaszt, segítséget.

Bármilyen óra jött is el, nagyon fontos, hogy újra meg újra emeljük Istenhez tekintetünket, ahogyan itt Jézus teszi. Találjunk időt, hogy naponként megszólítsuk Őt, beszélgessünk el Vele a dolgainkról, helyzetünkről, és tegyük kezébe életünket.

„Atyám, eljött az óra…”

Jézus aztán az imádságában beszél arról is, hogy mi a terve az övéivel. Az, hogy „mindazoknak, akiket az Atya neki adott, örök életet adjon.”

Olyan gyakran emlegetjük ezt a kifejezést, beszélünk az „örök élet”-ről, de vajon mi is ez? Hogyan is kell érteni az örök életet? Mire gondolunk, amikor ezt kimondjuk? Talán valami túlvilági életre, másik dimenzióra. Angyalok karára, halál utáni boldogságra. Nos, hát ezeket is jelenti, de van itt egy fontos mondat, hogy Jézus maga hogyan is érti!

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged…” Tehát itt kezdődik, a földi életben! Nem a távoli jövő ködös homályában, a síron túl! Nem úgy van, hogy itt szenvedünk, az pedig a jutalmunk lesz! – Itt kezdődik, itt dől el! Az örök életet Jézus ide horgonyozza, az itteni életünkbe.

Ákos egyik dalának refrénje azt ismételgeti kitartóan: „Minden most kezdődik el, ahogy dobban a szíved; minden most kezdődik el, ahogy hinni sem mered…” Igen, tudjuk ezt nagyon jól: a mai döntésünk a holnapunkat is meghatározza. Amit megteszünk, vagy nem teszünk meg, hatással van a továbbiakra. Amit megeszünk, akár mérget akár vitamint, azon a jövőnk, az életünk múlhat.

Jézus is erről beszél az örök élettel kapcsolatban. Itt az életben, most tudom megismerni Istent, a mostani hitem, a mostani döntésem az alapja a továbbiaknak. Jézus ezért köti a mostani életünkbe az örök életet, mert itt kezdődik az út, ami aztán Hozzá, az örök boldogságba vezet.

Az örök élet ott kezdődik, hogy megismerni Istent. Vigyázzunk azonban ezzel a kifejezéssel, hiszen az ismeret alatt leginkább valami elméleti tudást szoktunk érteni. Mint amikor valaki beleássa magát egy témába, utána olvas, információkat gyűjt. Jézus azonban nem ilyen elméleti megismerésről beszél.

„Ismer”, „megismer” – a bibliai, és különösen is az ószövetségi gondolkodásmód szerint ez a lehető legmélyebb ismeret. Akár olyan mély ismeret, ahogyan férj és feleség kapcsolatában ismerik egymást. Testi-lelki megismerés, ami teljességgel hatással van a mindennapokra. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ismeret megváltoztatja az ember életét.

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged.”

Segítsen bennünket Isten, hogy kihasználjunk minden lehetőséget, hogy így ismerhessük Őt: testestül-lelkestül, teljes valónkkal. Merjünk közel menni hozzá, olyan gyermeki közelségbe, ahol már érezni lehet biztonságot adó szeretetét, ahol már nem kell félni semmitől!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Kegyelemből van üdvös-ségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."

(Efézusi levél 2,8)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés  templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük szeretettel a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára