Isteni hajlék

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Dátum: 
2016. június 5. 10:30
Alapige: 
Ef 2,17-22
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 2,1-20
Alapige: Efézusi levél 2,17-22

"Eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által."

Ebben az igerészben Pál apostol a templom épületének képét használja egy gyülekezet, Isten népének leírására.

Eszembe jutott erről a képről egy konkrét templom épülete, amiről egy hírben, riportban olvastam. Egy németországi evangélikus templomot, amely már régóta üresen, használaton kívül állt, mert a gyülekezet kihalt, kifogyott belőle, eladott az ottani egyház. Egy új, élő közösségnek, a betelepülő nagyszámú muszlimoknak, akik hitüket szerették volna gyakorolni, de nem volt hol. Ők megvásárolták, és kicsit át is építették, így lett a valamikori evangélikus keresztyén templomból iszlám mecset.

Lehet ezen a híren megdöbbenni, szomorkodva sóhajtozni, meg a migráns-válságot emlegetni, ahogy ez napjainkban gyakran megtörténik. De én azt gondolom, hogy az igazi gond és ok a szomorúságra a kiüresedő keresztyénség.

Van keresztyén múltunk és keresztyén kultúránk – mondogatjuk itt Európában, és – jogosan – mutatunk rá templomainkra is, amelyek ott magasodnak minden városban, falucskában, bárhol, ahol emberek élnek. De mindennek akkor van csak élő és igazi tartalma, jövője és nemcsak múltja, ha tudjuk, hogy micsoda is valójában egy templom!

Egy templom épülete kövekből, esetleg fából épül, kézzelfogható, evilági anyagokból, e földi valóságnak egy konkrét helyén. Stílusa pedig magán hordozza egy történelmi kor jegyeit, az emberi történelem egy pontjának közízlését. Mert azok az emberek, az a közösség építi fel, és teszi templommá, amely belakja, amelynek az otthonává lesz.

Mert valóban otthon a templom, még ha nem is lakik benne a mindennapokban senki, mert lelki otthon! Sokkal több és más, mint egy szimpla közösségi ház, amiben szintén összejönnek, együtt vannak és szép és jó és értelmes dolgokat csinálnak emberek.

Mert ugyanakkor a templomot Isten építi fel! Az Őbenne való hit. Isten az, aki „lakja”, az Ő jelenléte teszi igazi templommá. Itt nemcsak mi jövünk össze, nemcsak mi beszélgetünk, énekelgetünk és „lelkizünk”, Hanem Ő szól hozzánk, Ő beszél velünk. Isten az, aki meghallgat, hangosan kimondott imádságokat, de csendben elsóhajtott, csak végiggondolt fohászainkat is. Ő az, aki vigasztal, ránk szól, erősít és megtisztít, újra formál minket. Velünk van. Ő az, aki befogad minket, és otthont ad a lelkünknek, ahogy a zsoltárban is énekeltük: Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Pál apostol egy gyülekezetet ír le úgy, mint templomot. Amely valóban prófétákra és apostolokra, a sok száz évvel előtte élt és a közelmúltban érte fáradozott emberek munkájára épült. Ahogy a mi gyülekezetünk is. Kiválasztott emberek hite, munkája, áldozatos fáradozása építette.

De az alapkő mégis, mindig, minden esetben és gyülekezeti közösségben: az élő Jézus Krisztus!

Az ajtók, ablakok valóban nyitottak erre a földi világra, hiszen abban élő, onnan érkező embereket hívnak és fogadnak be, de a templom-gyülekezet falainak igazi erejét mégis Isten hatalma és szeretete adja.

A lámpákban és reflektorokban a XXI. századi elektromos áram világít, de az igazi világosság mégis Isten jelenléte maga! Az a világosság, amely áramszünetben is fénylik, amely belénk tud ragyogni: az Ő Szentlelkének jelenléte és békessége.

A bibliaolvasó kalauzunk által mai napra kijelölt igeszakasz, mivel nemrég kezdtük olvasni Lukács evangéliumát, éppen a karácsonyi történet. Elsőre úgy tűnhet, nem nagyon illik ide június elejére, sem pedig az alapige üzenetéhez. Éppen ellenkezőleg!

Mert a legtökéletesebb, első valóban igazi templomról szól, aki az emberré lett Isten Fia, a földre született Krisztus!

Jézus Krisztus, a Mindenható Isten Egyszülött Fia, elhagyta isteni-mennyei dicsőségét, és irántunk való szeretetéből eljött erre a földre. Egy teljesen konkrét földrajzi helyre, az emberi történelemnek egy teljesen konkrét időpontjában megszületett egy kisbabában.

Ezért hangsúlyozza annyira részletesen Lukács, hogy kik voltak akkor a történelem nagy személyiségei, császár és helytartó, a népszámlálás idején. Ezért olyan fontos leírni, hogy valóságos emberi közösségbe jött el Isten, egy kisiparos családba, egyszerű pásztorok közé.

Igen, a Megváltó testének temploma evilági, emberi anyagból épült fel, egy édesanya méhében, emberi sejtekből.

Benne mégis egy természetfeletti fordulat történt, az evangélium, az üdvösség lett jelenvalóvá. Isten, aki persze mindig és mindenütt jelenvaló, akiben az egész lét, a világ van és egyáltalán létezhet, mégis, eddig soha nem látott és el sem gondolhatott módon belépett a világba: emberré lett!

Ő a legtökéletesebb templom, és csakis Őáltala lehet minden emberi valóban templommá. Emberi építmény, emberi közösség, igyekezet, erőfeszítés, munka – mégis Isten házává!

Nézzünk így a mi templomainkra! Falain belül Isten fogad be minket önmagába: valóban Ő a mi hajlékunk. A mi lelkünknek otthona. A világ békétlenségeiből, mindennapjaink feszültségeiből, a saját belső békétlenségünkből Ő fogad be az Ő békességébe, hogy megnyugvást, oltalmat és megújulást adjon nekünk.

És így nézhetünk önmagunkra is. Egyenként és közösségként is – bár magunktól lehetetlen – Isten Szentlelke által lehetünk élő templomokká. Ha befogadjuk magunkba az Urat, aki befogadott minket. Ha az Ő szava hat, jelenléte ragyog bennünk, lehet a gyülekezetünk, az életünk Isten hajlékává.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."

(1 János 5,4)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra: kivételesen elmarad!
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban

• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• A Dunántúli Kerületi Nőszövetség október 19-n, szombaton 10.00 órakor hálaadó ünnepi istentisztelet keretében ad hálát 25 éves szolgálatáért a pápai református Ó-Templomban. Szeretettel várják nemcsak az asszonyokat, hanem a gyülekezet minden érdeklődő tagját!
• Az elmúlt héten utolsó földi útjára kísértük Gyenge Béláné (Frák Katalin) testvérünket, aki életének 89. esztendejében ment el e világból október 2-án. Temetése október 9-én 13 órakor volt a katolikus temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára