Isten szeretet

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2016. augusztus 21. 10:30
Alapige: 
1Jn 4,7-13
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 13,1-20
Alapige: János 1. levele 4,7-13

"Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk."

János apostol számára talán a legfontosabb szó, fogalom a szeretet. Ebben a világban sokan gondolják, hittől-vallástól függetlenül is, hogy ez a legnagyobb és legszebb emberi érték, a szeretet. De talán e szó hallatán az a kellemetlen érzés is felmerül bennünk, hogy mennyire elcsépeltté és kiüresedetté vált ez a fogalom. A perikópa rend szerinti ige ma mégis ezt hozza elénk, és hív bennünket végiggondolásra, úrvacsora előtti őszinte önvizsgálatra és Isten Igéje megújító üzenetének befogadására.

Képesek vagyunk-e valóban a szeretetre?

Egy nemrég olvasott kis történet jut eszembe egy családról, akik autóbalesetet szenvedtek. A szülők és a nagyobbik gyerek könnyebben sérült, de a fiatalabbik fiú súlyosan megsebesült, gyors beavatkozásra – és ahhoz vérre volt szükség. A bátyja vércsoportja megegyezett az övével, így az édesapa leült a nagyfiú mellé, és elmagyarázta neki, hogy a kistestvére milyen rosszul van, és miért van szükség az ő vérére, hogy öccse életben maradhasson. Rövid hallgatás után a nagyfiú így felelt:

– Jól van, apa, odaadom a véremet Öcsinek, hogy meggyógyulhasson!

A kórházban talán fél liternyi vért ha vettek a báty vénájából, míg az édesapja végig ott ült mellette. Mikor kivették a tűt, nagyfia odafordult hozzá, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:

– Apa, akkor most mikor halok meg?

Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy nagyobbik fia félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen…

Ki képes igazán a teljes szeretetre?

Elmondhatjuk magunkról persze, hogy szeretünk, hogy szeretetkapcsolatokban élünk. Ilyen a lángoló, önátadó szerelem, a hűséges házastársi szeretet, a szeretet a testvérek között, akik mindig számíthatnak egymásra, a ragaszkodó gyermeki és az odaadó szülői szeretet, a költői művekben is sokszor megfogalmazott csodálatos anyai szeretet vagy éppen a tegnapi ünnep kapcsán a hazaszeretet! Sorolhatnánk, mert ismerjük ezeket.

De ha igazán őszinték vagyunk, meg kell vallanunk, hogy milyen sokszor kudarcot vallunk a szeretetben, milyen sokszor követünk el hibákat, rontunk el dolgokat az emberi kapcsolatainkban, mennyire tökéletlen a mi szeretetünk. Nem is lesz tökéletes soha.

János nagyon határozottan kimondja, hogy nem az a SZERETET, ahogyan mi emberek szeretünk.

Ennek egészen lehangoló példája az a múlt századi sláger, ami sokaknak eszébe juthat a felolvasott igerészről: Szeressük egymást … gyerekek! A dal szerint az élet csak egy színes álom, ami hamar el is száll, aztán magába zár a sír, és vége – nincs tovább. Kacagjunk hát, amíg lehet, meg szeressük egymást, ahogy tudjuk, és tegyük magunkat boldoggá. Siralmas.

Ez a negédes szirup valami hamis és üres érzelmeskedésről, és mélységesen keserű önzésről szól. Éppen ez a kiüresedett és elcsépelt „szeretet” szó hazug, a valóságban teljesen erőtlen romantikája.

De még veszélyesebb az az emberi szeretet, ami viszont annyira komolyan veszi önmagát, hogy bálvánnyá, istenpótlékká válik.

Kamaszkoromban láttam néhányszor azt a különös építményt, mely Székesfehérvárnak egy hétköznapi utcájában áll, és Bory várnak hívják. Akkori gyülekezetem hittantáborai a Velencei tó partján voltak, és a lelkészeink ide is elhoztak minket, mi pedig körbecsudáltuk az a soktornyos, cifra, miniatűr kis kastélyt, ami groteszk módon szinte teljesen betonból épült. Egy hajdani építész emelgette negyven éven át, a felesége iránti hatalmas szerelme jeleként.

A „vár” tele van díszítésekkel, műalkotásokkal és feliratokkal. Az egyik éppen a felolvasott igénkből idéz: Isten szeretet. De így folytatja: a Szeretett az Isten… Lelkipásztorunk mindig megállított itt minket, és rámutatott, hogy mennyire úgy tűnik, a Bibliából van az idézet, s valójában mennyire nem.

Alatta egy vers olvasható, amit az építész imádott feleségéhez írt: „Én Téged imádlak, én Téged szeretlek, én Tebenned érzem az égi kegyelmet. Szívem templomának glóriás keresztje, a porba borulok fényednek előtte.”

Van, mikor a szerelem lesz bálvánnyá, lehet azzá a hazaszeretet, vagy a gyermek-unoka szeretete is. De mindezekre igaz, amit kimond az ige: nem ez a SZERETET.

Isten igéje önvizsgálatra hív, leleplez, de vigasztal és ígéretet is ad. Mert igaz ugyan, hogy testi szemmel Istent soha senki nem látta, de Ő igenis láthatóvá lett ebben a világban az Ő kiárasztott szeretete által!

Ez az Ő tökéletes szeretete, ami élteti ezt a teremtett világot, amiért a mai új kenyér ünnepén is hálát adunk. Amint Berzsenyi is megfogalmazza, Istent a bölcs lángesze fel nem éri, léte világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet. Mégis látható, mert szélvésznek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál hirdeti keze nagy alkotásait.

De még tökéletesebben megtapasztalhatóvá lett az Ő végtelen szeretete a testté lett Isten Fiában. Abban, hogy Egyszülöttjét küldte el ebbe a földi valóságba, hogy engesztelő áldozat legyen bűneinkért, és éljünk Őáltala. Az Ő vére által, amit valóban mind odaadott értünk, hogy megmentsen minket. Ez a SZERETET.

És a legcsodálatosabb, hogy lehet ez a szeretet a miénk is, bennünk is. Ha először bűnbánattal megvalljuk, hogy a mi emberi szeretetünk, minden jószándékkal és igyekezettel sem tökéletes, ha megismerjük és hálával elfogadjuk az Ő kegyelmes szeretetét, és végül, ha befogadjuk Őt az életünkbe, ha elkérjük az Ő Lelkének ajándékát.

Ha engedjük, hogy Ő éljen, szóljon, cselekedjen, szeressen bennünk és általunk.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára