Isten akarata

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Dátum: 
2016. augusztus 28. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Krón 25,20
Audio: 

Olvasmány: 2 Krónikák 25,17-24
Alapige: 2 Krónikák 25,20

"De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek..."

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti mai ószövetségi ige a választott nép történetének egy kevéssé ismert időszakába nyújt bepillantást.

A királyság korában messze túl vagyunk Dávid és Salamon dicsőséges uralkodásán. Az ország kettészakítva, két külön királyság alatt éli életét, gyakoriak a civakodások, a testvérháborúk.

Az északi országrész királya Jóás, aki a krónikás szerint nem Istennek tetsző módon vezeti az országot. A déli országrészben Amacjá uralkodik, ő ebből a szempontból felemás ember. A krónikás értékelése szerint: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.” És valóban, ennek megfelelően alakul az ő élete és uralkodása is.

Előbb sikeres harcot vív a dél felőli nagy ellenség, Edóm ellen. Ekkor még enged Isten vezetésének, és a próféta szava szerint hajlandó csökkenteni a sereg létszámát. Azután óriási hibát követ el: a legyőzött Edóm bálványisteneit is magával hozza Jeruzsálembe, és a maga isteneivé teszi azokat, hódol előttük. Érthetetlen egyébként, hogy miért teszi ezt, hiszen az akkori közfelfogás szerint a legyőzött nép istenei is gyengék. Mindenesetre ez fordulópont Amacjá uralkodásában. Isten ettől kezdve elfordul tőle, ő pedig csak veszít. Belemegy a testvérháborúba Jóással, és veszít. Legyőzött vazallusként ugyan a helyén hagyják, de lerombolják a várost, és elviszik a templom és a királyi palota minden értékét. Élete úgy ér véget, hogy egy összeesküvésben meggyilkolják.

Ami engem megfogott Amacjá történetében, és talán tanulságos lehet mindannyiunk számára, az, hogy hogyan jelenik meg Isten szála ebben a nagy emberi kuszaságban. Hogyan valósul meg Isten akarata az ő életében? Mert az igéből egészen nyilvánvaló, hogy Isten szándékai valósulnak meg, akár így, akár úgy alakul a sorsa.

Mi az Isten akarata? Hívő, keresztyén emberként ez a legalapvetőbb kérdésünk. Mit akar velem Isten? Mik a szándékai az életemmel? Hova állít, és mit bíz rám feladatként? Hol vagyok a helyemen az életben? Hogyan valósul meg rajtam Isten akarata?

Az igében ez a kérdés ott jön elő világosan, amikor Amacjá az Edóm elleni diadaltól megittasulva csatába hívja Jóást, az északi királyt. Ő a kihívásra egy gúnyos hasonlattal válaszol: olyan kevés vagy hozzám képest, mint a libanoni bogáncskóró a libanoni cédrushoz képest. Az első állat eltapossa. Maradj inkább otthon! Ne vonulj fel ellenem, mert veszíteni fogsz! „De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe essenek.” 

„Isten azt akarta.” Az itt szereplő héber kifejezésekből az derül ki, hogy „Istentől” való, ami itt történik, és az egészben benne van egy célszerűség is: „avégre” történnek a dolgok Amacjával. Isten terve szerint. Belement a vesztes csatába, és senkire nem hallgatott, mert „Isten azt akarta”, hogy így alakuljon a sorsa.

Isten akarata. Súlyos és mély tartalmú kifejezés ez, és bizony sokszor nem vesszük eléggé komolyan. Túl könnyedén rámondjuk dolgokra, eseményekre, hogy Isten akarta így. Mi Isten akarata? Erről a témáról filozófusok és teológusok annyit értekeztek, hogy az írásokkal könyvtárakat lehetne megtölteni.

Mi Isten akarata? Ha erre egyszerű választ keresünk, akkor azt mondhatjuk: Isten akarata mindaz, ami az Ő örök és bölcs terve szerint történik ebben a világban, az életünkben. Ha csak egy kicsit is belegondolunk, hogy ennek milyen széles dimenziói vannak, beleborzongunk.

Hiszen Isten akarata megy végbe attól kezdve, hogy a világmindenség létrejött. Isten örök és bölcs terve van abban, ahogyan az univerzum kialakult, benne a mi naprendszerünkkel, és benne a mi Föld nevű bolygónkkal, amelyen életre alkalmas feltételek vannak. Isten örök terve megy végbe abban is, ahogyan a különféle népek, nyelvek kialakultak. Abban is, ahogyan mi magunk is beleszülettünk egy népbe, nyelvbe és kultúrába. És abban is, ahogy Isten erővel, tehetséggel, képességekkel ruház föl bennünket az életre.

És mindezeken túl hogyan is valósul meg Isten akarata egészen konkrétan és kézzelfoghatóan, a hétköznapi életünkben?

Egy újszövetségi történet jut eszembe példaként, ami szépen megvilágítja ezt. Pál és Szilász missziói útjáról az Apostolok Cselekedetei számol be (16. rész). Itt azt olvassuk, hogy Pálék végig akartak menni egy eltervezett útvonalon, hogy hirdessék az evangéliumot, és amikor be akartak menni egyik városba, a „Szentlélek nem engedte őket”. Aztán nem sokkal később ugyanez ismétlődik: „Jézus Lelke nem engedte őket” egy másik irányba sem. Végül aztán egy üzenetből azt értették meg, hogy nekik Macedónia felé kell folytatniuk az útjukat. Volt nekik egy emberi tervük, de Isten másképpen akarta, más tervet készített, másfelé irányította őket!

Vajon hogyan válhatott számukra világossá Isten akarata ebben a konkrét helyzetben? Minden bizonnyal úgy, hogy hűségesen Istenre figyeltek, és imádkoztak. És talán Isten külső jelekkel is vezette őket, talán bezárt előttük kapukat, talán betegség is jöhetett közbe, talán volt egy fontos találkozás, és végül megnyílt előttük az a bizonyos kapu, ami Isten akarata szerinti volt.

Ma is hasonlóképpen történik ez. Hívő emberként a legfőbb célunk, hogy Isten terve, akarata rajtunk keresztül is megvalósuljon. Hogy megtaláljuk azt a bizonyos helyet, és azt a bizonyos feladatot, ami az Ő örök és bölcs terve szerint való. Ahol azt éljük át, és azt érezzük, hogy igazán a helyünkön vagyunk. Tesszük, amit Isten ránk bízott, ott, ahova Ő állított bennünket.

Isten a maga akaratát, tervét ma is az Ő Igéjéből, az imádkozó és Rá figyelő embernek mutatja meg Szentlelke által. És persze emellett külső jelekkel is segít, vezet, terelget minket. Talán bezár előttünk egy-egy ajtót, talán beleenged egy betegségbe, hogy lelassítson kicsit, mert magunktól nem vagyunk hajlandók. És talán ad találkozásokat, amik egyáltalán nem véletlenül történnek, és ad fontos beszélgetéseket. Sokféle eszköze van Istennek.

Itt van előttünk az új tanév a maga új erőpróbáival, kihívásaival. Sokan visszaülnek a padokba, de eggyel magasabb szinten kell teljesíteni. Mások új iskolát kezdenek, fontos, életre szóló döntések születnek.

Ajándékozzon meg minket Isten az Ő Szentlelke bölcsességével, Rá figyelő, imádságos szívvel, hogy megértsük, és elfogadjuk az Ő terveit!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára