A hamis sáfár

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Dátum: 
2016. július 17. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Lk 16,8.9
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 16,1-12
Alapige: Lukács evangéliuma 16,8.9

"Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett...
Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba."

A hamis sáfár példázata első olvasásra minden jó érzésű embert megbotránkoztat. Jézus egy csaló embert állít elénk példaképül?

A sáfár egy-egy gazdaság vagy kereskedőház ügyintézője volt, az úr őt bízta meg a pénzügyek és gazdaság teljes irányításával. Egy ilyen sáfárról szól a példázat: bevádolják uránál a vagyon eltékozlásával, ezután még többet csal, adósleveleket hamisít, végül döbbenten olvassuk, hogy ura megdicséri őt, hogy okosan cselekedett.

A példázatbeli úr dicséretéhez Jézus is csatlakozik. Márpedig abban egészen biztosak lehetünk, hogy Jézus nem csalni és lopni tanít bennünket. Érdemes tehát megkeresnünk, hogy akkor vajon minek is szólt a dicséret? Mit tanulhatunk mi a hamis sáfártól?

Először is azt, hogy felismerte az alkalmas időt, és gyorsan cselekedett. Amikor megtudta, hogy ura számon kéri őt a vagyon hűtlen kezelése miatt, átértékelte addigi dolgait, és úgy döntött, barátokat szerez, így biztosítja jövőjét. „Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek…”

Miért is volt ennyire fontos, hogy felismerte az alkalmas időt? Ennek megértéséhez érdemes felidézni, amit az újszövetségi időszemléletről tudunk. A „kronos” azt az eltelő időt jelöli, ami ott ketyeg az óráinkon, és lepereg a naptárainkon. Ez a mérhető idő, az órák, napok, évek egymásutánja. A „kairos” (alkalom, alkalmas idő) azonban kiszámíthatatlan. Az életünkben ez egy-egy megnyíló lehetőséget jelent, egy olyan időszakot, amit ha elszalasztunk, többet nem tér vissza. Nem tudhatjuk, hogy jön-e majd másik lehetőség, s ha igen, mikor. Egy-egy ilyen „kairos” tehát gyors döntést és cselekvést igényel részünkről.

Az apostol így figyelmezteti a hívő embereket: „Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,15-17)

A hamis sáfár felismerte az alkalmas időt, nem halogatta a döntést, azonnal cselekedni kezdett. Ezért jár neki a dicséret.

Bárcsak mi, Krisztus-követők is így felismernénk az Istentől elénk készített helyzeteket, az előttünk megnyíló lehetőségeket, az Isten készítette találkozásokat!

Bizonyos értelemben mindannyian sáfárok vagyunk, vagyis Isten megbízottjai. Urunk ránk bízott anyagi és lelki javakat, amikkel kapcsolatban felelősséggel tartozunk. Tőle kaptuk tehetségünket, egészségünket és erőnket is. És talán ránk bízott embereket, szeretteinket, közösségeinket, gyülekezetünket. Mindezekkel kapcsolatban számadással tartozunk Istennek.

„Adj számot sáfárságodról!” Vajon tudtunk-e jól élni a nekünk adott javakkal és lehetőségekkel? Felismerjük-e az Istentől kapott lehetőségeket az életünkben? Vizsgáljuk meg magunkat ebből a szempontból!

A másik dolog, amiben tanulni lehet a hamis sáfártól, hogy az anyagi javakat valami magasabb rendű célra használta fel. Felismerte, hogy csak úgy menekülhet meg, ha mostantól nem magának tartogatja az anyagiakat, hanem barátokat szerez, hogy jövőjét velük biztosítsa.

A hamis sáfár változtat eddigi gyakorlatán, mostantól nem magának gyűjtöget, hanem ura adósait teszi lekötelezettjeivé.

Az adóslevelek mindig a sáfároknál voltak letétbe helyezve. Egyesével magához hívta tehát ura adósait, és újra íratta velük az adóslevelet csökkentett adóssággal. A példában az első adós kb. 3600 liter olajjal tartozott, ami kereskedelmi mennyiség. A sáfár elengedte adóssága 50 %-át. A második adós kb. 36000 liter búzával tartozott, neki 20 % kedvezményt adott. Mindkét eset hozzávetőleg 500 ezüst dénár értékű adósság volt. Még a kisebb kedvezmény is igen jelentősnek számított.

Így kötelezte el őket egymás után, így érte el, hogy az adósok hálásak legyenek neki. Így biztosította, hogy amikor majd ő bajba kerül, valaki közülük biztosan meg fogja majd segíteni.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a hamis sáfár módszere egyáltalán nem követendő! Ez a példázat nem arra buzdít, hogy a másét nyugodtan elherdálhatjuk, vagy okiratot hamisíthatunk.

Amire viszont buzdít, az egyfajta helyes szemlélet, mely az anyagiakat a megfelelő helyre teszi. Ne váljon fontosabbá a pénz az életünkben, mint amennyire muszáj. Az anyagiaknak csak annyi jelentőséget tulajdonítsunk, amennyi megilleti. Használjuk az anyagi javakat valamilyen magasabb rendű cél elérésére.

„Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”

Jézus mondatának első fele még az itteni életünkről, az anyagi javainkról szól. A hamis mammon a pénz megszemélyesítője. Ebben a földi életünkben mindannyiunknak foglalkozni kell a pénzzel, használjuk azt, élünk vele mint eszközzel.

De figyeljük csak Jézus mondatának második felét: az örök hajlékokról, az örök életünkről szól! Úgy gazdálkodjunk az anyagi javainkkal, és úgy használjuk értékeinket, hogy közben a végső, magasabb célt tartjuk szem előtt! Úgy éljünk anyagi javainkkal, hogy Isten előtt meg tudjunk állni hűségben! Mindvégig tudnunk kell: Ebben a világban e világ javaival élünk, de a mi végső célunk az Istennel való örök boldogság. Ehhez legyen méltó minden, az anyagi értékeinkkel kapcsolatos döntésünk.

A példázatbeli sáfárnak elég volt, hogy csak saját földi életét és jövőjét biztosítsa. A mi számunkra sokkal többről van szó: minket az „örök hajlékok”, Isten nekünk adott üdvígérete kötelez hűségre és tisztességre.

A példázat kérdőjelekkel fejeződik be. Nem tudjuk, mi történik a sáfárral. Nem tudjuk, hogy ura, aki megdicsérte, hogy okosan cselekedett, végül tényleg elmozdítja-e a sáfárságból. Talán mindegy is.

Nekünk ennél sokkal fontosabb az a dicséret, amit kapott: „okosan cselekedett”.

Segítsen minket is a mi Urunk okosan cselekedni és okosan élni. Adjon bölcsességet, hogy jól felismerjük az alkalmas időket, a nekünk adott lehetőségeket! Adjon bölcsességet, hogy minden értékkel, amit ránk bízott, úgy tudjunk gazdálkodni, mint akik Neki tartoznak elszámolással!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Valahányszor megtet-tétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."

(Máté evangéliuma 25,40)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

Presbiteri gyűlést tartunk szeptember 17-én, kedden 18 órakor a Gyülekezeti Házban. Szeretettel hívjuk és várjuk a presbiter testvéreket!
• Elhunyt Mocher Istvánné (Szőke Erzsébet) testvérünk szept. 7-én, 66 esztendős korában. Temetése szeptember 16-án, hétfőn 13 órakor lesz a balatonfőkajári temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékbankban (Fő u. 21), a járulékgyűjtőknél vagy a Lelkészi Hivatalban történő befizetéssel. Eddig a Templom Hangjaira kb. 2 millió, a Toronyórára pedig kb. 1,5 millió forint gyűlt össze. Isten iránti hálával köszönjük az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról
itt olvashat bővebben.

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára