Hála mindenkor mindenért

Alkalom: 
Húsvét utáni 4. vasárnap - Cantate
Dátum: 
2016. április 24. 10:30
Alapige: 
Jn 16,21-22; Ef 5,19-20
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás 12,1-5
Alapige: János evangéliuma 16,21-22; Efézusi levél 5,19-20

"Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek."

"Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

Énekeljetek! – biztat minket az ige ezen a vasárnapon, amely az óegyházi rendben a Cantate nevet kapta, éppen a 98. zsoltár kezdősoráról. Az embert, talán a magyart különösen is, nem kell nagyon biztatni, hiszen szeretünk énekelni. Ilyenkor a bánat és az öröm is jobban, mélyebbről felfakad, nemcsak szavakban, de dallamokban is: a gondolat és az érzés is kifejeződik. Könnyebb lesz a bánat, teljesebb az öröm – és talán elevenebb az imádság is, ha énekelt, ha zsoltárokban, dicséretekben „kiömlik a lélek”. Erre indít a mai ige: Énekeljetek! Adjatok hálát! Örvendezzetek!

Természetesen nem valami kényszeredett vigyorgásra, izzadtságszagú örömködésre hív minket.

A mi Urunk jól ismeri az életünket, teljes mélységében látja gondolatainkat, érzéseinket, ismeri szomorúságainkat is. A felolvasott evangéliumi részben Jézus tanítványaitól búcsúzik, és látja bennük a szomorúságot, sőt előre látja már, mi vár rájuk: „szomorúságotok lesz”. Tudja, hogy nehéz idők elé néznek. Elérkezik rövidesen a kereszt órája, és elveszítik Mesterüket. Azután, majd a pünkösdi öröm után, hamarosan megindulnak a keresztyénüldözések, szenvedések próbája vár követőire. És ezekben a próbákban lesz sok elbukás, keserves csalódás önmagukban, kezdve a Gecsemáné kerti elmeneküléstől Péter esküdözős tagadásán át sok minden.

Az Úr jól látja akkori és mai tanítványait is, ismeri a mi veszteségeinket, akár ha elhunyt szeretteinket gyászoljuk, akár ha megtört emberi kapcsolatot siratunk, vagy bármilyen fájdalmas veszteséget élünk át. Tudja, hogy érnek minket is támadások, emberi rosszindulat. Hogy vannak nekünk is csalódásaink – önmagunkban is.

De Jézus azt mondja, hogy ez majd örömre fordul! S nem azért, mert egyszerűen csak majd elmúlik, mert túl lesztek rajta, hanem mert ebből a szomorúságból új ember születik!

Nagyon szép képet használ erre az Úr, az édesanya vajúdásának fájdalma és az új élet feletti öröm képét. Bizony, ilyen az ember, hogy néha csak fájdalmakkal, mélységekkel tud faragni rajtunk az Úristen.

A mélységből két út van tovább. Bele lehet roppanni, belekeseredni. Vagy éppenséggel meg lehet benne erősödni, „bölcsülni”, újraalakíthatja gondolkodásunkat, életlátásunkat. Igen, lehet Istenbe kapaszkodva – akár Ővele is tusakodva, de mégis – Vele és nem Nélküle, tisztulni, átformálódni, újjászületni az Ő gondviselő erejében. Ahogy énekünk szól:

„Te jól tudod, jól látod, hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, amint Te akarod: Bölcs a Te végezésed, ha áld, ha sújt karod.”

Ez lehet az az Isten szerinti szomorúság, amelyről azt mondja a Szentírás, hogy életet szerez. Amely bűnbánatot és tisztulást ad, átformál és megerősít. De beszél világ szerinti szomorúságról is, amely halált szerez, Isten nélküli belekeseredést, hitvesztést, összeroppanást hoz.

Jézus azonban az övéinek új életet szülő szomorúságot ígér!

Ezért lehetséges az, amire az ige hív minket: Mindenkor, mindenért hálát adjatok!

Amikor Isten gazdag áldásaival örvendeztet meg minket, amikor csupa jó és szép ér minket, eszünkbe jut-e mindig hálával feltekinteni gondviselő Édesatyánkra? Éneklünk-e mindig ujjongva Istennek a jóért? Teljesebb és erősebb lesz az öröm, ha hálaadásunkban engedjük az Úrnak, hogy kifényesítse azt! Észrevesszük-e egyáltalán mindazt a jót, amit nekünk nap mint nap ad az életünkben? Eszünkbe jutott-e tegnap megköszönni csak azt a szép időt – hogy a napsütésben megláthassuk a ránk mosolygó Isten arcát, szerető jelenlétét?

Azután amikor nincsen „semmi”, se különösebben jó se rossz - szoktuk-e mégis hálával számba venni, hogy igenis mégis mennyi minden van? Új nap, új lélegzet és szívdobbanás, új erő és új feladat… Hogy a szerettem ott van még mellettem, vagy hogy gyengélkedéseim ellenére megvagyok még én is… Szépen fogalmazza ezt meg a Példabeszédek könyve:

„A csüggedőnek mindig rossz napja van,
a jókedvűnek pedig mindig ünnepe!”

Minden szürke hétköznapot ünneppé tehet az Istennek való hálaadás!

S végül tudunk-e hálát adni – ami a legnehezebb, de a legvigasztalóbb is – a rosszban, a nehézben, a szomorúságban? Hogy a mai borús idő és jeges szél a tegnapi napsütés ajándékát ragyogtatja fel. Hogy aki elment, milyen jó, hogy volt-lehetett nekünk. Hogy az emberi rosszindulat és támadások a hűségeseket és igazakat is megmutatják. Hogy mit kell megbánnunk, megtagadnunk és elengednünk, hogy tovább ne bántsuk-romboljuk egymást és önmagunkat.

Az életben annyi „csúf idő” van. Isten néha metsző szelekkel tanítgat, tisztogat minket, hidegekkel figyelmeztet…

Eszembe jut egy aranyos történet két kisfiúról, akik – bár testvérek, de – igen különböző természetűek voltak. Az egyik mindenen csak bosszankodott, már előre is csak a rosszat látta, a másik pedig tudott mindenben örömöt, reményt találni.

A szüleik egyszer próbára tették őket, és a karácsonyra valami klassz járgányt kérő kisfiúkat két hatalmas szépen díszített csomaggal ajándékozták meg. Az első kisfiú kibontotta a csomagját, és egy gyönyörű, új kerékpárt talált benne. De csak azt vette észre, hogy nem tetszik a színe, hogy nem is annyi sebességes, meg egyáltalán, milyen nagyot fog ezzel ő esni. (Ugye, ismerünk ilyen embereket? Talán mi is ilyenek vagyunk néha?)

A másik kisfiú is kibontotta az ajándékát, de csak egy nagy szalmabálát talált benne. Mégsem keseredett neki, nem duzzogott vagy háborodott fel, hanem ujjongva kiszaladt az udvarra, nagy örömmel keresgélni. Mert ahol szalma-széna van, ott valahol lesz egy póni is! Az ő örömének és reményének a titka pedig az volt, hogy ismerte a szülei szeretetét! Bízott édesanyja és édesapja szeretetében…

A mi Urunk Jézus Krisztus értünk adta magát végtelen szeretetével, hogy mi is Isten gyermekeivé lehessünk. Tudunk-e mi ilyen hálás reménnyel bízni a mi Mennyei Atyánk, irgalmas Mindenható Istenünk bölcsességében és szeretetében?

Énekelni, hogy "Lelki próbáimban, Jézus, légy velem!” és azt is, hogy „Jöjj, mondjunk hálaszót…”

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok."

(Lukács evangéliuma 21,28)

Igehirdetések

2018.12.09.
Ézs 35,3.4.6b.8a.9b.10b
2018.11.25.
Ézs 65,18-19a
2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra ezen a héten nem lesz

• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• December 14-én pénteken 16 órakor tartja Nőszövetségünk a soron következő alkalmát. Szeretettel várjuk a nőtestvéreket!
Adventi játszóház lesz december 15-én, szombaton 15:30 órától a Gyülekezeti Házban. Karácsonyi díszek készítése, adventi történet, közös éneklés és szeretetvendégség. Várjuk szeretettel a gyerekeket, szüleikkel és nagyszüleikkel együtt!
• Gyülekezetünk idén is részt vesz a közös gyertyagyújtások alkalmain. Kenesén jövő szombaton, 15-én este 18 órakor, Akarattyán pedig jövő vasárnap, 16-án 16 órakor szolgálunk. Mindenkit várunk szeretettel!
• 2019. évi Bibliaolvasó Kalauz, igés naptárak, kártyanaptárak, könyvek, karácsonyi kifestők, ajándéknak is alkalmas gyermekfoglalkoztatók, képeslapok egész héten kaphatók voltak, és még ma is megvásárolhatók a Gyülekezeti Házban. A Képes Kálvin Kalendárium, amelyben a mi gyülekezetünk is szerepel, már elfogyott, de utórendelést elfogadunk, kérjük a Testvéreket, szóljon, aki szeretne még venni.
• Elhunyt Hódos Jánosné testvérünk. Temetése december 14-én pénteken 15 órakor lesz. Isten vigasztalása legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára