Gyógyíts meg

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Dátum: 
2016. október 2. 10:30
Alapige: 
Jer 17,14
Audio: 

Olvasmány: Efézusiakhoz írt levél 4,22-32
Alapige: Jeremiás könyve 17,14

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétek-ben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok,
szabadíts meg, akkor megszabadulok.”

Az óegyházi perikópa rend szerint felolvasott igénk ma ugyanarról szól, amiről a kalauzunkat követve olvasott Római levél elénk jövő része: az óember, bűn, törvény, új ember fogalmaival – az újjászületés titkáról.

Az efézusi levél egy nagyon szemléletes képpel beszél erről: levetkőzni az óembert és felöltözni az újat.

Öltözködés? Nem tűnik túl nehéznek! Hiszen már ma is túl vagyunk rajta, reggel levetettük a hálóruhánkat, és felöltöttük a nappalit. De komolyabban belegondolva, egy totális ruhacsere azért nem ilyen egyszerű.

Amiről itt szó van, sokkal inkább olyan, mint teljes ruhatárat, öltözködési stílust, színeket, szabást, anyagot váltani. Olyan, mint amikor egy volt évfolyamtársunkat láttuk viszont egy osztálytalálkozón, és először azt sem tudtuk, kicsoda. Az annak idején fiús-nadrágos, sötét színeket hordó, lógó hajú lány helyett egy csinos, színes kiskosztümös, körömcipős, elegáns hölgyet láttunk. Rá se lehetett ismerni!

Nyilván benne belül változott meg sok minden. És így érdemes mai igénket is végiggondolni, hogy egy belső változás egészen átöltöztet, más lesz a viselkedésünk, beszédstílusunk, más tekintetet „hordunk”, más lesz az „arc-viseletünk”, a grimaszok – mosolyok. Ez már így sokkal komolyabb, nehezebbnek tűnik. Főleg, mikor úgy fogalmaz a Szentírás, hogy öldököljétek meg az óembert! Haljon meg, és szülessen valaki új! De hát hogyan lehetséges ez?

Egészen profánul fogalmazva, átöltözni mégcsak képes az ember, de meghalni és új életre kelni? Akárhogyan is fogalmazunk, emberileg ez lehetetlen! Még a „szuperhívő” Pál apostol is így kesereg: „nem azt teszem, amit akarok, a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok, a rosszat. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?"

Milyen jó, hogy elkeseredett kérdésére már tudja az egyetlen választ is: a mi Urunk Jézus Krisztus! Egyedül Krisztus szeretete és a Szentlélek munkája által lehetséges! Ezért könyörög így Jeremiás is: „TE gyógyíts meg! Akkor meggyógyulok. TE szabadíts meg! Akkor megszabadulok.”

Az ige felszólítása mégis nekünk szól, nekünk kell levetkőzni és felöltözni. Mit jelent ez?

Azt, hogy nekünk kell felismerni, hogy valójában kik és milyenek vagyunk. Pál azt mondja, hogy a törvény ebben segít: megmutatja, mi a rossz és mi az Isten akarata szerint való jó. De még így is nehéz, mert Isten választott népében, az Ó- és Újszövetségben, sőt ma is, az a gyakori, hogy azt mondjuk: Azért én elég jó vagyok – tudok lenni – így ahogy vagyok.

Mégis megtörténhet velünk az életben, mint ahogy annak idején Péter apostollal megtörtént. Meg volt róla győződve, hogy ő milyen kemény, hűséges és bátor tanítvány, akármit is mond Jézus róla, ő a végsőkig szeretni és követni fogja Őt! Aztán, tudjuk, azon az éjszakán, mikor elfogták az Urat, és a főpap házába vitték vallatni, az utána lopózó Péter hogyan tagadta le esküdözve és szitkozódva, hogy bármi köze lenne Őhozzá.

Amikor azonban megszólalt a kakas, visszaemlékezett Jézus szavára, aki előre megmondta. Megmondta, hogy kicsoda Péter valójában. És most ebben a rettenetes pillanatban, végre belenéz az Isten által elé tartott tükörbe, és meglátja valódi, gyenge és esendő, bűnös önmagát! És keserves sírásra fakad…

Ez a sírás azt jelenti, hogy először is, látom már, hogy ki és milyen vagyok valójában. Azután azt jelenti, hogy ez nekem fáj, rettenetesen fáj! És végül, hogy én ezt nem akarom! Nem akarom többé!

Ezért nekünk kell odaadni is az egészet Isten kezébe, mindent odaadni és elengedni, hogy ha kell, rombolja le! Mint abban a történetben, amely egy üzletemberről szól, akinek volt egy nagy raktárépülete, de már évek óta üresen állt, és felújításra szorult. Vandálok összetörték az ajtókat, bezúzták az ablakokat, az egész épület tele volt szeméttel. Felújítani már nem tudta, el kellett adnia. De mikor megmutatta a raktárt egy vevőnek, hosszasan elmagyarázta, hogy ki fogja cserélni az összetört ablakokat, rendbe fogja hozatni és kitakaríttatni az egész épületet.

– Felejtse el! – mondta a vevő – Ha megveszem ezt a helyet, valami teljesen újat és mást akarok ide építeni. Az épület nem kell, csak a telek.

Azzal az újjal szemben, amit Isten folrmálni akar bennünk, minden olyan kísérletünk, hogy úgymond rendbe hozzuk az életünket, éppen olyan értelmetlen és hiábavaló, mint kisöpörni egy lebontásra ítélt raktárházat. Az épület nem kell neki, csak a telek – a valódi énünk, Isten képmására teremtve. De a régi épületet, sötét szobáival és rossz szokásaival – le kell rombolni! Krisztusban új teremtés leszünk!

Nekünk kell mindent odaadni, elengedni, önigazolásokat, szokásokat, időbeosztást, érzelmeket, megbántottságokat, kötődéseket, mindent. Nekünk kell, de csak a Szentlélek által Krisztus szerető kezébe lehet egyedül.

Nekünk kell meghozni és Neki kimondani a döntésünket, az önmagamat keservesen sirató, és teljesen odaadó őszintén felajánló döntést. Az Ő tükrébe igazán belenézni, és odaadni magam annak, aki meghalt értem, és halálával „megölte” óemberemet, elvette a gonosz hatalmát. HA odaadom magam, Ő TUD újjáteremteni, átformálni, új és más életet adni.

Az első ilyen nagy döntés után az életünkben sokszor kell még újra és újra kérni Őt, mikor igéje rámvilágít, bűnbánatra és megújulásra hív. Mégsem izzadságszagú nyomorúságos küszködés ez, hanem valóban átélhető mélységes öröm! Mert ha tudjuk kérni, hogy gyógyítson meg, tényleg meggyógyul az életünk, és elmúlik fájdalom, aggodalom, belefásultság. ha tudjuk kérni, hogy szabadítson ki falaink mögül, akkor tényleg szabadok leszünk, valóban képesek immár a jóra, a többre, a teljesen másra!

Erről hangzott ma a zsoltár is: „Boldog az, akinek vétke eltöröltetett, akiben nincsen álnokság”, akit „lerombolt” és újjáépített Isten. Akit „körülvesz a szabadítás örömével”!

Mert akkor ez már nem ruha – ilyen szempontból nem is tökéletes a kép –, amit csak kívülről felveszek, mint egy jelmezt vagy álarcot, vagy amibe erőszakkal-elvárásokkal átöltöztetnek. Hanem belülről fakadó új élet: Krisztus lakik a szívünkben a hit által!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára