Felemás iga

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnap
Dátum: 
2016. november 6. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
2Kor 6,14a
Audio: 

Olvasmány: 2 Korinthus 6,14-7,1
Alapige: 2 Korinthus 6,14a

"Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában."

Amikor Pál a mai igéből felolvasott mondatokat írta, komoly feszültség volt közte és a korinthusi gyülekezet között. Már az első levelében is kritikus hangot ütött meg irányukban az apostol, mivel visszásságok, széthúzás, pártoskodás jellemezte őket. Ezek azonban még gyülekezeten belüli feszültségek voltak, most viszont Pállal romlott meg a kapcsolatuk. Tanítását megkérdőjelezték, félremagyarázták.

Olyasféle helyzet lehetett, hogy az alkalmakat ugyan megtartották, összejöttek, imádkoztak, adakoztak, azonban a tanítás már nem volt tiszta. Olyat is belekevertek, ami már nem fért bele.

Pál nagyon félti őket ebben félrebillent helyzetben, félti őket a félrehúzó erőktől, ezért kemény szavakkal figyelmezteti őket: „Mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak? Mi köze a világosságnak a sötétséghez? Mi azonosság van Krisztus és Beliál, az antikrisztus között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? – Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!”

A felemás iga képét az ókori mezőgazdaság felől érthetjük meg. Nyilván előfordulhatott olyan helyzet, hogy két eltérő képességű állatot fogtak közös igába. Például az ökör mellé, mivel nem volt másik, egy szamarat fogtak, és így vontatták a terhet, vagy végezték a szántást. Talán arra gondoltak, hogy azért a szamár is hozzáadja a magáét…

Csakhogy az iga felemás volt! Két eltérő magasságú, mozgású és erejű állat volt egy közös igába fogva. – Valójában egyikük sem tudta beleadni azt, amit tudott volna. Egymást hátráltatták, akadályozták, végül talán az ökör a szamarat is magával cipelte.

Nagyon érdekes, hogy a felemás igát a mózesi törvények kifejezetten tiltották. Talán nem csupán gyakorlati, hanem vallási okokból, minden keveredést tiltottak.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában.”

Sokan ezt az Igét a vegyes házasságra értik, amikor hívő és nem hívő ember köti össze az életét. Nyilván erre is érthető, de azért ennél sokkal több van benne.

Kálvin úgy magyarázza: Felemás iga viselését jelenti minden olyan dologban való részvétel, ami a keresztyén ember számára törvénytelen. Luther azt írja róla: Felemás igát hordoz, aki a hitetlenek törvénye alá helyezi magát.

Ilyen értelemben minden iga felemás, ami szembemegy Isten akaratával. Felemás iga, ha valaki inkább engedelmeskedik embereknek, mint Istennek, vagy ha a tiszta evangéliumot félremagyarázza, saját szájíze szerint módosítja. – Lássunk csak néhány példát!

Tegyük fel, hogy egy keresztyén ember sikeres tud lenni az üzleti világban, vagy éppen a politikában Mi történik azonban, ha szemet huny, bár látja a megvesztegetést, vagy bizonyos előnyös esetekben „rugalmas” lesz, és kompromisszumokat köt. Felemás iga, ha olyan eszközökhöz nyúl boldogulása érdekében, amik Isten szava szerint nem férnek bele a keresztyén ember eszköztárába!

Felemás iga a keresztyén ember számára a korszellemhez való igazodás is, annak érdekében, hogy hite elfogadhatóbb vagy vonzóbb legyen a kívülállók előtt. Ennek egyéni és egyházi életünkben is erős a csábítása, és sok veszélyt rejt magában.

Mi, a protestáns egyházak, a reformáció 500. évfordulójára készülünk, és ez büszkeséggel tölthet el. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a hagyományos protestantizmus mennyire elvesztette tekintélyét, különösen a nyugati társadalmakban. Túllépnek a régi értékeken, azzal a céllal persze, hogy a kor emberét az egyházba hívják. Csakhogy felemás iga az, ha a tanítást a korszellemhez igazítják, azt mondják, amit az emberek hallani akarnak; és mindenféle látványelemmel bővítik az istentiszteletet, vetített képes, zenés, táncos show lesz belőle, ahol az evangélium szükségképpen háttérbe szorul. Sajnos ezzel éppen ellentétes hatást lehet elérni: Ha az egyház is szórakoztatni akar, akkor kire bízatik a tiszta evangélium hirdetése?

És még egy példa a felemás igára, ami egészen közelről érinti a mi gyülekezetünket. A történet elejét sokan hallották, úgy helyes hát, hogy a végét is ismerjük. Nagy összegű támogatást kaptunk azzal a céllal, hogy templomot építsünk Akarattyán. Nagyon örültünk neki, és történelmi lehetőségnek tekintettük, hogy ami 70-80 éve meghiúsult, most valóra válhat. Szép lassan azonban kiderült, hogy a támogató csakis olyan templomot akar, ami elsősorban a turisztika céljainak felel meg: legyen szép a kilátás, lehessen szép nagy esküvőket tartani, legyen kilátó a toronyban; vagyis egybeépített, kilátós-tornyos-művelődési-központos templomot.

Erre nekünk nemet kellett mondanunk, mert felemás iga lett volna. És mivel nem építhettünk olyan templomot, ami elsősorban templom, Isten háza, szent hely, és minden más csak ez után, így a támogatást visszaküldtük. Bevallom, szomorúság van bennem a történtek miatt, de a történelem Ura előtt tiszta a lelkiismeretem, mert a presbitériummal együtt az Ő szempontjait képviseltük, és a felemás iga csábítását nem fogadtuk el.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában!” – Ne kevergesd Isten akaratához a saját, csak emberi szándékodat, indulatodat. Ne fesd át, ne maszkírozd át Isten szavát a saját szempontjaid szerint.

Az „István a király” című rockopera legvégén különös mondatot adnak István szájába a készítők: „Veled, Uram, de nélküled.” Az egész rövid ima így hangzik: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. Minden magyarok királya. És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de nélküled!” Ez a király utolsó mondata, bizonyára azért, mert a mű szerint István tépelődő alkatú: szeretné Isten törvénye szerint vezetni az országot – csakhogy éppen háborúra készül saját vére ellen. Istennel pedig semmilyen háborút, sem gyilkosságot nem lehet jóváhagyatni. „Veled, Uram, de nélküled!” Érezzük ebben is azt a felemás helyzetet, ahogy Isten törvénye, akarata mellé benyomulnak emberi, politikai, hatalmi szempontok.

Isten Igéje most bennünket is hadd kérdezzen:

Vajon a mi életünkben mennyire jelenik meg ez a felemásság? Veled, Uram, de nélküled? Kell, Uram, az áldásod, kell nagyon a segítséged, de azért mindig minden csakis úgy legyen, ahogyan én akarom?

Vajon fel tudjuk-e ismerni a felemás igás helyzeteinket? S ha igen, vajon van-e bátorságunk kilépni belőlük? Van-e erőnk és bátorságunk nem elfogadni semmi olyan segítséget, ami Isten szerint nem tiszta?

Ajándékozzon meg bennünket Isten Szentlelke a hit tiszta látásával, és bátorságával!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára