Egyek vagytok

Alkalom: 
Beiktatási hálaadó istentisztelet
Dátum: 
2016. április 2. 15:00
Alapige: 
Gal 3,28

Alapige: Galata levél 3,28

"Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban."

Szeretett Testvérek, ebben a templomban most – hál’Istennek – vannak férfiak és nők. És vannak kicsik és nagyok – mindenféle értelemben… Rengeteg különböző egyéniség, sokféle háttérrel, neveltetéssel és habitussal, sokféle mesterséggel és hivatásban…

Számosan a vendéglátó keneseiek, de vannak az Alföldről és az Őrségből, a Somogyból és a Bakonyból, s még azon is túlról… Különböző felekezetekből is – jól ismerve sajátosságainkat és hűséggel megélve ezt az örökségünket – most együtt.

Ebben a kicsiny Balaton-parti református templomban – egy nagyon sokszínű emberi-földi valóság van jelen.

Nem hordunk uniformist – sem kívül, sem belül. Még a palást sem az, mert nem tesz egyformává minket. És milyen jó, hogy ilyenek vagyunk!

Mondom mindezt úgy, hogy egy olyan világban élünk, amelyben az „egyén” és „egyéniség” fontossága már oly nagyra nőtt, hogy beletorzult. Ebben az individualista világban lassan minden közösségnél fontosabb a személy, a más, a másság, az egyén önmegvalósítása, önérvényesítése, függetlensége.

Úgy, hogy lassan ebben a nagy függetlenségben már csak azt nem tudja szegény egyén, hogy kicsoda… Mert „hiába fürösztöd önmagadban – csak másban moshatod meg arcodat”.

Fontos közösséghez, egymáshoz tartozni – és az ember, felismerve ezt, azért igyekszik is. Vannak csoportidentitások, tömörülések, klubok és pártok, hitek ideológiákban… Van hímzőkör és van nemzettudat.

S mindez komoly és fontos is! A kicsi és a nagy, a hobbi és az alapvetően énmeghatározó… De pusztán emberi igyekezet. Közössége és egysége emberien törékeny, és ebben a földi létben csak ideigvaló.

Az Ige nem erről az egységről beszél. Hanem az Egyházról.

Azok egységéről, akiket Krisztus egyként szeretett és megváltott. Akikért imádkozott és most is megtart. Ez az „egy” a Krisztus teste, ama „láthatatlan” egyház, amely a Jézus (= Szabadító) nevét segítségül hívó földi egyházban mégiscsak látható.

De ez az Egység nem azon múlik, hogy mi milyen gyarlón és töredékesen tudjuk azt megélni a bűn és ítélet alatt lévő világban – még Isten választottai és szeretteiként is. Nem mi hozzuk létre, teremtjük meg ezt az egységet, hanem az Atya végzéséből, a Krisztus szeretete által a Szentlélek Isten!

Nem létrehoznunk – megőriznünk kell!

Ahogy az apostol is inti az efézusiakat: „éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek…” Ebben őriz meg minket a mi Urunk, „míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére…

Ez nem emberi egység tehát, mert annak nem lenne ereje túllépni emberi különbözőségeinken, evilági meghatározottságainkon. Ez olyan egység, amely átlépi a tér és idő korlátait, bűn és esendőség földi valóságát.

Amely egyként vált meg minket – felekezetek közötti és azokon belüli feszültségek, nehézségek ellenére. Egyben lát minket emberi szimpátiákon és ellenszenveken túl. Ami minden távolságon és különbözőségen felül is összeköt bennünket, egyesít egymással: a mi Megváltónk Jézus Krisztus!

Egy ilyen istentiszteleten, mikor egy már tizenöt éve helyben szolgáló lelkész beiktatásáért adunk hálát, akkor nem csak egy embert ünnepelünk, hanem ünnepeljük a gyülekezetet, az egyházat. Hogy Isten elhív, újra és újra ad pásztorokat, szolgákat, ad közösséget – Vele és egymással, hogy megtartja az Ő népét. Hogy egyek lehetünk Őbenne, hogy „vértestvérek” vagyunk – a Jézus vére által, és nem tőlünk van ez, hanem Őtőle.

Ez a szentek közössége, amit hiszünk és vallunk.

Ami összeköt minket minden Krisztus-hívővel, akármit is gondolunk vagy mondunk egymásról…

Ami élő egységben tart a Názáreti Jézus akkori apostolaival, az őskeresztényekkel, a középkor minden Lélek által megszentelt hívőjével. A XVI. szd óta a mai napig szolgáló kenesei prédikátorokkal, akiknek neve itt sorakozik a templom falában felvésve és a mi drága eleinkkel, akik e falakat emelték, toldották és ránk hagyták, azok – bárhol a világon – akikről Jékely azt írja, hogy mikor énekelünk „velünk dalolnak a padló alatt”… S mind azokkal, akik majd utánunk jönnek.

Ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

Hatalmas vigasztalás és biztatás lehet nekünk mindennapi küzdelmeinkben, hogy ennek az Istentől kapott-teremtett EGYnek a része vagyunk. Nem hontalanok, nem árvák, nem magányosak. Nekem mindennél többet jelent, hogy otthonom az Egyház, hogy otthon lehettem és lehetek Istennél és veletek. Így éreztem ezt mindig is, annak idején Kecskeméten, majd Lábodon, és immár több mint tizenöt éve itt Kenesén is.

De felelősség is az egység, amiről az Ige szól.

Olyan egység, amit megőriznünk és – amennyire csak tőlünk és körülményeinktől telik – megélnünk és kiábrázolnunk kell. Egyháznak, felekezeteknek, gyülekezeteknek, személyes emberi kapcsolatoknak.

Mert Jézus így imádkozott: „értük könyörgök… hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.”

A Szentlélek Isten által ez is lehetséges, ha van bennünk bűnbánat, alázat, készség és engedelmesség…

Ezért vegyük komolyan Pál szavait:

„Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”

Ebben adjon nekünk a mi Urunk erőt, hitet, reménységet és teljes örömöt!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.”

(Zakariás könyve 4,6)

Igehirdetések

2019.06.09.
Jn 3,5-8
2019.06.02.
Mk 4,26-28
2019.05.19.
Zsolt 59,1-4.17-18

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

•  A Nőszövetség következő alkalma jún. 14-én, pénteken 18 órakor lesz a Gyülekezeti Házban. Szeretettel várjuk az asszonytestvéreket!
Dull Ferencné (Csekő Mária) testvérünk életének 100. esztendejében hunyt el. Temetése jún. 14-én, pénteken 17 órakor lesz a református temetőben. Isten vigasztaló szeretete legyen gyászoló szeretteivel!
• Az elmúlt időszakban a vaddisznók rengeteg kárt okoztak a református temető sírhelyein. A helyileg illetékes Vadásztársaság, az Egyház és az Önkormányzat május 27-én hétfőn megállapodtak, hogy a tarthatatlan és kegyeletsértő helyzetet igyekeznek minél gyorsabban felszámolni. A Vadásztársaság vállalta a vadak riasztását, befogását, ill. engedély esetén kilövését, az Egyház a terület teljes körbe kerítését, az Önkormányzat pedig szükség szerint jogi és anyagi segítség nyújtását.
• A meghirdetett adománygyűjtés az akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) idén is folytatódik. Adományainkat eljuttathatjuk banki utalással, sárga csekken, vagy a Takarékszövetkezetben és a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Isten iránti hálával köszönjük az adakozóknak az eddig beérkezett adományokat!
• Hamarosan elkezdődik a kenesei templom felújítása. A támogatási keretből első lépésben a torony újulhat meg. Nem fért azonban bele a kivitelezési költségvetésbe a toronyóra, ezért azt saját forrásból szeretnénk megújítani. Erre a célra is adománygyűjtést hirdetünk, hálás köszönettel fogadunk minden támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára