Csillagok

Alkalom: 
Advent 1. vasárnapja
Dátum: 
2016. november 27. 10:30
Alapige: 
Ézs 60,2-3; Fi 2,14-15
Audio: 

Olvasmány: Filippi 2,5-11
Alapige: Ézsaiás 60,2-3; Filippi 2,14-15

"Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez."
"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."

Lassan itt a december, az év legsötétebb hónapja. Egyre hosszabbak az éjszakák, és egyre rövidebbek a nappalok, amíg világosság van. Ilyenkor számunkra valahogy megnő a fény jelentősége, még jobban örülünk a napsütésnek, már amennyi jut belőle nekünk, és jobban figyelünk a hold és a csillagok világosságára is.

Egy szép csillagfényes éjszaka a mai kor embere számára már inkább csak szemet gyönyörködtető, romantikus látvány. De tudjuk, az ókorban és középkorban a csillagoknak nagyon fontos, életmentő szerepe volt, hiszen modern műszerek, GPS híján a csillagokat figyelve tájékozódott az utazó, a végtelen tengereket, pusztákat járva. Innen a kifejezés is: „vezérlő csillagom”.

Mai igénk azonban nem az égitestekről szól, hanem ember-csillagokról. De hát lehetnek-e emberek csillagok?

Ha ezt a kérdést a szó angol fordításával (star) teszem fel, mindjárt a sztárokra gondolunk, és belőlük bizony, van elég. Filmcsillagok, ünnepelt-híres zenészek, média-sztárok – csúnyább szóval „celebek” – vannak bőven, és a tévécsatornák csak úgy ontják a sztárcsináló tehetségkutatókat. Vajon mennyi ezekben a maradandó, igazi érték, vagy mennyire hamis a fényük, s lesznek hamarosan hullócsillagokká?

Az idő majd megmondja. Hiszen vannak az emberi történelemnek fényes állócsillagai is, olyan művészek és tudósok, akik maradandót alkottak, hadvezérek és királyok, akik formálták az akkori jelent és a jövőt.

Sőt, vannak olyan hétköznapi kisemberek is, akik koruk névtelen kis csillagai voltak. Ilyenekről szól Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok (és nem egri sztárok!) is: az ostromlott várért, hazájukért az életüket is adni kész hősökről.

Ugyanígy vannak a saját életünknek is „csillagai”. Emberek, akikre így gondolunk-emlékezünk, akik világítottak nekünk, vezettek, tanácsoltak, biztattak, szerettek minket. S talán a legsötétebb, legnehezebb időszakban volt a legragyogóbb és legfontosabb a fényük, és ez a fény, ha ők már ki is hunytak ezen a földön, bennünk maradt és világít. Nem voltak szupersztárok, emberfeletti emberek, de fentről kapott fényt továbbadni tudtak nekünk.

Ebben az adventben, a növekvő sötétségben, az Ige a RAGYOGÓ Világosság ígéretét adja. Az ézsaiási jövendölés a betlehemi csillag fényéről szól! Isten Fiának a földre születéséről. Isten szeretetének testté-lételéről, az Ő közelségéről! A mennyei tökéletesség, szentség, a végtelen hatalom és erő ELJÖTT hozzánk, hogy ez „elfordult és elfajult” világunkat fagyhalálból életre melegítse, gyógyítsa, a halál és bűn sötétségét túlragyogja! Hogy vezérlő csillagunk legyen az árnyakkal teli úton.

Bár alászállt a mi emberi mélységeinkbe – Jézus Krisztus nem „hullócsillag”. Nem tehetetlenségből, fényét vesztve hullott alá, hanem jött, isteni ragyogását elrejtve testet öltött, megalázkodott, engedelmes volt, és végül meghalt értünk. De fényessége végül a halál börtönét is szétrobbantotta, legyőzte.

Ennek ünneplésére készülünk Adventben: hogy az „adventus”, az „érkező” – eljött hozzánk.

Azért jött, hogy ebből az isteni megmentő szeretetből, hatalomból éljünk, reményünk, vigasztalásunk, erőnk, békességünk és örömünk legyen! Ez a fény ott ragyog ma is felettünk és bennünk, minden hívő szívben, életben.

És ezért lehetséges – még ha oly rettenetesen nagy dolognak tűnik is – az, amire az Ige biztat minket, nekünk is csillagoknak lennünk!

Isten adta, igaz fényű csillagoknak lennünk ebben a világban, ahol „világ-sztárok” vakítanak minket, ahol annyi mesterséges fény villog és csábít, és annyi az irányítani-befolyásolni akaró hamis csillogás.

Csillagoknak lennünk a szeretteink között, családunkban, barátaink közt, gyülekezetben, szomszédok között, munkahelyen, bárhol, ahol élünk, ahová Isten helyezett minket.

Fényleni mindig, de főleg akkor, mikor leginkább besötétül, megnőnek az árnyak, nem látni a „hogyan tovább”-ot, mert megfogyatkozik a fény, a remény, az erő. Akkor is, amikor mi magunk is besötétednénk, elnyelődnénk, mert a pusztán emberi fény gyenge és kevés.

A mi Világosságunk azonban felülről kapott ajándék: „fölöttünk ragyog”, „meglátszik rajtunk”, a mi világosságunk „ránk ragyogó fény”!

Nem a mi kis pislákoló bölcsességünk, szeretni akarásunk, erőlködésünk. Hanem az Egyszülött Fiú által – a mi istengyermekségünk, az Ő átformáló Szentlelke általi engedelmességünk, az Élet Igéjére figyelésünk!

Ebben az adventben is engedjük, hogy bevilágítsa sötétségünket, átragyogja csüggedésünk, gyászunk, erőtlenségünk! Megtörténhet ez újra és újra – hogy a naponkénti imádságok csendjében kifényesítsen, megszólító Szavával lángra lobbantson.

Ahogy Péter apostol írja: „Melyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben!”

Ezért könyörögjünk most énekelt imádságban, adventi dicséretünkkel:

"Az Illésnek lelkével ruházz fel engem is,
Szent szerelmed tüzével égjen én lelkem is!
Áldj meg oly kegyességgel, hogy higgyek és szóljak,
Hűségedre hűséggel másokat unszoljak!

Isten Báránya, jövel, mutasd szelídséged!
Uram, felemelt fővel várom idvességed.
Igazság napja támadj, adj világosságot!
Magamnak nincs: reám adj örök igazságot!

Dávid gyökere s ága, fényes hajnalcsillag…"

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”

(2 Korinthus 6,2)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára