Bűnbocsánat - gyógyulás

Alkalom: 
Estomihi vasárnap
Dátum: 
2016. február 7. 10:30
Alapige: 
Zsolt 31,8.6; Mt 9,6a
Audio: 

Olvasmány: Máté 9,1-8
Alapige: Zsoltárok könyve 31,8.6; Máté evangéliuma 9,6a

„Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!"

"Van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket”

Az evangéliumi történet egy olyan emberről szól, aki nagyon rászorul a segítségre. Béna, gutaütött, mozgásképtelen beteg.

Nyomorúsága egészen nyilvánvaló, de ha jobban belegondolunk, rá kell jönnünk, hogy voltaképp egész emberi életünk során mindannyian segítségre szorulunk.

Kiszolgáltatottságunk a csecsemőkorban a legegyértelműbb, hiszen kisbabaként mások segítsége, gondoskodása nélkül életben sem tudnánk maradni. Ehhez talán az élet másik vége, az időskor hasonlít leginkább, mikor az öregség, betegségek törik meg és gyengítik el a testet.

De valójában a kezdet és vég között is kell a segítség. Akkor is, ha mi emberek igyekszünk erősnek lenni, mindent kibírni és hordozni, ami ránk méretik, mindent megoldani, ami adódik, teljesíteni, amit elvárnak.

Pedig kell a segítség, konkrét esetekben például szakemberek tanácsa, hiszen nem lehet mindenhez érteni, vagy az orvos diagnózisa és kezelése, mert a betegség senkit nem kerül el. Sőt éppen a testi baj az, ami sokszor végül szembesít azzal, hogy nem vagyunk elegek mindenre önmagunkban.

Tegnap délután itt, a Gyülekezeti Házban farsangi összejövetelt tartottunk, igeolvasás és éneklés után, finom sütemények és tea mellett, egy rövidfilm kapcsán beszélgettünk a farsang egyik jellegzetes kellékéről, az álarcról. Arról, hogy sokszor a hétköznapi életünkben is álarcot hordunk.

Készült is a beszélgetés alatt egy nagy karton-maszk, kívülről szép aranyszínű, felírtuk rá azokat a dolgokat, amiket kifelé mutatni szeretünk: magabiztosság, tudás, erő, kedvesség, kegyesség, önzetlenség. De az álarcunk belső fele csak szürke karton, ami el is rejt olyasmiket, amiket nem szeretnénk másoknak megmutatni: gyengeség, bizonytalanság, szomorúság, önzés, lelkünk szorongásai – ahogy az Ige mondja.

Ki az igazán erős? Aki mindent bír, mindent megold – legalábbis ezt mutatja, s közben retteg a gyengeségét kimondani? Vagy az, akinek van ereje – ha kell – segítséget is kérni!

Azután igen fontos tudni, hogy milyen gonddal kihez lehet fordulnunk. Ha csöpög a csap, a vízvezeték szerelőt hívjuk, ha elromlik a bojler, a villanyszerelőt. Ha pedig a fogunk fáj, a fogorvos segítségét kérjük, s bölcs dolog nem összekeverni ezeket. Tudnunk kell, milyen nehézségben kinek van képessége, „dünamisza” vagyis „hatalma” segíteni.

Az evangéliumi történetben egy szemmel láthatóan fizikailag beteg embert visznek a barátai. Nem tudunk semmi egyebet az életéről, csak hogy szélütése, talán agyvérzése volt, és teljesen lebénult. És azt, hogy vannak barátai, akik a segítik, gondozzák és keresik a megoldást.

Két másik evangélium is leírja történetüket, ott még részletezik is, amint ezek az elszánt barátok minden akadályon átküzdve magukat, viszik Jézus elé a beteget. Mikor a tömeg miatt nem tudnak közelebb férni, bejutni a házba, ahol Jézus van, megbontják a tetőt, és a nyíláson keresztül engedik le elé beteg barátjukat.

Bizonyára hallottak már a Gyógyítóról, aki Istentől kapott erővel segít mindenkin, aki hittel fordul hozzá. Talán arra gondolnak, azt várják, hogy Jézus majd megérinti a beteget, csinál vele valamit, és meggyógyul.

Az Úr pedig látja hitüket, elszántságukat és szeretetüket, és valóban megérinti a beteget: a lelkét! … és meggyógyítja.

A történelmi újkorban, a Felvilágosodás idején az emberiség rengeteg tudományos felfedezést tett, a civilizáció gyors fejlődésnek indult. De a sok remek vívmány közt ott volt a nagy tévedés is: ezt a világot pusztán fizikai valóságként látni. És ez tükröződött az emberszemléletükben is, amely szerint az ember csupán test, no és esetleg még szellem, vagyis gondolkodó értelem. Ha beteg, akkor elég egy pirula, valamilyen kezelés, s ha ez nem segít, akkor nincs mit tenni.

Ma már azért egyre többet elhangzik, nem vallásos vagy istenhívő közegben is, hogy az ember testi betegségeinek nagyon sokszor lelki okai vannak.

A sokszor végzetes kórnak, a ráknak is erős kiváltója lehet a stressz, a lelki békétlenség. Nem is beszélve a magas vérnyomásról, cukorbajról, a szívbetegségekről, gyomorfekélyről, és sorolhatnánk még.

Legnagyobb nyomorúságunk az Istentől való elválasztottságunk, ahogy a zsoltár is mondja: „Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.”

De Ő látja „lelkünk szorongásait”. Jézus ránéz a betegre, és látja hitüket, de látja a nyomorult lelkét is. Az életét, belső vívódásait, feldolgozatlan tévútjait, bűnök terheit, emberi kapcsolatok betegségét, kétségeit, lázadozásait, erőlködését és kudarcait. És meggyógyítja.

Ahogyan bennünk is ismer minden mélységet. Azt is, amit mások talán nem is látnak, még a legjobb barátok, a legközelebbi szeretteink sem. Amit talán még mi magunk sem tudunk kimondani. És meggyógyítja.

Meggyógyítani azt jelenti, hogy helyre állítani az „egész”-séget. Emberileg, fizikailag sokat tehetünk a testért, de a legnagyobb bajunkat, a lelki békétlenségünket, szorongásainkat, bűnök és mulasztások adott és kapott sebeit egyedül Jézus gyógyíthatja meg.

Ez az Ő gyógyítása pedig a megbocsátás. A lélek helyreállítása. Az Istennel való kapcsolat helyreállítása. Ő Istennek testet öltött kegyelme, a kereszthalálig menő szeretete, aki egyedül kimondhatja: Isten elfogad, szeret, megbocsát – megtisztít a bűntől: meggyógyít.

A bűn a Bibliában mindjárt az első lapokon felbukkan, a teremtett ember, Ádám és Éva történetében. Mikor az ember Isten ellen dönt, és Őnélküle akar ember lenni, bizony mindjárt érzi, hogy valami összetört. Mikor az Úr megjelenik az Édenkertben Ádámék elbújnak, rejtőzködnek, fügefalevelekkel öltözködnek – teszik fel az álarcot!

Mert csak úgy önmaguk már vállalhatatlannak érzik magukat Isten előtt, a kapcsolat megtört.

Jézus az egyedül, akinek helyreállító és gyógyító szeretete által Isten visszafogad minket, elfogad és vállal, úgy amint vagyunk. Szelíden veszi le álarcainkat, bontja le falainkat – ha hittel kérjük és engedjük, hogy megérintsen, ha őszintén megnyitjuk magunkat előtte, és rábízzuk magunkat az Ő gyógyító kegyelmére.

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Egymás terhét hordoz-zátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galatákhoz írt levél 6,2)

Igehirdetések

2019.07.14.
Bír 16,28a; Rm 15,1
2019.06.30.
Ézs 55,1-3
2019.06.23.
5Móz 34,4; Zsid 11,27

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 17 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)

• Július 27. szombaton 18 órakor Zenés Áhítat Palotás Gábor ütőhangszeres művész szolgálatával. – Július 28. vasárnap 20 órakor a Neked8, nyolctagú kamarakórus ad koncertet templomunkban. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
• Folytatódik az adománygyűjtés templomainkra. Az újonnan épülő akarattyai Templom Hangjaira (harangjára és orgonájára) és a nyáron részben megújuló kenesei Templom Toronyórájára kérjük a testvérek támogatását. Az adományok eljuttathatók banki utalással, sárga csekken, a Takarékszövetkezetben vagy a járulékgyűjtőknél történő befizetéssel. Köszönjük szépen az eddigi adományokat, és hálásan fogadunk minden további támogatást!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára