Úton Betlehem felé

Alkalom: 
Advent 3. vasárnapja
Dátum: 
2015. december 13. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
Ruth 2,12
Audio: 

Olvasmány Ruth könyve 1,22-2,13
Alapige: Ruth könyve 2,12

"Ruth ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

A Bibliaolvasó Kalauz szerinti mai történet Betlehembe, a Dávid városába vezet el bennünket. Ekkor még messze az első karácsony, mégis a karácsony előtörténete ez, többféle értelemben is.

Hogyan kerül Betlehembe Ruth, ez a moábita fiatalasszony, akit itt látunk kalászokat gyűjtögetni? Felemelő történet az övé, a hűség és a szeretet megható története.

Ruth az anyósát, Naomit kísérte ide. Évekkel ezelőtt ugyanis Naomi a férjével és két fiával Moáb földjére ment Betlehemből, az itteni éhínség elől. Moáb földjén éltek, és dolgoztak, Naomi két fia pedig ottani lányokat vett feleségül – egyikük volt Ruth.

Naomit azután tragédiák sújtották: meghalt a férje, később pedig elvesztette két fiát is. Özvegyen, idősen, támasz nélkül úgy döntött, hazatér Betlehembe, a szülőföldjére. Rokoni kötelességből elindult vele két fiatalon megözvegyült menye is. Naomi bátorította őket, térjenek vissza Moáb földjére, nem kell őt elkísérniük, felmentette rokoni kötelezettségük alól: Fiatalok vagytok, menjetek újra férjhez, kezdjetek új életet. Egyik menye vissza is fordult hazája felé, azonban Ruth ezt mondta Naominak:

„Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak. Mert ahova te mész, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni. Úgy bánjon velem az Úr, hogy csak a halál választ el tőled.” – És együtt mentek tovább.

A szeretet és hűség szavaival is Ruth a karácsony titka felé mutat. Mert választhatta volna a könnyebb életet, az újra-boldogságot, vagy éppen sirathatta volna önmagát is, hiszen maga is gyászban járt. Ő azonban úgy döntött, hogy támasza marad annak, akit nagyobb fájdalom ért.

Úton Betlehem felé, jóval az első karácsony előtt, Ruth Isten szeretetét és hűségét mintázta le, aki nem hagyott minket egyedül. Hanem felvállalta Betlehemet, a jászlat, az emberi testet, hogy egészen megismerjen minket, és társunkként mellénk szegődjön. Hogy ne maradjunk támasz nélkül. Hogy Vele együtt járva az életünkben a teljes Életet ajándékozza nekünk.

Ruth nemcsak Naominak tett hűségesküt, hanem vele együtt döntött az ő népe, és az ő Istene mellett is! Szavai nagyon mélyek, ünnepiek, egy egész életre szólnak: „Néped az én népem, és Istened az én Istenem.”

Különleges nő ez: Hűséget ajánl Istennek, és engedelmességet fogad neki. Eszünkbe juthat róla Mária, aki jóval később egészen hasonlóan ajánlja fel magát Istennek: Történjen velem a te beszéded szerint, kész vagyok Neked szolgálni. – És Isten elfogadja, és felhasználja mindkettejük készségét, áldozatát.

Ruth megtartja hűségesküjét Naomi iránt, elkíséri Betlehembe, és most az igében itt látjuk őt árpakalászokat szedegetni Boáz mezején. Boáz, amikor megtudja, ki ez a fiatalasszony, és hogyan hagyta el szülőföldjét, és jött hűséges támaszként Naomival, ezt mondja neki: „Legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

És Boáznak nemcsak szép szavai vannak Ruth felé, hanem tettei is. Nemcsak áldást mond rá, hanem ő maga a saját eszközeivel el is kezdi azt valóra váltani. Szól az aratóknak: Hagyjatok el neki többet! Hadd találjon bőven kalászokat a kévék között!

Mit is látunk tehát ebben az igében?

Az a Ruth, aki kész félretenni önmagát, aki meglátja Naomiban a csapások alatt megtörtet, és kész melléállni, olyannyira, hogy hűségesküt tesz neki és Istennek, – ez a Ruth most megtapasztalja, hogy Isten körülveszi őt áldásaival! Bőséges a jutalma, most még nem is sejti, hogy mennyire! Hiszen nemcsak kalászokat talál itt a mezőn, hogy bőségesen elég mindkettejüknek, hanem önmagát is sokkal teljesebben megtalálja Isten különleges tervében!

Később ugyanis Boáz felesége lesz, amint ez az eddigiekből is sejthető volt. „Történetesen” Boáz mezején kezdett el kalászokat gyűjtögetni, és „történetesen” akkor ment ki Boáz is a földjére, így vezette őket egymáshoz Isten. Ruth Boáz leszármazottjai révén ősanyja Dávidnak, és ősanyja még sok-sok generáció után annak a Józsefnek is, aki ide, a Dávid városába jön vissza az összeíráskor Máriával együtt, és itt születik meg a mi Megváltónk. – Így kerül be Ruth Isten gyönyörű tervébe. Tragédiákkal, fájdalmakkal indult az ő története, de végül így találja meg valódi helyét, valódi önmagát Isten kezében.

„Legyen bőséges jutalmad az Úrtól, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

Látjuk Ruth-ban, hogy mennyire készséges, milyen mély nyitottság van benne Isten felé, és valami nagyon őszinte odaadás a társa és Isten iránt. Megragadó benne a mély vágyakozás is a biztonság után. Amikor tragédiák sötétítették helyzetét, ő oltalmat keresett Istennél. Ezért hozta meg a döntést a Betlehembe vezető úton: Oltalom lesz társának, és oltalmat kér Istentől!

Mindannyian oltalomra vágyunk. Nagyon mély, elemi igényünk ez. Ruth történetét hallgatva talán most itt vannak bennünk saját történeteink is: sebeink, amiket fájdalommal hordozunk, a megfáradásaink, csalódásaink, nyugtalanságaink. És talán az adventi idő felpörgetett tennivalói is felerősítik bennünk: Oltalomra vágyunk. Ezért jövünk ide, Istenhez, a szárnyai alá. Keressük közelségét, és Nála jó helyen vagyunk.

Segítsen minket Isten Ruth útján: kinyílni Őelőtte őszinte odaadással! Vigyük el magunkban Ruth példáját, mert nélküle Betlehem nem lett volna Dávid városa. Ruth nélkül nincs karácsony. Képletesen igaz ez miránk is: ha nem az ő odaszánásával, szeretetével és hűségével járunk utunkon, akkor nem találunk igazi ünnepet. De jó nekünk látni példáján, és minket is biztat ezzel, hogy megtalálja helyét Isten tervében, így lett kerek minden az ő történetében.

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé.”

(2 Korinthus 5,10)

Igehirdetések

Bejelentkezés

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára