Mindennapi kenyerünk

Alkalom: 
Új kenyérért hálaadás
Dátum: 
2015. augusztus 23. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 28,16-18.20-22
Audio: 

Olvasmány: Mózes 5. könyve 8,1-10
Alapige: Mózes 1 könyve 28,16-18.20-22

"Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom."

Hálaadó ünnep a mai: az új kenyérért adunk hálát. De amikor kenyérről beszélünk, nem csak magára a finom, kovászillatú kenyérre gondolunk, hanem még nagyon sok mindenre. A kenyér a megélhetést is jelenti, az otthont, a biztonságot, a hazánkat, családunkat. A mögöttünk hagyott augusztus 20-i ünnepben is összefonódik a kenyerünk és a hazánk, az államalapítás ünneplése. Mert a kenyér Istennek mindazt a sok-sok ajándékát jelképezi, amikre itt a földi életben szükségünk van. Az új kenyérrel együtt mindezek itt vannak most a gondolatainkban, és a mai ünnepen együtt adunk hálát ezekért Istenünknek.

Az előbb felolvasott igében a honfoglalás előtt álló Izráelről hallottuk, hogy Isten hogyan gondoskodott róluk a pusztában, és milyen gazdagon termő földje lesz majd új hazájuknak. Jákób Istennek tett fogadalmában is a kenyeret és az otthont együtt említi: „Ha velem lesz Isten, és megőriz, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem.”

Az első, amit ez az ige mindannyiunk szívére helyez: a kenyerünk kérdése, a megélhetésünk szorosan az Istenhez tartozik. Az Istennel való kapcsolatunktól, a hitünktől ezt a kérdést nem szabad elválasztani!

Sokszor még talán hívő emberek is beleesnek abba a hibába, hogy amikor Istenre gondolnak, csak a lelki dolgaikat kötik hozzá. Istenre a hitem tartozik, és a lelki életem. Viszont a megélhetésem, a pénzem, a keresetem már egészen más történet. Jákób példáján látjuk, hogy ez nem így van.

Egyértelmű az ige leírásából, hogy Jákób számára ez a reggeli óra egy istentisztelet volt. Az Istennel való találkozás különleges és felemelő alkalma, hitének bensőséges pillanata, egy Isten előtti fogadalomtétel. A földönfutó Jákób, akinek épp menekülnie kell hazulról, itt valami csodát él át. Szent ez a hely és szent az idő. „Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja”! – És lám, ezen a szent helyen ilyen erősen hangsúlyt kapnak Jákób testi szükségletei, a tápláléka, megélhetése és otthona!

Igen, a kenyerünk kérdésének, a megélhetésünknek helye van Istennél! Az Úrasztalán is itt látjuk a kenyeret és a búzakalászt, a föld termését. A kenyeret Jézus a Vele való különleges közösség szimbólumává tette, ilyen nagy méltósággal ruházta fel! Mert Isten nem csak a lelkünkről, hanem egész valónkról akar gondoskodni! És erről számtalanszor bizonyságot is tett népe előtt.

Az elmúlt hónapokban olvastuk a Kalauz szerint Jákób és családja történeteit, ezekben sok szép példát találunk. A nagy éhínség idején, amikor csak Egyiptomban volt kenyér, Józsefet szemelte ki Isten, hogy népének megtartója legyen. Ő volt Isten eszköze, kenyérközvetítője, akin keresztül gondoskodott övéiről. Aztán több generációval Jákób után Isten népe ugyanilyen gondoskodásban részesült, amikor a pusztai vándorlás idején Isten jóltartotta őket a mannával. Az sem véletlen, hogy az Újszövetségben Jézus csodái közül legtöbbször a megvendégelést írták le. Mert Jézus nemcsak a hozzá jövők lelkét akarta táplálni, nemcsak tanítást adott nekik, hanem a testüket is jóllakatta kenyérrel és hallal.

Mi is ebben a sorban állunk. Tudnunk kell, hogy Istentől kapjuk a kenyerünket, a hazánkat, otthonunk biztonságát, a megőrzött egészségünket. Neki adunk ma hálát mindezekért, szeretetének kézzelfogható jeleiért!

A másik gondolat, amit szeretnék kiemelni az ige alapján: Isten gondoskodó szeretete megelőzi a mi kéréseinket!

Jákób fogadalmában Istentől kéri el a kenyeret, a ruházkodást és az otthont. Isten azonban már előbb megígéri neki ezt a gondoskodást! Az álombeli kijelentésben tesz neki ígéretet: „Én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy. Bizony nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”

Igen, ilyen Istenünk van. Mielőtt kérnénk Tőle mindazt, amire életünkhöz feltétlen szükségünk van, az Ő gondoskodása, szeretete megelőz minket. „Mielőtt kiáltanak, már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézs 65,24)

Isten megelőző szeretetéről ír Ady egyik gyönyörű versében, az „Ádám, hol vagy”-ban:

„Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.”

Vajon nem így tapasztaljuk mi is számtalanszor? Akár barna gyászainkban, akár hétköznapi küzdelmeinkben, újra meg újra átéljük. Ha előre tudtunk lépni, ha sikerültek a dolgaink, akkor visszanézve rádöbbenhettünk, hogy bizony Ő járt előttünk, előkészítette a győzelmünket!

Jákób egész élete egy nagy bizonyságtétel Isten megelőző szeretetéről. Amerre csak járt, szerencséssé tette útját Isten! Előkészítette a fogadtatását a rokonai között, előkészítette a házasságát, és Isten gazdagon megáldotta minden munkáját.

Ugye, milyen irigylésre méltó ember? Olajozottan mennek dolgai, minden „bejön” neki. Igen. Azért, mert minden ügyeskedése és emberi számítása mögött és ellenére is ott áll Isten a háttérben! Ő volt élete rendezője, Ő előzte meg mindenben a szeretetével, gondoskodásával!

Most, amikor hálát adunk a kenyérért, adjuk mi is egész valónkat Isten kezébe: lelkünket és testi szükségleteinket is! Mert nemcsak kenyérrel él az ember, de kenyérrel is él az ember, és Isten minden igéjével.

Fogadjuk Isten kezéből szeretetének kézzelfogható jeleit! Lássuk meg gondoskodását a mindennapi kenyérben, a vasárnapi ebédben, a mellénk adott társakban, családjainkban! Érezzük az Ő szeretetét ízlelhető és kortyolható módon itt és most, a megterített Úrasztalánál is!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."

(2 Korinthus 5,10/a)

Igehirdetések

2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban
• Gyülekezeti Énekóra vasárnap 17.30 órakor

Egyházkerületi Felsős Hittanos Találkozó lesz november 24-én, szombaton Balatonfüreden, melyen egy kis csapattal mi is részt veszünk. Hordozzuk imádságban az alkalmat!
Dunántúli Református Lap előfizetés: Aki a következő évre kéri a lapot, kérjük jelezze az íven, az előfizetési díj a 4 számra 1.000 Ft.
• A november 4-i gondnokválasztó közgyűlés egybehangzó döntése értelmében gyülekezetünk új gondnoka Bollók Gyula. Köszönjük neki a szolgálat felvállalását, és Urunktól kérünk erőt és áldást életére! – Sipos Károlyné eddigi gondnokunknak Isten iránti hálával köszönjük hűséges szolgálatát, gyülekezetért végzett sok-sok munkáját!
• Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk életének 89. évében elhunyt. Hamvai felett a reménység Igéi szóltak november 16-án, pénteken 13 órakor. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára