Mi van a szívedben?

Alkalom: 
Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)
Dátum: 
2015. február 22. 10:30
Alapige: 
Mt 4,1-4

Olvasmány: 5 Mózes 8
Alapige: Máté evangéliuma 4,1-4

"Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

A böjt fogalma ma már egyházi, vallásos körökön kívül is ismert és használt, sokan tartanak, főként tavasszal, ilyen-olyan böjtöt, kúrát. Ez lényegében mind valamilyen diéta, különböző jellegű táplálékról való lemondás, egészségügyi céllal, hogy megújuljon, megtisztuljon a test.

A hívő keresztyén számára azonban a böjtnek, bármilyen fizikai formát is öltsön, elsősorban a lélek megtisztulása, az Istennel való kapcsolat megújulása a lényege. A felolvasott ó- és újszövetségi igerész sok szempontból egybehangzóan szól a böjtről.

Tanít minket először is arról, hogy az igazi böjt mindig Istentől kapott. Még akkor is, ha mi határozzuk el, hogy a húsvét előtti időszakban valamit nem iszunk, nem eszünk vagy nem teszünk. A Szentlélek belső indítása nélkül minden ilyen önmegtartóztatás bizony csak diéta marad.

Izráel népére a negyven évig tartó pusztai vándorlást Isten méri ki, és vezeti benne őket. Jézust negyven napra a Lélek ragadja ki a pusztába.

Izráel az egyiptomi szabadulásból érkezik, megkapja a Törvényt, és tart az ígéret földje felé, de hamar kiderül, hogy az emberek szívében elvárások, lázadások, bizalmatlanság és hűtlenség van az Úr felé. Negyven év puszta kell ahhoz, hogy igazi közösséggé, néppé, Isten népévé formálódjanak, hogy alkalmasak legyenek immár a honfoglalásra, hogy megnyílhasson előttük a Jordán, és leomolhassanak Jerikó kőfalai. Jézus pedig éppen megkeresztelkedett, elhangzott az Atya kijelentése: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm! – de mielőtt nekikezdene nyilvános munkájának, negyven nap elcsendesedést és próbát kap.

Bizony vannak olyan idők az életünkben, amikor Isten emel ki megszokottságainkból, Ő visz ki minket az üres pusztába, valamilyen próbahelyzetbe, valami hiány, veszteség böjtjébe.

Az Úrtól kapott pusztának azonban mindig célja van, a próba voltaképp mindig egy kérdés: „próbára téve téged, hogy megtudja, mi van a szívedben”. A puszta böjtje az Istennel való kapcsolatunkra kérdez rá.

Az ördög kísértése és akarata mindig ennek a kapcsolatnak a lerontása, megmérgezése, megsemmisítése. Hogy elszakítson Istentől. A kísértés, amibe azonban az Úr enged minket bele, rákérdezés éppen erre a kapcsolatra, kötelékre, hogy mennyire erős. Erősebb-e mindennél?

Vajon a hiányaink, veszteségeink, szükségeink tudnak-e erősebbek lenni hitünknél, Istenbe vetett bizalmunknál? Mikor anyagi nehézségeink támadnak, megrendül az egészségünk, megfogyatkozik a testi vagy lelki erőnk, veszteség ér és ránk nehezedik a gyász fájdalma, nem kezdjük-e gondolni, mondani, hogy „Nem is szeret engem az Isten!”, „Nem gondoskodik rólam!”, „Elhagyott, elfordult tőlem!”

Mikor Izráel a pusztában szükséget szenvedett, és nehézségekkel szembesült, akkor minden csodálatos szabadulás, Vörös-tengeri megtapasztalás ellenére zúgolódni, lázadozni kezdett, hite megrendült, bizalma megingott Isten szeretetében. „Meghalni hozott ide minket!” – vádolták.

Jézus is megéhezett a pusztában, a test szenvedett, és akkor a kísértő elkezdte mondani:”HA Isten Fia vagy…” Az, aki azt mondta neked, hogy ez az én szeretett Fiam, hagy téged szenvedni? Íme, ugyanaz a kérdés, a kísértés lényege: Tényleg Édesatyám az Isten? Szeretett Fia vagyok, valóban Isten szeretett gyermeke?

De ugyanígy kérdés, hogy a gazdagságunk, amink és akink van, akik vagyunk, tud-e erősebb lenni hitünknél, Istenre hagyatkozásunk-nál. Mózes inti a népet, hogy majd a bőség idején nehogy elbizakodjanak, mondván: „az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot”! Mert ez is kísértés. Jézust is erre biztatja az ördög: Isten Fia vagy, végtelen a hatalmad! Ne az Atyától várj segítséget, boldogulj magad, ha kell, nélküle! Változtasd a követ kenyérré, hiszen meg tudod tenni!

Jézus azonban nemet mond. Mi ki tudjuk-e mondani: Nem a saját testi vagy lelki erőmtől, képességeimtől, munkámtól, vagyonomtól függök! Hanem egyedül és teljesen Istentől! Belőle élek! Mindig. A tejjel és mézzel folyó Kánaánban, mindenben, amim és akim van, aki vagyok és lehetek, amikor „kenyérrel élek”, és a pusztában is! Csak ott élesebben kijön.

Mikor a tartalékaim elfogytak, amim volt elveszett, és nincs más, csak a manna – az Isten váratlan és csodálatos gondoskodása. Mikor nincs más, csak ami Tőle jön. Mikor a hétköznapokból, a megszokottból és megelégedettből kiragadva – Tőle kapott böjtben – nincs más, csak Ő és én…

Van-e, megmarad-e az istengyermeki bizalmunk? Fel- és elismerjük-e a Tőle való teljes függésünk? A böjt pusztasága tere lehet a felismerésnek: semmim és senkim nincs igazán és örökre, csak az Isten. De Ő van nekem!

Végül megérthetjük, hogy szükségünk van a pusztára, az Úrtól kapott böjtre. Ez tesz alkalmassá és képessé végigjárni az utat, és megérkezni.

Izráel Egyiptomból jött, a biztonságos rabságból, a keserves jóllakottságból, idegen hitek hatásaiból, és könnyen nekikeseredett. Mikor először értek az ígéret földjének határára, megrettentek az ott lakó néptől, erejüket nagyobbnak látták Isten hatalmánál is, és kétségbe estek: Ide mi nem megyünk be! Negyven év kellett a pusztában, hogy aztán megerősödött hittel és istenkapcsolattal már képesek legyenek tovább menni, és megérkezni.

Jézus megkeresztelkedésével nyilvánosan is felvállalja, amiért e földre jött, de ezen az úton a kereszthalállal, a minket megváltó szenvedéssel, a magánnyal, hitetlenséggel kell szembe mennie. Nem függhet, csak az Atyától! Döntenie kell, hogy nem veszi kézbe az életét, hanem végig az Atya akaratát követi, és legvégül elveszi kezéből a keserű pohárt.

De éppen ez számunkra az evangélium! Mert Jézus győzelme a mi győzelmünk is. Krisztusban a gonosz a mi üdvösségünket támadta, hiszen Ő értünk lett emberré, értünk kísértetett meg, és számunkra győzte le azt, aki legyőzhetetlen volt: az ördögöt. Mint Isten Fia, teljes alázatban és engedelmességben valóságosan is belemerült a halálba, megtörve a bűn átkát és erejét rajtunk, és feltámadt, előhozva az örök életet számunkra is.

Jézus győzelme a kísértésben legfőbb ellenségünk bukásának meghirdetése, és bennünket is felruház a harcra. Hogy te is ki tudd mondani, veszteségben, betegségben, szükségben, gyászban is: Isten Krisztusban felismert szeretete, kegyelmes velem-léte nagyobb és erősebb, mint a hiányom, a fájdalmam. Hogy istengyermekségem tudatával a szívemben tudok bízni, hinni, Tőle függni, és így szabaddá lenni teljesen…

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

7 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára