Menj vissza Egyiptomba

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Dátum: 
2015. július 19. 10:30
Alapige: 
2Móz 4,19
Audio: 

Olvasmány: 2 Mózes 3,5-7.9-14; 4,1-5.10-13
Alapige: 2 Mózes 4,19

"Az Úr azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba."

A felolvasott ószövetségi történet-darab talán mindannyiunknak ismerős, az a híres jelenet, mikor Isten megjelenik Mózesnek az égő csipkebokorban. Mózes akkor már nyolcvan esztendős, de ez életének első és igazi találkozása és beszélgetése Istennel.

Ismerjük az előzményeket is. Mózes születése és életben maradása egy halálraítélt nemzedék csodája. Az akkori fáraó kegyetlen parancsa – hogy az újszülött héber fiúgyermekeket dobják a Nílusba – ellenére megmenekül, sőt a király lánya talál rá, és neveli fel. Királyfiként nő fel, mindent megkap az élettől, körülmények és tudás tekintetében.

Mégsem felejti el soha, honnan származik, és egyre inkább bántja őt népe szenvedése. Így történhet meg az, hogy negyven évesen, egy hirtelen helyzetben igazságosztóként, szabadítóként lép fel – Isten helyett is –, és agyonüt egy hébert ütlegelő egyiptomit. Saját indulatból, erőből, akaratból cselekszik, és gyilkossá lesz. Hiszen pusztán emberi perspektívából és erőből ennyit lehet tenni. Ennyi telik az Isten nélküli „magán-küzdelemből”.

Az igazi bűn az istennélküliség: Őnélküle látni, ítélni, dönteni, akarni és cselekedni, még csupa jó szándékkal is, és aztán ebből fakad minden konkrét vétek, ebben a történetben a gyilkosság.

Mózesnek az Úr adott életet, csodálatosan megőrizte, képességeket adott neki és jó körülményeket teremtett, és mikor Mózes cselekedni kezd, Isten nélkül teszi. Az első negyven év végén kudarcot vall, gyilkossá lesz, és menekülnie kell.

Életének második szakasza valamiféle böjt lesz a számára.

Negyven év királyfiság után negyven év puszta következik. Kiszolgáló kényeztetés helyett csak az van, amiért a két kezével megdolgozik, Egyiptom magas tudományai után most meg kell tanulnia birkákat terelgetni. Nem egy fényes karrier… Magasságok, reménységek, lehetőségek után mélységek. Népétől, családjától végleg elszakadt. Ez lett saját kudarcának a vége, a nagy semmi.

Illetve talán mégsem, hiszen új családra talál, megnősül, gyermekei születnek. A hétköznapok mégis az egyszerű monoton és kilátás nélküli munkáról, juhok pásztorlásáról szólnak.

Nem tudom, boldog volt-e Mózes vagy boldogtalan, erről nem olvasunk. De azt tudhatjuk, hogy a bűn terhét hordozta: méltatlanná lett Istennek és népének szolgálatára. Az elvesztegetett élet és elmulasztott lehetőségek: saját alkalmatlanságának tudatával él. S így, családjától és népétől oly távol, teljesen tehetetlennek is érzi magát.

Az Úrral való találkozás azonban mindent megváltoztat.

Mikor Isten megszólítja őt a lángoló, de el nem égő csipkebokorból, és feladatot, küldetést ad neki, saját méltatlanságából, alkalmatlanságából és tehetetlenségéből válaszol: Ugyan, ki vagyok én?!

Végighallgattuk a válogatott versekből, hogyan és hányféleképpen szabódik és tiltakozik Mózes a küldetés ellen. És milyen csodálatos, hogy minderre Istennek nem az a válasza, hogy elkezdi „körbesimogatni” Mózest, hogy „Á, dehogyis, nem vagy ám te olyan! Hát azért te tudsz ezt meg azt, ilyen meg olyan vagy ám! ” Amit talán egy világi lélekgyógyász, pszichológus mondhatna, hogy nem csak a negatívumokat, hanem a pozitív dolgokat és tulajdonságokat is kell ám nézni!

Nem, Isten nem erről beszél, mert egyáltalán nem ez a döntő. Kimondja azt, ami egyedül számít: Veled vagyok!

Méltatlanul is átélheti Isten bűnbocsátó szeretetét, megszólító kegyelmét. Az Úr előtt lekerülhet a teher, helyére kerülhet a múlt, amit tett.

De helyére kerül a múlt úgy is, mint amit ővele tettek, amit át kellett élnie és elszenvednie. Mert megértheti, hogy a megaláztatás, a megüresedés tette éppen alkalmassá: Istennek nem egyiptomi tudományokkal okoskodóként vagy heveskedő harcosként van szüksége rá, hanem pásztorként!

És választ kap saját tehetetlenségének érzésére is. Mert lehet, hogy ő emberként tehetetlen, de Isten nem az! Neki mindenre van hatalma! És azt mondja: Veled vagyok!

Veled vagyok és a népemmel. Jeleket adok, megerősítelek, és megtanítalak mindenre, amire szükséged van. Én a Vagyok vagyok!

Menj vissza Egyiptomba!

Így küldi az Úr Mózest, és így küld minket is vissza a saját „egyiptomainkba”, a saját életünk valóságába.

Nézz szembe az istennélküliséged bűneivel, hogy újat kezdhessek veled! Menj vissza a kudarcaid helyére, a kapott de elrontott életedbe, és ne menekülj tovább!

De már nem egyedül! Nem a magad régi, emberi eszközeivel, lehetőségeivel, okoskodásával, erejével, hanem Istennel.

Megtisztítva és megújítva, vezetve és tanítva – akár a mélységeken át is – a tieid közé. A rádbízottakhoz. De már ne önmagad akarj segíteni, terheket hordozni, munkálkodni és szólni! Isten „Vagyok”-ját vidd a tieid közé!

Persze, nem lesz könnyű. Isten nem ígéri, hogy Ővele problémamentes diadalmenet az élet, hogy minden rózsaszín-tökéletes lesz.

Lesznek Mózesnek is kétségei és megingásai. El fog még rontani dolgokat, és megfogyatkozik majd a reménysége.

És lesznek konfliktusok bőven, küzdeni kell majd fáraóval és ellenséges népekkel. Ahogy nekünk is a magunk „fáraóival”, rosszakaróival, támadóival.

Küzdeni kell majd saját sokszor zúgolódó népével. Ahogy nekünk is sokszor éppen szeretteink értetlenségével, békétlenségekkel.

De megérkezel, célba érsz, mert Isten fog hordozni. A Vagyok, aki emberlétünk teljes mélységében velünk van, mert Jézus Krisztusban emberré lett, végtelenül közel jött hozzánk, és hatalmas szeretete legyőzte a halált.

Ő az a pásztor, aki nem csak a földi úton tud végigvezetni minket, hanem azon túl is, át az öröklétbe, amikor teljessé lesz, amit ígért:

„Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára