Megáldalak, és áldás leszel

Alkalom: 
Szentháromság vasárnapja
Dátum: 
2015. május 31. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 12,2
Audio: 

Olvasmány: 1Mózes 12,1-8
Alapige: 1Mózes 12,2

"Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel."

Ábrahám életének legfontosabb mozzanatát látjuk ebben az igében. El kell indulnia Isten szavára egy számára ismeretlen úton, az ígéret földje felé. Ott kell hagynia Hárán városát, ahol eddig jól megépített falak védték életét, és mindenét, amije csak volt. Útra kell kelnie.

Az út sokféle rizikót rejt magában. Amikor útra indulunk, – pl. kerékpárral egy kisebb túrára, vagy egy szép erdei ösvényen a Bakonyban, vagy akár autóval egy hosszabb útra, – nemcsak új élmények és lehetőségek nyílnak ki előttünk, hanem bizony abban benne van az eltévedés veszélye is. Mivel úton vagyunk, mozgásban vagyunk, gyorsan változik minden körülöttünk. Benne van akár egy baleset kockázata, vagy a megsérülés veszélye is.

Nem derül ki az igéből, hogy Ábrahám gondolt-e az előtte álló út veszélyeire, egy biztos: rábízta magát Isten szavára, maga mögött hagyta a jól megépített várost, útra indult.

Jó példa most nekünk Ábrahám, hogy saját útjainkat végiggondoljuk. Ránézhetünk az eddig megtett útszakaszra, megkérdezhetjük, vajon jó irányba haladunk-e, és vajon halljuk-e még Isten szavát, Rá tudjuk-e bízni életünket?

Amit én ebben az igében legfontosabbként kaptam, azt szeretném továbbadni. Ábrahám ugyanis egyáltalán nem indult üres kézzel az ismeretlen útra! Itt mi nem egy kétségbeesett földönfutót látunk magunk előtt. Nem csak azokra gondolok, akik vele együtt keltek útra: felesége, unokaöccse, szolgái, nyájai, és minden, amije csak volt, – egy egész karavánt képzeljünk magunk elé, sátrak és minden szükséges holmi felmálházva, hiszen Ábrahám ide már nem akart többé visszatérni!

Nem indult üres kézzel lelki értelemben sem: Isten ígéretében Ábrahám olyan garanciát kap, ami elkíséri egész útján, egész életében. „Megáldalak,– és áldás leszel” – mondja neki Isten.

„Megáldalak”. Ezt a különleges kincset viszi magával útravalónak. Nemcsak kézzelfogható dolgokat, társakat, hanem magát Istent, aki ezt kijelenti neki. Istent, aki Barátként, Társként szegődik mellé, aki kíséri és védelmezi, aki minden erő és minden szeretet Forrása.

Az út lehetett ismeretlen a lábai előtt, de Ábrahámnak mégsem volt félnivalója ilyen Védelmező kíséretében!

„Megáldalak” – mit jelent a mi életünkben ez a kifejezés?

Egy jó tíz évvel ezelőtti tévés tehetségkutatóban sokan felfigyeltek egy akkor 19 éves délvidéki magyar lányra, Rúzsa Magdira. Egyik alkalommal különleges dalt adott elő, egy szerb cigány népdalt, magyarul és szerbül. Óriási sikert aratott, a zsűri odáig volt a különleges hangért, és azért, amit, és ahogyan elénekelt. A véleményezés következett, és a zsűri egyik tagja nem találta a megfelelő szavakat; széttárta karjait, és azt mondta neki: „Te bizonyára meg vagy áldva. Igen, meg vagy áldva, azt hiszem.” És még hozzátett valamit a népek közti békességről, és hogy Magdinak ezzel a hanggal küldetése van.

Meg vagy áldva. Furcsa volt ezt a kifejezést abban a környezetben hallani. De függetlenül attól, hogy ott ki hogyan értette ezt, nekünk az a fontos, hogy a saját életünkben mit jelent ez.

„Megáldalak, – és áldás leszel” – mondja az Úr Ábrahámnak.

Meg vagyunk áldva. Kaptunk valamit Istentől, amivel utunkra indított.

Talán azon az egykori konfirmáción, amire a mai napon emlékezünk, amikor elhangzott fölöttünk egy áldás. Egy mondat, amiben Isten szólalt meg nekünk, s üzenete egész életutunkon fontos maradt számunkra…

Vagy talán a házasságkötésünk alkalmával, amikor társunkkal közös útra kaptunk áldást…

Vagy akár egy-egy istentiszteleten, amikor emberi módon, de maga Isten szólalt meg, akár feddés volt a hangjában, akár bátorítás, biztatás, – és mi megértettük azt. És szava és ereje valósággá lett életünkben, segített, támogatott, irányt mutatott…

„Megáldalak, – és áldás leszel.”

Halljuk-e még Isten szavát, és engedjük-e, hogy kézzelfogható valósággá legyen az életünkben? Rá tudjuk-e bízni magunkat?

Ábrahám elindult Isten szavára. De hova is indult? Az ismeretlenbe? Veszélyes útra? Bizonytalan jövőbe? – Nem, mert magával vitte az áldást, amit kapott.

„Megáldalak, és áldás leszel.” Ebben az igében az is benne van, hogy Isten ígérete nem marad egy emberé, hanem az áldás mindig „túlcsordul” a megáldott emberen.

Ábrahám sokak számára lett áldássá, hiszen rajta keresztül az utódai is örökölték. Az Ábrahámnak adott áldás Isten mindig megújuló szövetségét jelentette a test szerinti választott népnek.

De tudjuk az Újszövetségből, hogy az Ábrahámnak adott áldásnak egy lelki vonala is van. Ábrahám áldása azoké is lett, akik a hitben utódai. Ez az áldás-vonal pedig egészen ide vezet, mihozzánk, a mai ünnepig és a mi életünkig.

Akit Isten megáld, annak életprogramja, hogy áldássá legyen. Mert Isten ajándéka nemcsak minket tölt meg, hanem „túlcsordul” rajtunk.

„Megáldalak, – és áldás leszel.”

Indítson minket hálára Isten a mi megajándékozott voltunkért, és mutassa meg nekünk az ebből fakadó feladatainkat is!

Hírlevél: Igehirdetések

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."

(2 Korinthus 5,10/a)

Igehirdetések

2018.11.18.
Zsid 6,13-15.18-19
2018.11.11.
1 Pt 2,13a; Ef levél 5,21
2018.11.04.
4Móz 23,23; 24,9
2018.10.28.
Mt 26,27-29
2018.10.21.
4Móz 13,1-2.25.32-33; 14,6-10

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Imaóra hétfőn 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban
• Gyülekezeti Énekóra vasárnap 17.30 órakor

Egyházkerületi Felsős Hittanos Találkozó lesz november 24-én, szombaton Balatonfüreden, melyen egy kis csapattal mi is részt veszünk. Hordozzuk imádságban az alkalmat!
Dunántúli Református Lap előfizetés: Aki a következő évre kéri a lapot, kérjük jelezze az íven, az előfizetési díj a 4 számra 1.000 Ft.
• A november 4-i gondnokválasztó közgyűlés egybehangzó döntése értelmében gyülekezetünk új gondnoka Bollók Gyula. Köszönjük neki a szolgálat felvállalását, és Urunktól kérünk erőt és áldást életére! – Sipos Károlyné eddigi gondnokunknak Isten iránti hálával köszönjük hűséges szolgálatát, gyülekezetért végzett sok-sok munkáját!
• Sipos Jánosné (Németh Katalin) testvérünk életének 89. évében elhunyt. Hamvai felett a reménység Igéi szóltak november 16-án, pénteken 13 órakor. Isten vigasztaló kegyelme legyen gyászoló szeretteivel!

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára