Kisebbedve növekedni

Alkalom: 
Újévi istentisztelet
Dátum: 
2015. január 1. 10:30
Alapige: 
Jn 3,30
Audio: 

Olvasmány: János evangéliuma 3,22-30
Alapige: János evangéliuma 3,30

"Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."

Tegnap és ma sokszor hallottuk és mondtuk ki magunk is a jókívánságot: Boldog új évet! És sokan teszik hozzá azt is, hogy sikerekben gazdagot. Mert hiszen mikor jót kívánunk a jövőre nézve valakinek, akkor gazdagodásra, gyarapodásra, erősödésre, növekedésre gondolunk. Semmiképpen nem kívánunk szeretteinknek szegényedést, veszteségeket, gyengülést vagy betegségeket, „kisebbedést”.

Mára rendelt igénk pedig mégis így szólít meg minket Keresztelő János szavain keresztül: „kisebbé kell lennem”.

Hallottuk, hogy milyen előzmények után hangzott el ez a mondat. János tanítványai vitába keveredtek azokkal, akik a megtisztulásról másként gondolkodtak, ezért a tanítványok elbizonytalanodva mentek oda mesterükhöz: Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. A kérdés mögött ott húzódik a választásában elbizonytalanodott tanítvány minden kétsége: Hozzá megy mindenki, hozzánk pedig senki, miért és most mi lesz?

Keresztelő válasza pedig minden kétséget eloszlat, ő örül Jézus sikerének. Azt a képet használja, hogy Jézus a vőlegény, ő pedig a vőlegény barátja. A barát részesedik a vőlegény öröméből.

A korabeli palesztinai lakodalmaknál a vőlegény barátjának kitüntetett szerep jutott. Ő kérte meg a menyasszonyt, ő közvetített, gyakran ő irányította az egész lakodalmat. De amikor ez a várva várt találkozás létrejött, ő visszavonult, mert a barátja örömében a háttérből akart osztozni.

János nem akar a vőlegény Jézus és a menyasszony Egyház boldog találkozásának útjába állni, hanem örül, hogy ennek részese lehetett.

A németországi Isenheim templomában található Matthias Grünewald világhírű oltárképe. A festmény a kereszten függő Jézust ábrázolja, a kor stílusához képest szokatlan realisztikussággal. De a kép igazi nevezetessége a mellékalakja, Keresztelő János, aki lábát szilárdan megvetve áll ott, és szinte természetellenesen hosszú ujjával Jézusra mutat, mintha azt mondaná: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” S a másik kezében lévő nyitott Bibliára pont ezt az igeverset festette a művész: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Mintha Keresztelő egész lénye egyetlen nagy Jézusra mutatás lenne. Így látja önmagát.

Igénk első üzenete és kérdése hozzánk: Keresztyénként jól látom-e magamat? Tudok-e Krisztusra mutatni, naggyá és láthatóvá válik-e Jézus mellettem vagy éppen általam?

Az én személyiségem, „jó-akarásom”, véleményem, egyházlátásom, igazságaim, jó-keresztyén és jó-ember voltom nem nagyobbak-e, mint Krisztus maga? Nem takarom-e ki, harsogom-e túl Őt? Akár mások felé, akár önmagam előtt is. Elég-e nekem holdként Jézus fényét visszatükrözni, s nem akarom-e a Napot is túlragyogni? Lehet-e látni tőlem Krisztust?

A másik kérdés most felén az, hogy jól látjuk-e Őt magát, akire Keresztelő mutat. A mennyei hatalommal bíró Isten Fiát! Akiről így beszél: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.” „Aki felülről jön,az felette van mindenkinek.” és végül: „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.”

Ha a vőlegénynek olyan hatalma van, hogy aki Benne hisz, annak örök élete van, akkor érthető, hogy a vőlegény barátja örül annak, hogy előkészíthette a menyasszonyhoz vezető utat. Önmagunk helyes megítélése ezért azon áll vagy bukik, hogy mi kinek látjuk Jézust!

Az új esztendő összes előre látható és előre még csak nem is sejthető nehézségét, próbáját is akkorának fogjuk látni, amekkora lehet mellette számunkra Jézus. Ha elhisszük, hogy Őneki nincs lehetetlen, akkor nem fogunk félni semmi rossztól, gonosztól, mert Ő Úr minden felett! Ha tudjuk látni Őt annak, aki egyetlen szavával lecsendesítette a háborgó tengert, és előhívta a sírból a már negyedik napja halott Lázárt, akkor nem fogunk kétségbe esni a természeti erők vagy a halál hatalma miatt sem. Ha látjuk Őt annak, aki képes volt szinte a semmiből jóllakatni több mint ötezer embert a pusztában, akkor nem fogunk aggodalmaskodni…

De hogyan lehetséges ez – kérdezhetjük végül – ilyen mindenek felett hatalmasnak látni Őt mindig, minden helyzetben? Mikor gondok, helyzetek, emberek tornyosulnak fölénk?

Egy egyszerű képpel válaszolnék. Ha nyaralásra, kirándulásra indulunk, innen a Balaton mellől példának okáért az Északi-Középhegységbe, előbb a fővároson kell átevickélnünk, aztán a leggyorsabb út a 3-as autópálya. Ahogy robogunk kelet felé, először a távolban megjelenő hegyek egészen kicsinek tűnnek. Persze, hiszen messze vannak. De minél közelebb érünk, annál inkább magasodik, tornyosul fölénk a Mátra, a Bükk, és ha felkanyarodunk balra, a hegyek közé, érezzük, ahogy ez a magasság minket is felemel. Minél közelebb, annál hatalmasabb.

Minél közelebb engedjük magunkhoz Istent a Megváltó Krisztusban, annál inkább rádöbbenhetünk hatalmára, nagyságára, mindenható erejére és kegyelmére. Egészen közel, a mindennapjainkba, az életünkbe, gondolatainkba, döntéseinkbe, aggodalmainkba és örömeinkbe.

Engedjük közel, mert Ő az, aki jön hozzánk, Isten jön hozzánk közel Őbenne. Ezért született karácsonykor a földre, ez a végtelen hatalom egy kisgyermek testébe. Talán a most induló évünkben sem lesz kisebb a gond, a rossz, és mi sem leszünk erősebbek és bölcsebbek. De ha egészen közel engedem magamhoz Jézust, megláthatom, hogy mindezek fellett milyen határtalanul hatalmas Ő. Erről szól Túrmezei Erzsébet verse is:

Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
minden lehellet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely neki nem elég,
naptalan zúg, elhasznált levegő,
az eledelből, ami megmarad.
Ő első akar lenni, nem utolsó,
mert neki az utolsóság koporsó.
… úgy adhat üdvöt, úgy teremthet újjá.
Vétkes, aki parancsát megtagadja:
csenevészedni, halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok cselekesznek,
akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény.
Dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen, aggódva figyel:
fejlődik-e, növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.

Így érkezett el Krisztus is közénk.
A szűk istálló szegény jászolán,
mint gyermek fekszik Ő, és követel.
Néki növekednie kell.
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá, és a legnagyobbá,
szent Messiássá, szabadító Úrrá,
Ó, szállj szegény szívembe,
titkos Gyermek.
Jöjj, növekedj, töltsd be az életem.
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem.
Földi borún, halálon, elmúláson,
hogy Te vihess engem,
kicsinyt, keresztül,
nagy, erős Messiásom!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

6 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

A hét igéje:

"Egymás terhét hordozzátok,  és így töltsétek be Krisztus törvényét."

(Galata 6,2)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban
Istentisztelet Kenesén vasárnap de. fél 11-kor a Templomban

• A református temető kitisztítása és rendezése folyamatban van, a munkálatok eddigi költsége mintegy 700.000 forint. Továbbra is célunk a temető teljes körbekerítése. Elsőként a Soós-hegy felőli szakaszt szeretnénk elkészíteni a Partfő utcai gazdasági bejárattól a magaspartig. A kerítésre adománygyűjtést hirdetünk, aki ezt a célt szívesen támogatná, adományát eljuttathatja banki utalással, készpénzes befizetéssel, vagy sárga csekken. Hálásan köszönünk minden segítséget!
• Július 4. szombatra a református temető rendezéséért takarítást szerveztünk – közösségi összefogással. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak a munkáját, akik a hulladékfa összegyűjtésében, szemétszedésben, csihatag irtásban vagy bármi másban segítettek! Köszönetünk jeleként szeretettel hívjuk a segítőket jövő szombaton, 11-én 14 órakor egy közös bográcsozásra a Gyülekezeti Házhoz.
• Július 3-án pénteken évzáró tanulmányi kirándulásra mentünk Pápára a konfirmandus fiatalokkal. A járvány miatt májusban elmaradt konfirmáció helyett július utolsó vasárnapján, 26-án lesz a fiataljaink ünnepélyes fogadalomtétele!
• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki adományával, egyház-fenntartói járulékával támogatja Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára