Isten meglepetései

Alkalom: 
Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Dátum: 
2015. július 12. 10:30
Igehirdető: 
Alapige: 
1Móz 48,14
Audio: 

Olvasmány: 1Mózes 48,1-2.8-14.17-21
Alapige: 1Mózes 48,14

"Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött.

Nézzük csak meg jól ezt a különös mozdulatot, ahogyan Jákób megáldja két unokáját! Milyen üzenetet hordoznak keresztben tartott karjai?

József gondosan odakészíti két fiát az áldásra, hogy Manassé, az elsőszülött álljon Jákób jobb keze felől, Efraim, a kisebbik pedig bal felől. Jákób azonban tesz egy csavart az egészbe, keresztben áldja a két fiút.

Elsőre az juthat eszünkbe, hogy Jákób mindig is ilyen volt, csereberélgetős, trükkös ember. Főzelékét elsőszülöttségre cserélte annak idején. Neve is csalót jelent, trükkel szerezte meg az áldást bátyja elől.

Eszembe jut az „itt a piros, hol a piros” játék, ahol ügyes kezű emberek tologatták szélsebesen a lefelé fordított dobozkákat. Egyik alatt ott volt a piros golyó, de egy pillanat múlva már a másik alatt volt. Aki fogadott, letette a pénzt, rábökött az egyikre. Legtöbbször nem talált.

Jákóbnak is csak a kezét kell figyelni: Melyik kéz melyik fiúra kerül? Amikor József látja a cserét, próbálja helyretenni apja kezeit. Mert a jobb kéz az elsőszülötté. Jákób azonban hajthatatlan: továbbra is keresztben tartja kezeit. A jobb kéz Efraimé. A kisebbik beelőz, övé a nagyobb áldás.

Talán csak ennyiről lenne szó? Cserebere és trükközés? Jákóbnak sem járt volna annak idején az áldás, hiszen ő volt a kisebbik. Ő azonban megszerezte bátyja elől. Talán saját életpéldája nyomán cselekszik most is?

Jól tudjuk: Mindez csupán az emberi szál a történetben! Az áldás nem emberi trükközésen múlt, és nem Jákób döntése, hanem elsősorban Istené! Igaz, hogy emberileg nézve azt Jákób ügyeskedi ki magának, de csakis azért történhetett minden éppen úgy, mert Isten őt akarta megáldani!

Figyeljük tehát Jákób kezeit: Miért tartja keresztben? Miért ez a természetellenes póz? Hiszen sem kényelmes nem volt, sem logikus.

Igen, Isten döntései nem az emberi logikán alapulnak! Jákób keresztben tartja karjait, úgy áldja a fiúkat. Nem úgy, ahogy logikus lenne, vagy kézenfekvő. Nem úgy, ahogy József odaállítja őket, szépen elrendezve. Hanem csakis úgy, ahogyan Isten akarja!

A ti gondolataitok nem az én gondolataim, a ti útjaitok nem az én útjaim – figyelmezteti az Úr népét (Ézs 55,8). Az én gondolataim, döntéseim nem a ti sémáitok szerint futnak. Nem vagyok kiszámítható számotokra.

Jákób keresztben tartott karjai arra figyelmeztetnek, hogy Isten meglephet minket! Átállíthatja a váltókat, hogy dolgaink más irányba menjenek, nem úgy, ahogyan mi várnánk, vagy éppen megterveztük.

Sok ember szereti a meglepetéseket, mert végre valami nem úgy történik, ahogy szokott. Annyi mindent csinálunk megszokásból, rutinból, jól esik a váratlan eltérés. A vicceket is talán azért szeretjük, mert egész másként fejeződik be, mint ahogy kéne. Valami összekuszálódik benne, ami humorossá teszi.

Jákób keresztbe tett karjaival Isten átállítja a váltókat. Gondoljuk csak át életünknek azokat a pontjait, amikor felismertük: Isten cselekedett velem, másként rendelkezett. Keresztbe fonta a szálakat.

Az Újszövetség egyik meglepetés története Zakariásról maradt ránk. Végezte mindennapi rutin szerint a templomi feladatait. Mindig egyformán: áldozatok, szertartások, mindig ugyanazok a mozdulatok, rítusok, és szavak. Ám egyszer csak Isten váratlanul belépett az életébe: üzenetet kapott, hogy idős korára fia születik. Elképzelhetetlen volt ez számára, de ettől egész élete megváltozott, más irányt vett.

Ahogy Isten váratlanul „betoppan” Zakariás életébe; ahogy Isten érthetetlen módon Jákóbot választja Ézsau helyett; ahogy itt Jákób keresztben tartja karjait – úgy cselekedhet Isten a mi életünkben is!

Figyeljünk Isten meglepetéseire, amikor átrendezi körülöttünk a terepet, amikor másként alakítja dolgainkat! Nem biztos, hogy mindent azonnal érteni fogunk, és az sem biztos, hogy minden a kedvünkre lesz. Mégis bízzunk Benne, mert szeret minket! Legyünk készek megtenni, amit tőlünk kér!

Ha emberileg nézzük, Jákób összecserélte két unokáját. Általában nem szeretjük, ha összetévesztenek valakivel.

Tudunk azonban a Bibliában egy olyan csereberéről, amiből áldás származott az egész emberiségnek. Saját szabadulásunk, személyes megváltásunk titkát is ebben a történetben találjuk.

Amikor Pilátus felteszi a nagy kérdést a nép előtt, hogy a kettő közül vajon kit kéne szabadon bocsátani: A rablógyilkos Barabbást? Vagy ezt az erőtlen, összevert Jézust, akit idehoztatok nekem, mert királynak mondja magát? Egészen nyilvánvaló, hogy Pilátus miért kérdez ilyet. Meg akarta menteni Jézust, akit ártatlannak tartott. Azt remélte, hogy a nép logikus döntést fog hozni! Hiszen napnál világosabb, hogy a rablógyilkost kell kivégezni, és Jézusnak jár az amnesztia. – De mégis fordítva történt! Istennek úgy tetszett, hogy a félrevezetett nép mondja ki az ítéletet: Barabbást engedd szabadon, Jézust pedig feszítsd meg!

Barabbásnak ez a helycsere azonnali szabadságot jelentett, azt azonban nem tudjuk, hogy ettől a későbbiekben lényegileg is megváltozott-e az élete, hitre jutott-e, Krisztusban a valódi szabadságot is megízlelte-e.

Jákób keresztben tartott karjai most bennünket erre a döntő cserére emlékeztetnek. Jézus és Barabbás cseréjére. Adjunk hálát Istennek, hogy Barabbás helyén állhatunk! Ami vele történt, a miénk is: Jézus állt oda helyettünk is, hogy nekünk életünk legyen az Ő nevében, a Benne való hit által. Mi érdemelnénk bűneink büntetését, de Jézus magára vette azt.

Jákób keresztben tartott karjai Jézus keresztjét rajzolják most elénk. Ha a keresztet mint szimbólumot nézzük: egy rövidebb vízszintest húz keresztbe egy hosszabb függőleges.

A vízszintes a mi emberi szintünket, földszintes logikánkat és emberi útjainkat jelzi, ahogyan jobbra-balra, minden irányba lehetőségeket keresünk, boldogulni igyekszünk. A függőleges pedig az, amikor Isten veszi kézbe az irányítást. Meglep minket, betoppan életünkbe.

Hogyan vezetjük életünket, hogyan hozzuk meg döntéseinket? Ahogy „kézenfekvő” és logikus? Ahogyan mások elvárják, vagy elénk tálalják?

Jákób keresztben tartott karjai emlékeztessenek minket a függőlegesre! Lehet másként is, mint ahogy mindenki más csinálja! Tartsuk nyitva magunkat Isten előtt, hogy betoppanhasson, és belefűzhesse a függőlegest a mi emberi szálainkba! Ha Ő irányít, ha az Ő vezetése, akarata érvényesül, akkor nem tragédia, ha összekuszálódnak is dolgaink.

„Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” – az én életemben is!

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfiának fel kell emeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

(János evangéliuma 3,14-15)

Igehirdetések

2020.04.05.
Mt 21,6-17
2020.03.22.
Lk 18,31-34
2020.03.15.
2Móz 17,7; Zsolt 91,1-4
2020.03.08.
Lk 13,23-24; Rm 5,1-2

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• A járvány miatt az idei húsvéton nem tudunk a templomban, imaházban fizikailag is együtt lenni. Mégis bátorítjuk Testvéreinket, hogy saját otthonainkban ünnepeljünk egyidőben, úrvacsorás, lelki közösségben! Április 12-én húsvétvasárnap a Duna Tv 9 órai kezdettel úrvacsorás istentiszteletet közvetít az egész Kárpát medencei református magyarság számára. Csatlakozzunk ehhez Egyházunk vezetésének ajánlása szerint:
„Kérjük testvéreinket, hogy testileg és lelkileg is készüljenek, teremtsék meg a teljes odafigyelés és bekapcsolódás körülményeit, a közvetítés idejére készítsék elő az énekeskönyvet, kapcsolják ki azokat az eszközöket, amelyek zavarják a teljes odafigyelést. Kérjük, hogy a közvetített istentiszteletbe kapcsolódjanak be, együtt mondjuk az imádságokat, énekeljük az énekeket. Egyháztagjaink úrvacsorázzanak úgy, ahogy a közvetített istentisztelet lelkipásztora vezeti az úrvacsorai szertartást; ezáltal az apostoli kor gyülekezeteinek mintáját követjük, akik súlyos helyzetükben „házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben”. (ApCsel 2,46) Az istentisztelet közvetítésének kezdete előtt készítsenek elő személyenként egy-egy falat kenyeret és egy kevés bort külön poharakban. (A jegyeket le lehet fedni ünnepi terítővel.) Kövessék figyelemmel a szolgálattevőt és a közvetített istentisztelet résztvevőit, velük közösen mondják az úrvacsorai közimádságot, az Apostoli Hitvallást, válaszoljanak a szokásos kérdésekre. Amikor veszik a kenyeret és aztán a bort, tegyenek ugyanígy. Mondják együtt a lelkipásztorral a hálaadó imádságot és az Úr imádságát is.”
Legyen áldás minden otthonon, amely így templommá lesz az Úr feltámadásának ünnepére, adjon ez a hatalmas közös istentisztelet mindannyiunknak megtisztulást, erőt, reménységet és békességet! Addig pedig a Nagyhéten naponta könyörögjünk a betegekért, az elesettekért, a félelmekkel küzdőkért, a nehéz helyzetben szolgálatot teljesítőkért!
• Nagypénteken és Húsvétkor, ahogy az elmúlt két vasárnap is, jelentkezünk igehirdetéssel a templomból, ezek meghallgathatók a
refkenese.hu oldalon, és gyülekezetünk Facebook-oldalán!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára