Találkozás a hegyen

Alkalom: 
Epifánia ünnepe utáni utolsó vasárnap
Dátum: 
2014. február 9. 10:30
Alapige: 
Lk 9,33; 2Pt 1,17-19
Audio: 

Olvasmány: Lukács evangéliuma 9,28-35
Alapige: Lukács evangéliuma 9,33; Péter 2. levele 1,17-19

"Mester, jó nekünk itt lennünk..."
"Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm", ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben."

Az evangéliumok elbeszéléseinek többsége olyan Jézust jelenít meg, aki „Istenségét elrejtette, midőn testünket felvette”. Hiszen a benne földre jött Isten valóban emberré lett, emberi életünk minden nyomorúságát és nehézségét magára vette, tanítványaival együtt járta a poros országutakat, együtt ettek és ittak, fáradoztak és tértek nyugovóra.

Ez a történet azonban egy egészen más Jézust állít a tanítványok elé. A helyszín először is egy hegy. Jézusról sokszor olvassuk, hogy valamilyen nehéz küldetés előtt, vagy nagy esemény után felmegy egy magas hegyre magányosan imádkozni. Hogy Ő, a Fiú nyugodtan beszélgethessen, hogy még közelebb kerülhessen a mennyei Atyához.

De a Szentírásban máshol is olvasunk „hegyre-menő” emberekről. Ilyen Mózes, aki a Sinai csúcsán találkozik az Úrral, és beszélgetésük végén megkapja a Törvényt, a Tízparancsolatot. Vagy Illés, aki kimerülten és reményvesztetten érkezik el a Hórebhez, és ott, a sziklák között Isten szelíd és halk hangja megszólítja, megvigasztalja és új küldetést ad neki.

Az ilyen hegyek tehát az Istennel való találkozás helyei, ahol útmutatást kaphatunk, megújulhatunk, megtisztulhatunk, feltöltekezhetünk. Ide viszi fel most Jézus Pétert, Jakabot és Jánost. Ha Neki szüksége volt az ilyen találkozásokra, akkor hogy ne lenne rá szüksége tanítványainak, hogy ne lenne rá szükségünk nekünk!

Ilyen hegy lehet az életünkben egy-egy vidéken eltöltött csendeshét, ahol nap-nap után igehallgatásban, imádságban, életünk gondjairól való Isten előtti beszélgetésben lehetünk együtt testvérekkel. De valójában, egy ilyen hegyre-menetel ez az istentisztelet is. Ezzé lehet minden imádkozó, igeolvasó elcsendesedésünk Isten Szentlelkének jelenlétében, az Ő szavára figyelésben.

A „hegy” képe azért nagyon kifejező, mert a hegy egyrészt a táj, a domborzat része, ugyanakkor mégsem az, hiszen kimagaslik belőle. Az Istennel való találkozás, a Vele töltött idő a hétköznapi életünk része. Az kell legyen, hiszen szükségünk van rá újra és újra!

De ugyanakkor felülemelkedés, kilépés is egy kicsit a mindennapokból. Amikor távolabb kerülhet minden más, elcsendesedhetnek a hétköznap zajai, harcai, és felfelé figyelhetünk. Amikor „fentről” más rálátást kapunk a „lenti” dolgainkra, gondjainkra, félelmeinkre, örömeinkre, kérdéseinkre. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” – mondja Radnóti, de Testvérek, kell néha a térkép! Átlátni, megérteni, másképp látni…

A történetben ezen a hegyen találkozás jön létre. Ott van Jézus, aki a szemük láttára változik meg. Ruhája fehéren fényleni, arca ragyogni kezd. A férfi, akit a mindennapi életben megismertek most az Emberfiában jelenlévő, velük lévő Istenként jelenik meg. Az, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, valóban Ő az, aki velük és velünk van minden napon a világ végezetéig!

Aztán ott van még két alak, akik az Ószövetség lapjairól ismerősek: Mózes és Illés. A zsidó hagyomány mindkettőjükről azt tartotta, hogy nem haltak meg, hanem felragadtattak a mennybe. Illés tüzes szekéren, Mózes pedig arról a hegyről, ahonnan az Úr megmutatta neki az ígéret földjét, s nem látta őt azután soha senki. De a zsidó apokaliptika úgy is emlegette őket, mint akik majd a végső idők beköszöntével újra meg fognak jelenni.

Az tehát, hogy pont ők ketten jelennek meg, azt is jelenti: Jézusban beköszöntött az idők teljessége, ahogy a karácsonyi történetek mondják. Minden ószövetségi prófécia benne öltött testet és teljesedik be. Erről üzen nekünk az is, hogy mikor a tanítványok rémülten leborulnak, és megszólal a mennyei hang, azt mondja: Őt, Őt hallgassátok! S amikor feltekintenek nincs ott senki más, csak egyedül az emberré lett Isten, a Názáreti Jézus.

S végül ott vannak a tanítványok, kicsit megrettenve, félelemmel eltelve, s nem is nagyon értik, hogy mi történik. De minden értetlenség és megilletődöttség ellenére valami mélységesen jó érzés tölti be őket: a szent és őket, minket szerető Isten közelségének az élménye. Hallott szavak, átélt érzések, amiket majd magokkal vihetnek innen.

Amit mind magukkal vihetnek, mert ez a történet vége: le kell jönni a hegyről. Lehet, hogy nagyon jó volt odafenn, lehet hogy mi is ilyen mélységesen jónak éljük néha át Isten közelségét, de le kell jönni, mert Péterék számára és a mi számunkra is tart még a földi út.

Amit átéltek, amit kaptak, az útravaló, erőforrás, értelem-világosító vezetés, de mindezekké csak a továbbjárt út során lesz, lehet. Mikor egy istentiszteleten, egy elcsendesedésben halljuk az ige üzenetét, érezzük az Isten Szentlelkének ölelő, megújító jelenlétét, vigasztalását, utána nekünk is tovább kell mennünk. De az, amit kaptunk, az az útravaló, a Vele való találkozás élménye majd a továbbindulásban, a hétköznapok útjában lesz igazi érték, megélhető erőforrás és vezetés. És ami még jó ebben a hegyről lejövetelben, Testvérek, hogy bár eltűnt Illés, és eltűnt Mózes is, el a felhő és a ragyogás, de Jézus ott van velük. Velük jön le a hegyről. Ahogy – ha mi akarjuk – velünk fog most hazamenni is.

Lejönnek egy hegyről, és indulnak tovább az Emberfiával egy másik hegy felé, a Golgota hegye felé, a kereszt felé. Megdicsőülésből a halálba. Mégis az a hegy sokkal valóságosabb és teljesebb találkozás lesz Istennel, mert az ami azon a hegyen történik, ami a Golgotán történt, az nyitotta meg igazán az utat a találkozásra az irgalmas megváltó Úrral.

Végül hadd idézzem Reményik Sándornak e bibliai történet ihlette versének néhány részletét:

Az életednek van egy titkos csúcsa, mely rejtve őrzi boldogságod,
egy sziklafok, ahonnan te az élet töretlen teljességét látod,
hol imádkoznál hosszan, térdenállva, mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa, hová a mélyből kibukkan fejed,
s a szépség minden gazdagsága, fénye megáldja két csodálkozó szemed,
hol tiszta vagy mint kristálypatakok, megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa, vezetnek hozzá szent véletlenek,
jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz a pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. – De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Az ige üzenete ma számunkra az, hogy nekünk nem csak „egyszer” lehet...

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Máté evangéliuma 20,28)

Igehirdetések

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Alkalmaink a koronavírus helyzet miatt szünetelnek

• A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében a mi gyülekezetünkben is, mind Kenesén, mind Akarattyán, szüneteltetünk minden egyházi alkalmat. Így az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb összejövetelek nem lesznek megtartva.
• A temetési szolgálatokat elvégezzük, de kérjük, hogy ezeken csak szűk családi körben vegyenek részt.
• A vasárnapi istentisztelet idején a szokott módon szólnak templomunk harangjai, hogy otthonainkban mindannyiunkat elcsendesedésre, Istenre figyelésre, Igeolvasásra és könyörgésre hívjanak.
• Az elhangzó igehirdetések a refkenese.hu honlapunkon elérhetők, és ugyanitt olvashatók, meghallgathatók a korábbiak is.
• A „Mécses” című heti kiadványunkat igyekszünk gyülekezeti tagjainkhoz továbbra is eljuttatni. Hálásan köszönjük mindazok szolgálatát, akik ebben a misszióban segítségünkre vannak!
• Kérjük Testvéreinket, hordozzák imádságaikban a járványhelyzetben küzdőket, valamint gyülekezetünket, időseinket, betegeinket, és Isten Igéjének ügyét is, hogy az akadály nélkül minél többekhez eljuthasson!
„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom.” - így szól az Úr. (91. zsoltár)

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára