Örökkévaló szeretet

Alkalom: 
Laetare - Böjt 4. vasárnapja
Dátum: 
2014. március 30. 10:30
Alapige: 
Ézs 54,10; Mt 28,20
Audio: 

Olvasmány: Ézsaiás könyve 54,4-10
Alapige: Ézsaiás könyve 54,10; Máté evangéliuma 28,20

"Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad."
Jézus mondja: "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

A felolvasott igében a próféta Istenről beszél. De teszi ezt úgy, hogy közben egy nagyon is a földi- fizikai valósághoz tartozó képet használ, a hegyekét.

A hegyek talán az emberlétünkben tapasztalt leghatalmasabb és legrendíthetetlenebbnek tűnő fizikai valóságok. Bármekkora városokat, felhőkarcolókat is építünk, ember nem tud olyan nagyot és biztosat alkotni, mint e földi világ hegyei. Átélhetik ezt az Alpok vidékén élő svájciak, franciák vagy olaszok, megtapasztalják a Kárpátok lábainál lakók, de még itt, a Bakonytól nem messze, a Balaton-felvidék egy magaslatok közé szorított kis városkájában is érthetjük ezt a képet, sokkal inkább, mint az alföldi emberek: a hegyek hatalmas és rendíthetetlen fizikai valóságok.

Persze Ézsaiás nem földrajz leckét akar tartani, hanem a hegyeket azoknak a dolgoknak a jelképeként használja, amiket mi emberek az életünkben ugyanilyen nagynak, erősnek, biztosnak látunk, hiszünk. Legyenek ezek akár közösségi szinten megtapasztalt emberi uralmak és hatalmak, akarások és váradalmak, hiedelmek és rendszerek. Vagy akár a személyes életünkben olyan biztosnak tartott pontok, alapok, amelyekre építünk, úgymint az anyagi javak – kinek mennyi van – vagy emberi kapcsolatok: családi kötelékek, mély barátságok, „örök” szerelmek.

Így volt ezzel Izráel népe is annak idején, még a babiloni fogság előtt. Az Ígéret Földjén éltek, Istentől kapott országban, s bár ellenségeik sokszor támadták, de mégsem győzhették le őket. Hitték, hogy az Úr védelme örök, hiszen Jeruzsálemet, a fővárost hegyek veszik körül, és maga az Úr Temploma, az Ő szent lakóhelye is a Sion hegyén áll. Ám Isten elbizakodottságuk és hűtlenségük miatt megengedte, hogy a Keletről támadó hatalmas birodalmak mégis lerohanják őket. Az országot felégették, a templomot lerombolták, a népet fogságba hurcolták: Izráelnek át kellett élnie, hogy a „hegyek megrendülhetnek”, hogy a nagyon biztosnak hitt dolgok is összeomolhatnak. Ennek a kornak volt prófétája Ézsaiás.

De átélhetünk ilyesmit mi is, a saját korunkban, életünkben. Nemcsak azt – főleg a partalján lakók – , hogy viharos időben, hosszú esőzések után megindul a Soós-hegy, és ahogy évszázadok alatt sokszor, most is leomlik egy darabja, hanem gondolok itt a saját életünk földindulásaira.

Amikor biztosnak hitt alapjaink rendülnek meg, mikor a gazdasági válság idején, vagy azóta is, anyagi biztonságunk ingott meg, és váltak sokan eladósodottakká, vagy addigi egészségünk, életerőnk roppan meg váratlanul, betegágyba kerülünk vagy csak egyszerűen elfogynak az életenergiáink, erőnk.

Ugyanez megtörténhet a szilárdnak gondolt emberi kapcsolatainkban is, mert egy hirtelen csalódás miatt semmivé lesz, vagy mert lassan távolodva megkopik és megüresedik, vagy mert a leghatalmasabb romboló és megsemmisítő erő, a halál ragadja el a másikat.

Bizony, a hegyek meginoghatnak, és ott találhatjuk magunkat kisebb-nagyobb „élet-romok” között.

Ezzel a múlandósággal szemben mutatja fel az ige Istent, mint aki örökkévaló, időtlenül állandó, változatlanul szilárd. Akit nem rendítenek meg események, független minden emberi változástól. Sokszor beszél Őróla a Szentírás, mint valóban állandó, biztos szikláról.

De mélységesen félreértenénk az igét, ha a Mindenható és Örök Istent ezért mi valami elérhetetlen magasságban látnánk csak tornyosulni, ahová még csak el sem érnek a mi kis életünk hánykolódásai és rendülései. Ennél sokkal többről van itt szó, és sokkal többről beszél nekünk a Biblia egészének alapvető üzenete. A Mennyei Atya nem egy személytelen állandóság, egy közömbös rendíthetetlenség. Éppenséggel úgy mutatja be Őt a próféta is, mint akinek a hozzánk való szeretete az igazán örök!

Olyan szavakat használ itt Ézsaiás, amelyek általunk is jól ismert, megélhető kapcsolatok képét idézik fel nekünk: hűséges szeretet és gyengéd irgalom. A vőlegény, a férj holtig tartó és gondoskodó szeretetének és az édesanya gyengéden oltalmazó szeretetének képét idézi fel szavaival.

Ebben a fejezetben Isten úgy szólítja meg népét, mint fájó lelkű asszonyt, mint ifjú de megvetett menyasszonyt. Megszokott ez a Biblia nyelvezetében, ahol a nép, az ország nőnemű szavak, hogy a választott nép vagy az egyház maga Istennek, Krisztusnak menyasszonyaként jelenik meg. Látjuk ezt sokszor a prófétáknál, de Jézus példázataiban is. Az itt használt héber szó ezt fejezi ki, nem valami szirupos érzelgősséget, hanem szeretetből meghozott döntést a másik mellett. A házasság képének a jelentősége éppen abban a hűséges, szeretetből önként elköteleződő kapcsolatban van, ami az esküvők alkalmával ki is mondatik: holtomig vagy holtáig hűséges gondviselője leszek. Így fordul hozzánk Isten, ezzel a rendíthetetlen, mindvégig kitartó, hűtlenségeink - bűneink ellenére is örökké hűséges szeretettel.

A felolvasott igevers végén használt szó pedig nem csak könyörületet jelent a héberben, hanem magát az anyaméhet is. Azt a mindig elfogadó és befogadó anyai szeretetet fejezi ki, amely egyforma, örök gyengédséggel fordul a kiszolgáltatott kicsinye és a már „felnőtt”, saját utakat kereső de vissza-visszatérő gyermeke felé. Természetesen Istennek egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan élünk, mit cselekszünk – a böjt időszaka éppenséggel ebben való bűnbánatra hív. Nem mond igent bűneinkre és vargabetűinkre, de minket elfogad és szeret mindennek ellenére. „Semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban.” (Rm 8,39) Erről az örök kegyelemről szól Áprily Lajos ’Menedék’ című verse is:

„S mikor völgyünkre tört az áradat,
S már hegy se volt, hogy mentő csúccsal intsen,
Egyetlenegy kőszikla megmaradt,
Egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.”

Ez a szikla nem csak egy szép kép. Ez a sziklaszál itt áll a földön, Isten velünk kötött béke-szövetségének valóságos bizonyítékaként: a Golgota örök hegye, a halál mélységébe is utánunk hajló isteni kegyelem magaslata, és a húsvéti fénytől ragyogó nyitott sír sziklatömbje. Ahogy szép nagypénteki énekünk is mondja: „Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hagy el, biztatást ad: Békesség van énvelem. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!”

Hírlevél: Igehirdetések

Ha feliratkozik, hetente 1 e-mailt küldünk a hét Igéjével és a legutóbbi igehirdetésekre való hivatkozással.

Feliratkozás Igehirdetések hírcsatornája csatornájára

A hét igéje:

"Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

(János 1,16)

Aktuális

Vasárnapi hirdetések a
legutóbbi "Mécses"-en:

Alkalmaink:
• Bibliaóra szerdán 16 órakor a Gyülekezeti Házban
• Gyülekezeti Énekóra szombaton 18 órakor a Gyülekezeti Házban
• Istentisztelet Akarattyán vasárnap 9-kor az Imaházban (Köztársaság u.)
• Istentisztelet Kenesén vasárnap fél 11-kor a Templomban

Hálaadó istentisztelet a megújult toronyért és az új toronyóráért január 26-án, vasárnap fél 11-kor a templomban – szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
• Elhunyt Czvitkovics Lajosné (Róka Irma) testvérünk 92 esztendős korában. Temetése január 24-én, pénteken 10.45-kor lesz a református temetőben. Gyászoló szeretteinek Istenünk vigasztaló kegyelmét kérjük!

• Isten iránti hálával köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évben befizetett egyházfenntartói járulékával támogatta Egyházunk fenntartását! Buzdítunk mindenkit, aki teheti, kapcsolódjon be a közös teherviselésbe! Ha csatlakozni szeretne a támogatók köréhez, az adomány eljuttatásáról itt olvashat bővebben.

 

Tartalom megosztás

Feliratkozás Tartalom megosztás csatornájára